Stark Márton az alpesi síelők újdonsült szövetségi kapitányaként arra buzdítja a fiatalokat: ne legyenek kishitűek. Higgyék el, hogy Miklós Edit eredményeit nemcsak elérni, de túlszárnyalni is lehetséges. Ez függ az elhivatottságtól, de természetesen az edzőktől is. Fontos a megfelelő alap megtanítása.
Nagy-Pál Tamás • Nem pihen az alpesi síelők nemrégiben kinevezett szövetségi kapitánya. Stark Márton vezetésével ugyanis a szlovákiai Vrátnán versenyzett a héten a serdülő-válogatott. A nemzetközi megméretésen két első és egy második helyet is begyűjtöttek fiatal honfitársaink.
Stark Márton
Két szám között így elégedett kapitányt sikerült telefonvégre kapnunk:
„Ez is bizonyítja, hogy jó úton járunk. Kapitányi teendőim mellett továbbra sem szeretnék lemondani a serdülők vezetéséről. Éppen azért van szükségem segítőkre. Rengeteg tervem van, elsőként ki kell alakítani még azt a stábot, amellyel megfelelően menedzselhetjük a szakágat és a versenyzőket is.”
A serdülő- és az ifjúsági válogatott ebben a szezonban 120 napos programon vehetett részt, melynek lényege az volt, hogy az itthon és a külföldi síiskolákban készülő fiatalokat összehozzák egymással. „Fontos, hogy a gyerekek egymástól tanulhassanak, egy irányba haladjanak. A programnak folytatódnia kell, hogy a fiatalok a felnőttmezőnyben is megállják a helyüket.”
És akár Miklós Edit eredményeit megismételjék – netán túl is szárnyalják. Manapság ugyanis, ha a szülő vagy még inkább a gyerek ezzel a céllal vág a sportágba, akkor kézlegyintéssel nem hűtik le a kedélyét. „Természetesen rengeteg energiára, munkára van szükség. De ha valaki mindenáron akarja és imádja ezt a sportágat, akkor csak annyit tudok mondani: kezdjen neki, mert tudunk már olyan körülményeket biztosítani, hogy az Editéhez hasonló sikereket ünnepelhessünk. De akár felül is múlhatják.”
S mindez minek köszönhető? Nagyrészt természetesen magának, Miklós Editnek. „Amíg vele dolgoztam, rengeteget tanultam tőle. Ezt szeretném átadni a kollégáknak. Apróságnak tűnhet például a megfelelő figyelem a lécekre, mégis nagyon fontos. Vagy a kishitűség leküzdése. Az elmúlt évtizedekben azt hallottuk és gondoltuk, hogy mi, magyarok semmire nem vagyunk képesek. Sajnos, ez átragadt a gyerekekre is. Hogy futballhasonlattal érjek: már a pályára lépés pillanatában minimum 0-1-re álltunk. Át kell programozni a gyerekek agyát , hogy higgyenek a jó eredményben. Ehhez a következő szezontól sportpszichológus segítségét is szeretnénk igénybe venni, addig saját pedagógiai érzékünkre hagyatkozunk.”
Végül, de nem utolsó sorban: az edzőképzésre is sokkal nagyobb súlyt kell fektetni. „A serdülőprogramba most is kerültek olyanok, akikkel a szezon felét az alapok megtanításával töltöttük. Mindegyikük technikájában volt valami jó, de sokat kellett javítani. Megfelelő alapot kell kapniuk a legkisebbeknek ahhoz, hogy előbbre léphessünk. Például azért, hogy ezek a fiatalok akár alanyi jogon kiharcolják a részvételt a 2022-es téli olimpián.”
