Sugár Péter a legnagyobb erényének a szorgalmát tartja, amit nemcsak a vízben, de az iskolában is kamatoztat. A BVSC-Zugló tizenhat éves vízilabdázóját kemény fából faragták, aki mindig a maximumra törekszik.
Pusztai Viola • Ha kevesebb cuccot kellett volna cipelni, illetve felvenni a meccsekre, akkor lehet, hogy Sugár Péterrel nem vízilabdáról, hanem jégkorongról beszélgetünk. Pedig a sportágválasztás abból a tényből fakadóan, hogy édesapja, a Honvéddal 2004-ben Euroligát nyert Sugár Sándor szintén pólózott, egyértelműnek tűnt. Azonban nem is Magyarországon ment le először edzésre, hanem Horvátországban kóstolt bele.
A BVSC-Zugló tizenhat éves játékosa azt mondja a sportágváltásról:
− Szerettem a hokit, de valóban túl sok macerával járt. Nyilván apukám is hatással volt rám, hogy végül az uszodában kötöttem ki, de a Kiss Gergővel és Szivós Mártonnal való közeli kapcsolatom is sokat nyomott a latban.
Mint minden tinédzser sportolónak, neki is több fronton kell helytállnia az életben. Ez egészen jól megy, amit a nemrégen játszott utánpótláskupákban is bizonyított. Miután a hét közepén a Komjádi-kupában lejátszott két meccset, szombaton a BVSC serdülőcsapatával a Vízvári-kupában, majd vasárnap az ifjúságiakkal a Lemhényi-kupában ugrott kétszer egymás után a medencébe.
Sugár Péter • Forrás: waterpolo.hu
Utóbbi két tornán minden fájdalmára gyógyírt jelentett az aranyérem.
− Nagyon megterhelő volt öt nap alatt hat meccset játszani, ráadásul ugyanúgy jártam iskolába, mint általában, ami teljesen leszívta az energiámat. Igazából a lelkem vitt előre, és persze a csapattal a nyáron végzett kemény munka is kellett ahhoz, hogy végig bírjam. Serdülőben egyszerűen csak jó edzőmeccset játszottunk az UVSE-vel és a KSI-vel, mert a bajnokság szempontjából egyik eredmény sem mérvadó. Minden csoda három napig tart, már el is felejtettük, hogy megnyertük a Vízvári-kupát, és az előttünk álló feladatokra koncentrálunk. Az ifjúságiakkal más a helyzet, mert nem vártunk aranyat, de a döntőben magunknak is bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk megverni az újpestieket.
Elkel az önbizalom, hiszen pénteken éppen az UVSE ellen szállnak medencébe a zuglóiak. Aztán két nap múlva már az eddig hibátlan KSI-vel mérkőznek meg. Péter szerint a csapat szempontjából valóban nem szerencsés, hogy a két, rendkívül erős együttessel ennyire közeli időpontban találkoznak. Neki azonban könnyebbséget jelent, hogy az előző fordulóból elmaradt, lilák elleni összecsapást most csupán az ifjúsági bajnokságban pótolják, így csak a vasárnapi játéknapon duplázik. Egyébként meg úgy van vele, ha a kupahétvégén bírta erővel, akkor azzal most sem lehet gond.
Az ifjúságiak között bekket, a serdülőknél rosszkézhátsót vagy kapáshátsót játszó pólós a legnagyobb erényének a szorgalmát tartja. Mint mondja, a mezőnyben és a csapatban is kiemelkedő úszónak számít, de azt csak ő tudja, hogy azért mennyit dolgozott. Másrészt úgy véli, érti a vízilabdát, ezért gyorsan átlátja a szituációkat.
− Nem vagyok aranykezű játékos, ezért a legtöbbet a lövéstechnikámon kell fejleszteni, egészen pontosan a lövés dinamikáját és a lóbát, hogy kellőképpen megmozgassam a kapust. Ezen kívül a lábtempómon is javítanom kell. Arra mindig van időm, hogy dolgozzak ezeken, inkább az a kérdés, hogy energiám jut-e rá. A szezont nem a bajnoksággal kapcsolatos várakozással kezdtem, hanem arra koncentráltam, hogy fizikálisan minél jobb állapotba kerüljek. Úgy éreztem, itt az ideje, hogy megerősödjek.
A vízilabda mellett fontosnak tartja a tanulást, a gimnázium befejezése után egyetemre akar menni, hogy onnan közgazdászként jöjjön ki. A játékot azonban semmiképpen sem hagyná abba, a kettőt párhuzamosan csinálná. Persze, ez még a jövő zenéje, sokkal inkább belátható távolságban van az augusztusi podgoricai U18-as világbajnokság. Amennyiben bekerül az utazó keretbe, a hetedik hellyel, amelyet a válogatottal tavaly az U17-es Európa-bajnokságon elértek, semmiképpen sem lenne elégedett, hiszen a cél mindig az aranyérem. Emellett pedig az, hogy minden körülmények között kihozza magából a maximumot.
