A lengyel válogatott jelenlegi kapitánya, Paulo Sousa ugyancsak ellentmondásos valaki. Azt senki nem vitathatja, hogy kiváló labdarúgó volt, ötvenkétszer szerepelt hazája válogatottjában, miközben 1989 és 2002 között európai élvonalbeli klubok sorában fordult meg. Más kérdés viszont, hogy edzői pályafutása során tett megnyilatkozásai messze nem egyértelműek.
Paulo Sousa, jelenleg a lengyel válogatott kapitánya
Amint átvette a lengyel labdarúgó válogatott irányítását, máris húzott egy-két furcsát. A magyarok ellen például vesztésre állt meccset (0-2, majd 2-3 után) csak Lewandowski hatalmas gólja révén mentették döntetlenre (3-3), ám ő arról papolt, hogy többet érdemeltek volna. A napokban pedig két, hasonlóan válogatott szintű kapus vetélkedését egyszerűen lezárta, amely döntése – rivalizálás hiányában – senkinek sem tesz majd jót. Még a kedvezményezettnek sem.
Sousához fűződnek korábbi, ugyancsak kérdőjeles megnyilvánulások. Amikor a Videoton edzője lett 2011-ben, mintegy bemutatkozásként, egy barátságos meccsen jól lefejelte a Nemzeti Sport munkatársát, mert az nem elég hízelgően írt róla, majd ezt a tettét egyszerűen letagadta. Fél évvel később, másodfokon már muszáj volt elmennie a bíróságra, ahol hirtelen eszébe jutott, hogy mégis csak megtörtént az eset – amiért Hegyeshalomtól nyugatabbra azonnal elküldték volna bármely klubból! – és elnézést kért.
A második évben a Videoton eljutott a BL-csoportkörbe, majd onnan már nem lépett tovább. Sousa napokon belül jelezte: családi okok miatt távozik. A Videoton vezetése ezt is „lenyelte”, Sousa pedig fél évig New Yorkban éldegélve, kínálgatta magát a reménybeli kérőknek.
Távozása nyilvánvalóan azért következett be, mert a hideg hónaljú mester felmérhette: ezzel a csapattal egy évvel később sem dobbanthat nagyobbat. Hát akkor pedig minek húzza itt tovább az időt bármilyen havi gázsiért? Az egyetlen baj csak az, hogy a szerződésében bizonyára nem volt semmiféle pénzbeli szankció kikötve arra az esetre, ha a szerződés lejárta előtt valóban komoly indok nélkül távozik.?.
Most úgy érzem, hogy a Ferencváros szakmai főnökénél, Szerhij Rebrovnál is hasonló gondolatok motoszkálhatnak az ukrán mester fejében. Miután a Fradival eljutott a csoportkörbe, majd felvette az egymilliós (szerintem messze eltúlzott jutalmat!!!), alighanem ő is azon elmélkedik, hogyan tölthetné esetleg rangosabb klubban szerződése harmadik évét? A távozás gondolatát mindenesetre „belengette”, s most főhet a Fradi vezetőinek a fejük: marad-e Rebrov, vagy más edzőt kell szerződtetniük? Így most a fix harmadik esztendős Rebrov mellett pótmegoldáson is kell emészteniük magukat.
Szerhij Rebrov gondolatai hova szállnak?
Számomra ezek a mesterek mindenképpen túl vannak fizetve. Ráadásul messze nem olyan százszázalékosan korrektek,
mint ahogyan azt ekkora pénzmennyiségek mellett – én, kis naiv! – szeretném elvárni. Amit pedig tényként merészelek leírni: egy bizonyos összeg felett már egy Rodolfo-szintű varázslót is lehetne szerződtetni – ő sem juthatna magasabbra. A magyar labdarúgásban mindenki jól járna, ha ezek a rózsaszínű álmok egyszer, s mindenkorra lekerülnének a kívánságlistákról.
Ebben a kőkemény üzleti fociháborúban ugyanis a mindenkori magyar bajnok sosem juthat olyan magasra, mint például
a Bayern München, a Real Madrid, a Barcelona, a Paris SG vagy éppen a Manchester City! Azért nem, mert valóban nemzetközi szintű játékosaink csak nagyon kevesen vannak, a zsoldos hadseregeinkbe pedig csak azok jönnek, akik Nyugaton nem kellenek, így az eredmények előre kódolhatók.
Bár soha nem voltam egyetlen klubnak sem elkötelezett drukkere, a Népstadionban a hatvanas években látott igen sok, kettős bajnoki mérkőzésen szerepelt csapatok közül például a Ferencváros összeállítását ma is tudom, mivel az elsősorban csak sérülés esetén változott. A jelenleg divatos trendet, az évenként 6-8-10, olykor akár még több játékos cseréjét, az új és még újabb neveket pedig nem is szándékozom megtanulni. Mire ugyanis rögzítek egy csapatnévsort, már a fele nincs ott, magyarok pedig tényleg csak mutatóban kerülnek pályára.
És ez még nagyobb baj annál, mint ahogyan Sousa vagy éppen Rebrov viselkedett-viselkedik. Az, hogy miként szórakozott a Videotonnál Sousa, vagy hogyan oszt-szoroz az elvileg 2022-ig szerződés alatt álló Rebrov, a Ferencváros edzője…
(jochapress / Jocha Károly)
