Ma, kevéssel a londoni ötkarikás játékok előtt, már csak velünk élő történelem, de bő négy éve még maga volt a napi valóság a forradalmian – vagy még inkább űrtechnológiailag – új úszódresszek hatalmas vihart kavaró ügye. Akkor éppen a pekingi olimpiához közeledtünk, és az úszás amúgy sem mindig csendes világába valósággal berobbant a high-tech: megjelentek a sportágat felbolygató csodaszerelések.
Az első, tényleg revolúcióval felérő szupermezeket 2008 elején mutatta be a Speedo, az egyik legnagyobb sportszergyártó világcég, méghozzá komoly háttéripari megtámogatással. Tudniillik az amerikai űrkutatási ügynökség (NASA) – a világ legnagyobb űrkutatási szervezete – szakembereinek közreműködésével fejlesztette ki az úszót többnyire a nyaktól a bokáig befedő új szerelést, amely aztán elindult üstökösszerű sikerpályáján, hogy röpke idő alatt elképesztő karriert járjon be, majd a csúcsról a mélybe zuhanjon, és kevesebb, mint két évi szárnyalást követően az enyészeté legyen.
Persze nem a kinézetével volt-lett a baj, mint ahogy azt sem lehet utólag felróni az úszókat afféle medencés gyorsvonatként repítő szerelést kiötlőknek – de még az „utánzóknak”, a hasonló csodadresszekkel a Speedo után kirukkoló konkurens óriáscégeknek, köztük az Arenának – sem, hogy bóvlit gyártottak volna. Sőt…
A sportdicsőségen túl profitra ment a dolog
A vizet taszító anyagból készült, a közegellenállást jelentősen csökkentő, a versenyző lehető leggazdaságosabb oxigénfelvételét is segítő úszóruhák éppenséggel tökéletesen megfeleltek azoknak a kívánalmaknak, amelyek arra vonatkoztak, hogy a versenyszerelés révén viselői váljanak minden korábbinál gyorsabbá és eredményesebbé, ezáltal pedig maga a portéka is igen jó pénzen eladhatóvá. Merthogy a „sima” sportdicsőségen túl a profitra ment ki – hogy egy klasszikust idézzünk: – a „rongyos forradalom”, miként Kiss László, a magyar úszók szövetségi kapitánya minősítette annak idején a csodadresszek felbukkanását a nemzetközi, illetve legelőször az Egyesült Államok úszósportjában.
A dolog elképesztő jövedelmezősége mellett nyilván nagy hatású volt maga a látványos sportági javulás is, tehát hogy nemcsak hatalmas bevételeket indukált a „villámruha”, hanem az eredmények ugrásszerű fejlődését is magával hozta. A jó úszók még jobbak lettek általa, és a kevésbé jók is jelentősen javultak a „csodafegyver” bevetése révén. Csakhogy a versenysportban amúgy is nehezen tartható esélyegyenlőséget oly mértékben borították fel, magát a sportágat pedig annyira rossz irányba vitték el a szuperdresszek, ahogyan se előtte, se utána semmi. Részben ez is okozta a találmány halálát, és követelte ki átmeneti uralom után a FINA-tól, a vizes sportokat összefogó nemzetközi szövetségtől a kényszerintézkedést: a csodaviselet betiltását.
A víz felszínén lebegve
A poliuretánból előállított, első újfajta Speedo-dresszek egyik nagy vonzereje nem a viselésben, hanem az úszóknál jelentkező ugrásszerű eredményfejlődés előidézésében rejlett. Tudniillik közegellenállás-csökkentő hatásuk mellett valósággal összepréselték a testet, és hovatovább nem a ruha vette fel az ember alakját, hanem a versenyző törzse, combja, karja idomult, passzírozódott bele a ruhába. Hogy ennél fogva számos kényelmetlenséggel is járt, hát üsse kő, fontosabb volt az a tény, hogy aki – rendre külső segítséggel, legalább negyedórás beleszuszakolási manőver árán, merthogy egyedül szinte képtelenség volt beöltözni a „csodába” – az öltözet által elérte az áramvonalasság netovábbját, a medencében már nem tudott hibázni. Majdhogynem a víz felszínén lebegve száguldozhatott kicsi és nagy, sovány és kövér, ideális alkatú és kevésbé sportos kinézetű. A visszaigazolás nem maradt el.
Olyannyira, hogy a jobbnál jobb egyéni csúcsok után egyre szaporábbá váltak a világrekordok. Az ominózus 2008-as év első hónapjaitól kezdve a nyári pekingi olimpiáig a félszázat is meghaladta a világcsúcsok száma, amelyekből aztán a kínai ötkarikás játékokon további újabb 25 született. A Speedo csaknem mindenhatóságára jellemző, hogy a szupereredményekből 23-at értek el az akkori legmenőbb márkában, az LZR Racerben (a teljesség kedvéért: a maradék kettőt az Arena R-Evolutionban úszták).
Az ilyen-olyan felségjelű márkák külön vetélkedésében a Speedo nagy fölénnyel diadalmaskodott Pekingben: az olimpia 32 úszódöntője közül 29-ben az ő szupertermékét viselő versenyző győzött, és a maradékon osztozott az Arena és az Adidas. Példának okáért minden idők legjobb úszója, a London előtt 14-szeres ötkarikás aranyérmes amerikai Michael Phelps LZR-ben nyerte mind a nyolc pekingi olimpiai bajnoki címét, akkortájt sajátos módon igazolva a tételt: (úszó)ruha teszi az embert. Vagy legalábbis az is…
Vissza a textilruhákhoz!
A 2008-as őrületet 2009-ben, ha lehet, még nagyobb ruhaügyi káosz követte, és valósággal elszabadult a pokol a technológiai forradalom közepette, miután a FINA nem mert – nem akart – dönteni, és hagyta érdemben szabályozatlanul az egészet.
Helyesebben: a csodadresszek kérdésének egyértelmű tisztázása, a korlátok nélkül száguldó „revolúciós” szellem újbóli palackba zárása helyett minden „gyorsulásos” modell használatát engedélyezte a római világbajnokságon és az az év végi isztambuli rövidpályás Európa-bajnokságon egyaránt. (folyt.)
Fotó: online edzésnapló
