Aki netán nem emlékezne: megállíthatatlanul dőltek meg újra és újra a világrekordok, az itáliai vb nyolc napja alatt például 43 alkalommal!. A végén az össztermés jóval 200 feletti világcsúcsot eredményezett, némi túlzással szinte minden viadalon futamról futamra javították meg az előző legjobb eredményt.
es persze a csodadresszek forgalma is csúcssebességűvé vált, jóllehet az élettartamuk csupán három-négy (!) versenyre szólt, és darabjuk úgy 500 dollár körüli árat kóstált. ertelemszerűen aki az üzletből kimaradt, az lemaradt, aki nem szállt be a „csodagyártók” közé, hatalmas summáktól esett el, illetve aki nem tudta megvásárolni az űrruhát, hamar átkerült az úszott még kategóriába.
A FINA végül is nem bújhatott ki a felelősség alól, és mivel már egyenesen tarthatatlanná vált a helyzet, egyszersmind kezelhetetlenné is, lépnie kellett: 2010 január elsejétől betiltotta a cápadressznek is nevezett úszóviseleteket, és kiadta a jelszót: vissza a textilruhákhoz!
Azóta visszaállt normálmedrébe az egyetemes úszósport, mondhatni megúszta a világ a további forradalmi változásokat. A csoda ugyan három nap helyett majdnem két esztendeig tartott, de csak vége lett. Igaz, a világrekordok dömpingtermelésének is. Az azóta eltelt „újkorban” összesen alig néhány csúcsot jegyezhettek fel, ami egyfelől csalódás, hiszen a szupereredményeket mindenki szereti, másfelől viszont öröm: igazolás rá, hogy csodadressz nélkül, más módon fejlődve is lehetséges a további előrelépés. Nagyjából mostanság kezdik utolérni magukat a legjobbak, akik textilruhában egy ideig fényévnyire voltak korábbi legjeiktől, manapság, a rongyos forradalom bukásával viszont már jóval beláthatóbb a távolság, újfent elérhető közelségbe kerültek az amúgy érvényben hagyott szupercsúcsok.
„Kicsit megint közelebb kerültünk a valódi sporthoz”
Hogy Londonban lesznek-e rekordok?
Egy-kettő talán igen, bár figyelemre méltó, hogy a már szintén (helyesebben megint) hagyományos textilanyagú ruhát hordó amerikai úszók minapi olimpiai válogató versenyén egyetlen számban sem írták át a nemzetközi csúcslistát, jóllehet pár országos rekord azért született, és Phelps is igen közel került a 200 méter vegyes világcsúcsához.
Az omahai ötkarikás selejtező eredményeit nyomon követőkben mégis maradhatott hiányérzet, főleg annak fényében, hogy négy esztendeje, az Egyesült Államok úszóinak pekingi játékok előtti hasonló válogatóján – LZR Racer-ruhák segítségével is persze – a 11 országos csúcs mellett hét világrekord született. Az idén viszont a csodadresszek helyett legfeljebb és leginkább arra figyelhettek fel a nézők, hogy a kiegészítők piacán következett be technikai fordulatféle. Azzal, hogy megjelentek a pókemberes úszószemüvegek, amelyek a perifériális látást teljessé teszik, 180 fokosra bővítve a képet, amelyet a versenyző a feje elfordítása nélkül is képes úszás közben befogni. Illetve „fejtetőfronton” is beköszöntött egyfajta űrkorszak, egy speciális – talán néhány tizedmásodpercnyi „mínuszt” jelentő – sapka formájában. E mellékkellékek azonban, kétségtelenül jótékony hatásukkal együtt is, már aligha indítanak el újabb öltözéklázadást.
Az amerikai olimpiai csapatnál edzősködő Gregg Troy a The New York Times minapi riportjában arról beszélt: jó, hogy visszakanyarodott az úszóvilág a textíliákhoz. Hogy mennyire mondta ezt kollégái nevében is, és nem csupán saját véleményként, nem tudni, főképpen hogy a trénerek is leginkább abban látják munkájuk visszaigazolását, mérhetik le a közös munka hasznát, ha tanítványaik eredményei javulnak.
Persze Troy minden szempontból hiteles figura, hiszen ő készítette és készíti fel a szintén többszörös olimpiai bajnok Ryan Lochtét, a másik amerikai úszóidolt Phelps mellett. Márpedig Lochte nemcsak a csodadresszben művelt csodát, de egyike azoknak a keveseknek, akik már textilszerelésben is képesek voltak világcsúcsra. Talán ezért is állhatott elő az amerikai lapnak nyilatkozva Troy mester a kétségtelenül sokak egyetértésével találkozó bölcsességgel, amikor a high-teches ruhákat lecserélő textildresszekhez való visszatérést ekként értékelte: „Kicsit megint közelebb kerültünk a valódi sporthoz.”
