A különféle sportágakban sorra indulnak az óvodai programok, amelyek játékos formában igyekeznek megszerettetni a mozgást a gyerekekkel. Összeállításunkban ezek módszereit vesszük szemügyre.
Lakner Gábor • Egészséges felnőttek az egészséges gyerekekből lesznek – ezzel a megállapítással nem érdemes vitába szállni. Ahhoz, hogy a fiatalok aktív életet éljenek, érdemes minél kisebb korban megismertetni őket a mozgás örömével, akár már az óvodában is. Ezt mind több szervezet ismeri fel, így sorra indulnak az óvodai programok a legkülönbözőbb sportágakban. Természetesen mindegyik céljai között ott szerepel, hogy erősítse saját utánpótlásbázisát, de szó sincs arról, hogy erőnek erejével magukhoz láncolják a gyerekeket.
„Sokat szajkózott magánvéleményem szerint a szegmentált képzés nem helyes óvodáskorban, sokkal inkább az alapmozgásokat kell megtanítani a gyerekeknek – mondja Ludvig Zsolt, a Magyar Röplabda Szövetség főtitkára. – Azonban mivel más sportágak jelen vannak az óvodában, mi sem maradhatunk le. A röplabdának van olyan előkészítő játéka, amit élvezettel lehet űzni, ez pedig a zsinórlabda. Kísérleti jelleggel kipróbáltuk már óvodákban, ezt szeretnénk országos programmá bővíteni, és versenyrendszert is indítani. Ebben nem a győzelem lenne a fontos, hanem az élményszerzés, és persze az, hogy a fiatalok kapcsolatba kerüljenek a sportággal. A manó korosztályban, amelyben immár működik az országos versenyrendszer, már megjelennek a röplabdás érintések is. Fontos, hogy olyan mozdulatsorokat gyakoroltatunk a gyerekekkel, amelyek az összes sportágba segíti őket beilleszkedni.”
Hasonló gondolat köszön vissza az atlétikában is, ahol alapmozgásokat tanítanak a szakemberek. Nem az a cél, hogy kizárólag atlétákat neveljenek, persze azért örülnek annak, ha minél többen maradnak a sportágban.
„A fiatalok képzése a mi esetünkben a futásra, a dobásra és az ugrásra épül. Egyáltalán nem a versenyzésre készítjük fel őket, hiszen egy ötéves gyereknek még nem lehet magasugrásban floptechnikát oktatni – teszi hozzá Scheidler Géza, a Magyar Atlétikai Szövetség kölyökatlétikai programjának vezetője. – A játékosság is nagyon fontos, ráadásul könnyített eszközökkel dolgozunk, ami nem jelent különösebb kihívást óvodáskorban sem.”
Apró örömök • Forrás: ovi-foci.hu
Tornában még nincs külön óvodai program, de keresik a lehetőséget a kiépítésére. Akadnak egyesületek, amelyek úttörő szerepet töltenek be, több nagyvárosban együttműködnek az oktatási intézményekkel.
„Alapsportágként tekintünk a tornára, ha valaki ebben kezd el mozogni, bármilyen más sportág irányába továbbléphet – erősít rá az előző véleményekre Altorjai Sándor, a Magyar Torna Szövetség főtitkára. – Rengeteg játékosságot csempészünk bele a foglalkozásokba, a gyerekek alig várják, hogy a foglalkozások – mert azokat edzésnek azért nem nevezném – végén szivacsgödörben lehessen kúszni, ugyanakkor már versenyeket is rendezünk. Nem kell persze bonyolult dolgokra gondolni, például olyan feladatokat adunk, hogy lábujjhegyen kell végigmenni a földi gerendán. A lányok Zsebibaba-programja elsős iskolásoknak és óvodásoknak szól, a fiúk picit idősebb korban kapcsolódnak be a gyermekprogramba.”
A játékosság és az egészséges életmódra nevelés mellett az esélyegyenlőség is fontos teret kap az Ovi-Foci Közhasznú Alapítvány programjában. Az Aranycsapat hátvédje, Buzánszky Jenő által életre hívott szervezet ötéves működése során több mint kétszáz pálya megépítésében működött közre, és ma már mintegy harmincezer gyereket mozgat meg naponta.
„Az elsődleges a játék, és hogy mindezt intézményi kereteken belül valósítsuk meg. Azzal, hogy segítünk a sportinfrastruktúra kiépítésében és az óvodapedagógusok képzésében, azoknak is lehetőséget adunk a sportolásra, akiket a szüleik bármilyen okból nem fizetnek be délutáni sporttevékenységre – mondja dr. Molnár Andrea, az alapítvány kuratóriumának elnöke. – A programunk nemcsak a labdarúgásról szól, a palettánkra felkerült a kézilabda, a tenisz és a tollaslabda is, továbbá a sajátos nevelési igényű gyermekeket is megszólítjuk. A legnépszerűbb persze a foci, de ahová elvittünk más sportágat, ott nyitottak voltak az óvodások az újdonságra is.”
Az alapítvány és a Magyar Kézilabda Szövetség együttműködik az oviprogram kivitelezésében, azt pedig a több mint százötvenszeres válogatott kézilabdázó, Tóth Tímea irányítja.
„Járom az országot, képzem a pedagógusokat, amellett a saját óvodáscsapatommal is dolgozom. Bár nagyon szeretnének kézilabdázni, egyelőre nem játszottunk, csupán alapdolgokat tanultunk a karkörzésektől a gimnasztikán át a mozgáskoordinációig – enged bepillantást csoportja működésébe Tóth Tímea. – Magát a szivacslabdát kell megismertetni és megszerettetni a gyerekekkel, valamint a dobómozdulatot lehet csiszolgatni ebben a korban. Nehéz fenntartani az ovisok figyelmét, főleg manapság, így rengeteg játékra van szükség. Nagyon fontos, hogy az Ovi-Foci Közhasznú Alapítványnak köszönhetően sorra épülnek a műfüves pályák, így máris van hol kapura dobálni.”
Aki kimarad, lemarad – idézhetjük ismét Ludvig Zsoltot, márpedig hátrányba kerülni senki sem szeretne. A Magyar Jégkorong Szövetség főtitkára, Kovács Zoltán is amondó, már óvodáskorban meg lehet szerettetni a gyerekekkel a sportágat, és ami a legfontosabb: magát a sportolást.
„Már nagycsoportos óvodásoknak is ajánljuk a játékot, igyekszünk megszerettetni velük a jeget és a korcsolyázást. Aki ügyes és kedvet kap hozzá, annak egyből adunk sisakot és botot. Ötéves kor alatt nem szoktuk javasolni a jégre lépést, hiszen a mozgáskoordináció akkorra még nem igazán fejlődött ki, persze vannak ritka kivételek. Úgy gondolom, a hokisportnak könnyű a dolga, hiszen a fejvédő és a többi felszerelés is olyan, akár a lovagi páncél, ráadásul lehet bottal hadonászni és egymást lökdösni, vagyis könnyedén megnyerjük magunknak a gyerekeket.”
