A magyar atlétika Pantheonja nem lenne teljes az 1950-es évek meghatározó távolugrója nélkül. Pályafutása során szó szerint és képletesen is a legmagasabbra tört – ami ironikus, tekintve, hogy rettegett a repüléstől… 90. születésnapját ünnepli Földessy Ödön, Helsinki olimpiai bronzérmese, őt köszöntjük.
Földessy ödön 1929. július 1-jén született Békésben. Gyermekkorában sokkal inkább a futball érdekelte, mint a „sportágak királynője”. A Gyönki Református Gimnázium diákjaként aztán végül csak-csak belevágott az atlétikába, nem is sikertelenül. Az 1948-as középiskolai országos bajnokságon olyan teljesítménnyel rukkolt elő magasugrásban, hogy az Újpest és az MTK is szerződtette volna. Az ekkor 19 éves fiatalember végül előbbit választotta, ők ugyanis szállást és munkát is ajánlottak neki. Innentől egészen visszavonulásáig a Dózsa sportolója maradt.
1948-ben már lila-fehér színekben győzött az országos bajnokságon, 1950-ben viszont edzője tanácsára távolugrásra váltott. A csere még a vártnál is sikeresebben alakult: 1950-ben bekerült a magyar válogatott keretébe, egy évvel később már főiskolai világbajnokságot nyert, 1952-ben pedig Helsinkiben is megkapta a bizonyítási lehetőséget. És ha már megkapta, nem is akárhogyan élt vele: az amerikai favorit George Brown háromszor is belépett, így Földessy Ödön legjobb Európaiként a dobogóra is felállhatott.
Pályafutása csúcsát az 1952 és 1954 közötti időszak jelentette: 3 éven keresztül veretlen maradt Európában. Ezalatt Budapesten főiskolai világbajnokságot, Bernben pedig kontinenstornát is sikerült nyernie. Ekkor ugrotta személyes legjobbját: 7,76 métert. A távol- és magasugrás mellett ekkor rövidtávfutásban is megcsillogtatta képességeit: kétszer is tagja volt az Újpest 4×100 méteres országos bajnok csapatának. 1955 után aztán többször is betegségek nehezítették pályafutását. 1956-ban még ott volt a melbourne-i játékokon, 1960-ig pedig a válogatott tagja maradt, ám korábbi csúcsformáját már nem tudta megközelíteni. Ekkor vonult vissza, 9-szeres országos bajnokként egyéniben, és 15-szörösként csapatban.
Civilként a rendészet területén helyezkedett el: rendőrakadémiát végzett, majd a BRFK Közlekedésrendészeti Osztályán dolgozott alezredesként. 1965-ben emellett tanári diplomát is szerzett a Testnevelési Főiskolán. 1987-ben, a Magyar Atlétikai Szövetség 100. évfordulóján ezredessé léptették elő.
1983-as visszavonulása óta családjának él. Két gyermeke, Csilla és Csaba közül fia próbálkozott apja legsikeresebb sportágával is. Bár ugróként magasra és messzire szállt, valójában rettegett a repüléstől. Furcsa adalék ez egy olyan sportoló életútjához, aki – Lukács László sportújságíró szavaival élve – „magasugróból Európa legjobb távolugrója” lett.
(MOB-összeállítás, jochapress.hu, dr. Hencsei Pál, Kozák Péter, fotó: MTI/Széchényi József, Farkas Tamás)
