Az ifjúsági bajnoki cím már a zsebben, de egyelőre nem arra, hanem a hátralévő négy meccsre és a felnőtt NB II-es versengésre gondolnak – állítja Mikita Bence, a Nemzeti Kézilabda Akadémia fiúcsapatának 19 éves kapitánya.
reb • Amint arról beszámoltunk, a Nemzeti Kézilabda Akadémia fiúegyüttese jóval a sorozat vége előtt megnyerte az ifjúsági kézilabda-bajnokságot. Az edzővel, Gyurka Jánossal már beszélgettünk a sikerről, most arra voltunk kíváncsiak, miképpen látja a szezon eddigi és hátralévő részét a csapatkapitány, Mikita Bence.
MIkita Bence (labdával a kézben)
„Sajnos még nem ünnepeltünk” – kezdi az irányító, de rögvest hozzáteszi, még nincs is itt az ideje, hiszen fontos feladatok várnak a csapatra.
Mint mondja, ha lehet, még motiváltabbak, mint korábban. Egy időre elfelejtik, hogy a korosztályos sorozatban már bajnokok, s arra koncentrálnak: teljessé tegyék a sikert, azaz hibátlanul legyen övék a trófea. Persze Mikita tudja, ehhez a Tatabányának vagy a Balatonfürednek még lesz egy-két szava, de erősnek érzi magukat.
„Akadtak hullámvölgyek az évadban, de inkább azokon a meccseken, amelyeken belefért, nem pedig a legnagyobb riválisokkal szemben. Az ellenfelek egyébként nem gyengültek, szerintem mostanra érett be a munkánk. Három évvel ezelőtt szinte ismeretlenként kezdtünk együtt dolgozni, mostanra pedig nagyszerű csapattá kovácsolódtunk össze. Én is érzem magamon, hogy jóval érettebbé váltam, és a többieken szintén hasonlót tapasztaltam.”
Alátámasztja mindezt, hogy az összes mérkőzés előtt összeül a társaság. Az edző sincs ott, csak maguk között beszélik meg, kinek mi a feladata. Ha pedig konfliktus támad, azt is gyorsan rendezik az öltözőn belül.
„Meg kell nyerni…, pontosabban szeretnénk megnyerni a felnőtt NB II-t” – tér át a másik sorozattal kapcsolatos vágyaikra, s határozottságát hallva az első kifejezés a kifejezőbb. A dél-nyugati csoportban egyébként a riválisok megbüntették a csikócsapatot, ha nem koncentráltak eléggé a játékosok, ennek is tudható be az egy-egy döntetlen és vereség.
„A mérkőzések végére általában szétfutjuk őket, de a fizikai különbségek azért kijönnek. Ráadásul az NB II-ben idősebbek, rutinosabbak a kézilabdázók, álmukból felkeltve is végrehajtják, amit tudnak. Folyamatosan összpontosítani kell, mert a kihagyásnak vereség lesz a vége. Egyébként érezhetően sokat számít, hogy a felnőttek között szerepelünk. Tavasszal később kezdődött az a bajnokság, mint az ifjúsági, és azt tapasztaltam, hogy a felnőtt sorozat rajtja után sokkal komolyabban játszottunk.”
S ha már a komolyság… Mikita Nyíregyházán kezdett kézilabdázni, ahol Rácz Sándortól és feleségétől, Ráczné Cserés Erzsébettől tanult sokat. Nyolcadikos korában Csurgóra igazolt, ahol egy évet töltött el, majd Balatonboglárra került.
„Hál’ istennek, sikeresen felvételiztem. Nagyon jól érzem magamat, s nagyszerű társaság jött a össze. Fontos a hely, hiszen innen lettem korosztályos válogatott, és nagyszerű az a profizmus, amit itt elsajátíthatunk.”
