Az Ajax akadémiáján eltöltött próbajáték után Pisont Patrik úgy érzi: a magyar fiatalok nem kvalitásban, inkább gondolkodásban vannak hátrányban a hollandokkal szemben. Pisont István fia méltó utódja szeretne lenni édesapjának.
Nagy-Pál Tamás • Hol máshol rúghatná a bőrt Pisont István fia, mint a Budapest Honvédban? Pisont Patrik tavaly lett a Magyar Futball Akadémia növendéke, majd a korosztályos válogatottba is meghívták – igaz, mérkőzésen nem lépett pályára. Az elmúlt napokban a 15 éves középpályás azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy csapattársaival, Schön Szabolccsal és Szertő Krisztoferrel az Ajax akadémiáján szerepelt próbajátékon.
Az édesapa természetesen nagyon büszke a fiára:
Pisont Patrik (balra)
„Remek alkata van, száznyolcvan centi magas és jobblábas. Nem a finom cselek jellemzőek rá, inkább a megbízhatóság a középpályán. Olvassa a játékot, jó a rúgótechnikája, fontos szerepet vállal az indításokban, remek a lövőereje, és kellően gyors. Szerintem megvan benne az, ami a nemzetközi szinthez szükséges. Mentálisan is nagyon erős, jól jön ki a meccsen belüli nehézségekből. Ha így fejlődik tovább, szép karrier várhat rá. Hogy hasonlít-e a játéka az enyémhez? Szerintem egyáltalán nem. Magasabb, így elosztott a súlypontja. Ő inkább mélységi szervező a négy védő között. De a többiről már beszéljen inkább Patrik.”
„Öt-hat éves lehettem, amikor elkezdtem focizni, más sportban soha nem is gondolkoztam – folytatta immár a gyermek. – Nagyon szeretném, ha apukám nevét tovább vihetném a Honvédban, ahhoz legalább olyan jónak kell lennem, mint ő volt. Arra az akadémián minden adott. Azért jöttem Kispestre, hogy méltó utódja lehessek.”
Kérdésünkre elmondta, mostanában előfordul, hogy megkapja: csak az édesapja miatt tart ott, ahol. „Próbálom a helyén kezelni ezeket a szituációkat, de sokat nem szabad velük foglalkoznom. Ezek csak vélemények, amelyeket nem tudok, és nem is akarok megváltoztatni. Persze, van a másik típusú ember, akinek ilyesmi meg sem fordul a fejében.”
Igaz, ami igaz: az egykori közönségkedvencnek komoly hatása volt Patrik pályafutására. „Amikor az iskolában játszottam, apa besegített az edzőknek, sokat volt velünk. Rengeteget tanultam tőle, főleg a taktikából. A hibákat otthon is mindig átbeszéltük. Apa azt szeretné, hogy a legjobbamat nyújtsam. Legyek profi, és egy percre se lankadjon a figyelmem.”
Ennek az „éberségnek” köszönheti többek közt azt, hogy Amszterdamba utazhatott nemrég, ahol neki először a fű minősége tűnt fel. „Fantasztikus pályán edzettünk. Emellett teljesen már ritmusban. A gyakorlatok semmiben nem különböztek, a gyerekek a foglalkozások előtt ugyanolyan jókedvűek, mint otthon, közben azonban mindenki száz százalékosan koncentrál. Annak köszönhető a nagyobb ritmus, másrészt a játékosok technikai képességeinek. Hiába vársz arra, hogy valaki rontson, és amiatt kerüljön hozzád a labda, nem történik meg.”
Pisont, Szerető Krisztofer és Schön Szabolcs
A három fiatal eredetileg saját korosztályában, az U16-ban edzett, de aztán az idősebbekhez kerültek. „Azt mondták, hogy a testi adottságaink és az erőnlétünk alapján az U17-esek között van a helyünk. Ott sokkal jobban élveztem ezeket az edzéseket, mert még magasabb szintűek voltak. Az egymás közti játék fantasztikus volt. Ráadásul egyáltalán nem éreztem azt, hogy kilógnánk a sorból. Szakmai igazgatónk, Jasper de Muijnck azt mondta, hogy az edzők jó véleménnyel voltak rólunk, és nagy valószínűség szerint februárban újabb próbajátékra mehetünk.”
Amikor arra voltunk kíváncsiak, hogy az amszterdami lehetőség miatt itthon nagyobb motivációval vetette-e bele magát az edzésekbe, elgondolkodtató választ kaptunk. „Nem ez számít, minden edzésen a maximumot kell nyújtanom. A legfontosabb motivációm az, hogy a magyar futball javuljon, amiért csak mi, játékosok tudunk tenni. Szuper, hogy épülnek a stadionok, vagy hogy egy év múlva nekünk is új akadémiánk lesz. Eljött az idő, hogy mi is hozzátegyük a magunkét. Megtapasztalhattam, hogy kvalitásban nem vagyunk sokkal rosszabbak a hollandoknál, a fejekben kell mindenképp rendet tennünk.”
