Limperger Zsolt két hét alatt esett ki Varga Zoltán kegyeiből

A korán érő pápai tehetség tizenöt és fél évesen Veszprém érintésével került a fővárosba, húsz labdát és egy hírverő meccs jegybevételét adta érte a Ferencváros. Limperger Zsolt rengeteget köszönhet Dalnoki Jenőnek, és a mai napig nem tudja, miért került a körön kívülre Varga Zoltánnál. A Fradi védője kétszer is játszhatott a vb-bronzérmes olasz válogatott ellen: szerinte a Viallival és Mancinivel felálló Azzurra erősebb volt, mint a Baggio, Schillaci ékpárral támadó csapat.

Limperger Zsolt (fotó: Mirkó István)

Nagyon el van kenődve a Chelsea–Real meccs óta?
– Azt hittem, másképp állunk fel a Chelsea ellen. Nacho lesz a jobb bekk, Ramos középen, mellette Militao, a bal szélen Mendy. Nem gondoltam, hogy háromvédős rendszerben játszunk a Bajnokok Ligája elődöntőjében. Már az elején láttam, hogy nem tudunk nyerni.

Korábbi csapattársa, Dukon Béla szívta a vérét?
– Remélem, most megúszom a zrikát, de előbb-utóbb úgyis megcsörren a telefonom. Ő Barcelona-drukker, én Real-szurkoló vagyok.

Miért éppen a Real?
– Amikor 1991-ben huszonhárom évesen kikerültem Spanyolországba, nem húztam egyik nagy csapathoz sem. Ha idegenben játszottunk ellenük, mindig egy nappal korábban mentünk a helyszínre. Néha besétáltunk a városba, megittunk egy kávét, próbáltunk beszédbe elegyedni az emberekkel. Engem sokkal jobban megragadott a madridi közeg, mint a barcelonai. A katalánok nem véletlenül mondják, hogy ők külön kasztot képviselnek, önálló kultúrájuk van, nekem ez nem jött be. Három-négy év múlva „realos” lettem.

Fel tud idézni olyan meccset a nagyok ellen, ami mély nyomot hagyott önben?
Nagyon sok neves, jó futballista ellen játszottam. Sokáig tudnám sorolni a neveket. De volt valaki, aki nem a Barcelonában vagy a Real Madridban játszott, hanem a Sevillában: Diego Maradona. Én fogtam őt a meccsen. Bár ez így nem igaz, csak próbáltam. Lehetetlen volt semlegesíteni. Ő volt a number one. A Realból Hierro, Butragueno, Zamorano, Sanchís, Laudrup… A Barcelonában is micsoda nevek: Koeman, Romário…

Első spanyol csapatával, a Burgosszal kiverték a Király-kupából a Real Madridot.
– Szép élmény volt, de szívesen emlékszem a Barcelona elleni hazai 2-2-re is, azon a meccsen állították ki Sztojcs­kovot, mert azt mondta a bírónak, hogy részeg, ne vezessen meccset. Ebből nagy balhé lett.

Korán érő típus, tizenhat és fél évesen mutatkozott be az NB I-ben a Ferencváros felnőttcsapatában. Ha Spanyolországban születik, akkor a válogatottságig vitte volna?
– Lövésem sincs. Mindig az a lényeg, hogy akkor kell kihozni magadból a maximumot, amikor lehetőség van rá. Ezt mondogatom a játékosaimnak is Érden.

NB III-as amatőr csapattal dolgozik. Nehéz az elvárásait a csapat tudásához igazítania?
– Másképp viszonyulnék a játékosokhoz, ha első vagy másodosztályú csapatot vezetnék. Tudom, hogy van olyan labdarúgó, aki reggel hatkor kell, ötig dolgozik, és utána megérkezik a fél hatkor kezdődő edzésre. Tőle nem lehet olyat kérni, mint egy profitól.

Ha lenne ajánlata, váltana?
– A-licencem van, tudnék dolgozni az NB II-ben. Kerestek már több helyről, de olyan ajánlat még nem volt, ami felcsigázott volna.

Kötődik Érdhez?
– 1998-ban jöttem el a Fraditól, „levezetni” érkeztem az akkor a mai másodosztálynak megfelelő NB I B-s csapathoz. Itt voltam egy évig, illetve még annyit sem, mert megsérültem. 2013-ban kineveztek utánpótlásedzőnek, majd két hónapra vállaltam a beugró szerepet a felnőttcsapatnál. A két hónapból mára nyolc év lett. Itt ragadtam, jól érzem magam, minden rendben, van egy nagyszerű elnökünk, Novák Ferenc.

Ha már szóba jött az érdi elnök, Kubatov Gábor vissza tudja csalogatni? Dolgozik egyszer majd a Ferencvárosban?
– A Jóisten tudja. A felnőttcsapattal szinte kizárt. Más pozícióra pedig nem lehet azt mondani, hogy soha.

Visszatérve a munkára: Spanyolország nem opció?
– A feleségem szeretné, hogy az legyen. Még a lehetőség is meglenne Burgosban, az egyik korábbi csapattársam vezetőként dolgozik a klubnál. Nyilván nem a felnőttekhez hívnának, hanem az utánpótlás csapatokhoz. Nehéz döntés lenne mindent itt hagyni.

Nem ez lenne az első nagyobb ugrás a karrierjében. Pápáról Veszprém érintésével került a fővárosba tizenöt évesen. Mikor szúrta ki a Ferencváros?
– A megyei válogatottak tornáján. Pápáról bekerültem a Veszprém megyei válogatottba, megnyertük a nyugat-magyarországi tornát, és a budapestiekkel játszottuk az országos döntőt. Azon a meccsen figyeltek fel rám. A Ferencváros vezetői megkeresték a szüleimet, de apámék nem engedtek el. Szerintük ez túl nagy ugrás lett volna. Közben az NB II-es Veszprém is hívott. Azzal nem volt gond otthon. Fél évet játszottam Veszprémben, majd télen elvitt a Fradi. Hozzátartozik a történethez, hogy a Ferencváros később játszott egy hírverő meccset a Veszprémmel, és a mérkőzés jegybevételét, valamint húsz labdát adott értem.

Korábban azt nyilatkozta, hogy a fradista edzői közül Dalnoki Jenőt emelné ki. Miért éppen őt?

                                  Dalnoki Jenő (fotó: jochapress)

– Ő volt az első felnőtt edzőm, és amikor Strausz László megsérült, ő vitt hátra „beállósba”, Pinyő (Pintér Attila – a szerk.) mellé. Azon a poszton lettem NB I-es, majd válogatott játékos. Jenő bácsi ösztönösen tudta, hogyan kell bánni a fiatalokkal. Ha még élne, és megkapna egy NB II-es csapatot, szerintem nem járnának edzésre a fiatalok. Jenő bácsi stílusa akkor elment, de ma már nem működne.

Volt olyan edzője is, akivel hirtelen és látványosan rosszra fordult a kapcsolata. Varga Zoltán azt mondta 1996-ban az Olympiakosz elleni UEFA-kupameccs után, hogy tizenegy Limpergerrel bármelyik csapat ellen szívesen megy csatába. Aztán mellőzte. Mikor romlott meg a kapcsolat?
– Emlékszem erre a nyilatkozatra. Máig homályos az a történet, én nem adtam rá okot, hogy lemondjon rólam. Zoltán egyik nap kitalálta, hogy tizenegy Limpergerrel milyen jó lenne a Fradi, két hét múlva már el akart zavarni. Valakik rosszakat súgtak neki.

Három kapitány, Bicskei Bertalan, Jenei Imre és Mészöly Kálmán is hívta a válogatottba. Játszhatott a vb-bronzérmes olaszok, Baggio és Schillaci ellen a Népstadionban, és pályán volt a szörnyű emlékű Izland elleni hazai 1-2-es mérkőzésen is.
– Emlékszem Disztl László fejesgóljára. De a kinti meccs jobban rémlik. A két Sampdoria-csatár, Vialli és Mancini játszott ellenünk, kikaptunk 3-1-re. A salernói olasz válogatott sokkal erősebb csapat volt, mint a budapesti.

Volt B terve? Ha nem jön be a foci, mihez kezd?
– Autószerelő lettem volna, vagy továbbtanulok. Az unokabátyám szerszámkészítő volt, még az volt benne a pakliban, hogy elvégzek egy ilyen iskolát, aztán elmegyek mellé inasnak. De viszonylag hamar kiderült, hogy nem ez lesz az én utam.

Azt mesélik, hogy legendás kutyarajongó, és beszippantotta a Netflixen egy spanyol sorozat. Erről mit tudhatunk?
– Mindkettő igaz. Ma már csak egy beagle kutyánk van, nem fiatal, nagyon kell rá figyelni. A fiatalabb nemrég távozott közülünk, súlyos szívbeteg volt szegény. A Netflixen futó, Ártatlanok című spanyol sorozatot bátran ajánlom mindenkinek. Én szerencsés helyzetben vagyok: nem kell használnom a feliratozást.

(mno.hu/Szilágyi László)