Akárcsak a jó papnak, a jó edzőnek is holtig kell tanulnia, különben elrobog mellette a világ. Hollósy László nem szeretne lemaradni, azért is végezte el a legmagasabb szintű szakedzői tanfolyamot Bangkokban.
Lakner Gábor • Hollósy László röplabdaedző saját költségén Bangkokban vett részt a Nemzetközi Röplabda Szövetség legmagasabb szintű edzőképzésén. A Finnországból hazatérő, korábbi szövetségi kapitány az MTK női csapatának vezetőedzőjeként hasznosíthatja a nyolc nap alatt tanultakat. A szakembert a bajnoki rajt előtt kérdeztük a tapasztalatairól.
– Miért tartja fontosnak a folyamatos képzést?
– Amikor kiléptem az egyetemről, máris látni lehetett, hogy felgyorsult a világ. Egyszerűen muszáj követni, különben lemarad az edző és a mindenkori csapata is. Ami tavaly még korszerű volt, annál ma már létezik jobb módszer. A lépést pedig csak külföldi kurzusok segítségével lehet tartani, hiszen nálunk a TF után nincs további képzés. Ha valaki diplomázik, az az élete végéig dolgozhat a szakmában, további követelmények nélkül.
– Milyen feltételeknek kellett megfelelni a részvételhez?
– A TF-en szerzett diplomámat az egyes szintű képzéssel tekintették egyenrangúnak, így a kettes szintű képzéssel kezdtem négy évvel ezelőtt. Megjegyzem, némileg igazságtalannak tartom az összehasonlítást, hiszen a szakedzői diploma egyértelműen többet ad, mint amit a kéthetes, egyes szintű kurzuson tanítanak, de attól még el kellett fogadnom. A hármas szintű képzés feltétele a kettes szint elvégzése és három év nemzetközi szintű munka volt. Mivel a női válogatottal és külföldön is dolgoztam, megfeleltem az elvárásoknak, és elutazhattam Bangkokba.
Hollósy László klubcsapatánál • Fotó: mtk.hu
– Mi fért a nyolcnapos kurzusba?
– Elméleti és gyakorlati képzésben volt részünk, persze zanzásítva. Nagyszerű instruktoraink voltak: cseh, illetve kínai szakemberrel dolgoztam együtt. Hasznos volt a felállás, mert így az ázsiai röplabdázásba is betekinthettem, amire meglehetősen ritkán van módja európai edzőnek. Új metódusokat, technikai és taktikai elemeket ismeretem meg. Azzal együtt nem vagyok feltétlen híve a másolásnak, előbb ki kell próbálni, hogy az általam elképzelt rendszerben is működnek-e az újdonságok, és ha igen, akkor lehet vegyíteni az európai és ázsiai stílust.
– Az utánpótlás-nevelésben mi a legnagyobb eltérés?
– Sok technikai dolgot is másként csinálnak, de ami a legszembetűnőbb, hogy tudatosan, hosszú távra terveznek a fiatalokkal. Öt-hat év alatt építik fel a játékosokat, pontosan tudják, honnan hová szeretnének eljutni, és ahhoz milyen út vezet. 14 évesen kezdik a képzést, és amíg itthon jó, ha napi két-két és fél órát edz egy játékos, addig Ázsiában napi öt-hat óra a megszokott. Egy hét alatt háromszor annyit töltenek munkával a fiatalok, aligha kell magyaráznom, hogy mennyivel többet lehet úgy tanulni. Az MTK-ban nagyon fiatal csapatom van, három ifjúsági válogatottal. Ők még nincsenek elrontva, de vannak komoly hiányosságaik. Próbáljuk pótolni, és ha az alapok már rendben vannak, akkor lehet bevetni azokat az újdonságokat, amelyeket az edzőképzésen tanultam.
– A legmagasabb szintű képesítés megszerzése után mi a következő lépés?
– Régi vágyam részt venni az olasz edzőképzésben, de ahhoz előbb meg kellene tanulnom olaszul. A nemzetközi kurzusok azért is jók, mert kitűnő kapcsolatot alakíthatok ki a többi résztvevővel. Ajánlották az amerikai és a francia képzést is, azok lehetnek a következők. Van, ami nem pénzkérdés, hanem az elhatározáson múlik. Szeretnék folyamatosan új ismereteket szerezni, azáltal fejlődni. Járom tovább az utam, kiderül, hová vezet.
Sikeres rajt
Hollósy László győzelemmel tért vissza a női röplabda NB I-be, az MTK a nyitófordulóban, hazai pályán 3-0-ra legyőzte a Gödöllőt.
