Nem kétséges, hogy a korábbi "előolimpiákhoz", vagyis az ötkarikás játékokat megelőző hónapokhoz viszonyítva a jelen helyzet – kevesebb, mint 300 nappal a londoni nyári csúcs kezdete előtt – az eddigi legígéretesebb a tiszta, értsd: doppingmentes versenyek elérésére irányuló törekvések sikerét illetően. Ez akkor is igaz, ha korábban akadtak olimpiák, ahol nem volt egyetlen doppingbukfenc sem, ám nem azért, mert minden élsportoló illegális megsegítés nélkül indult, hanem a félrelépők leleplezésére alkalmatlan, ezért vagy azért elégtelen technikának köszönhetően – na meg a valódi leleplezési szándék gyanítható hiánya miatt is.
Mondhatni, a doppingolók jóval előrébb tartottak – akkor még különösképpen -, mint a doppingrendőrség, vagy kevésbé drasztikusan: az ellenőrök ha nem is bottal üthették a nyomukat, de a rossz útra tévedtek lebuktatására alkalmatlan eszközökkel (a laboratóriumok pedig nem eléggé hatékony tudományos módszerekkel) próbálták utolérni a vétkeseket, akiket bizony a kezdetektől támogatnak a doppingolásra szakosodott, egy, de inkább több lépéssel mindig is az üldözők előtt járó szakemberek. Akik – ne legyenek kétségeink – az edzők, a gyúrók, a szakvezetők segítő közre- és együttműködésével állnak az adott esetben nekik is elismerést (dicsőséget, és persze pénzt is) hozó csúcseredmények szállítói mögé.
Míg meg nem buknak – biggyeszthetnénk ide az erkölcsi tanulságot a tisztán, becsületesen készülők védelmében is, csakhogy a helyzet az, hogy a rossz útra tévedőknek – jóllehet a doppingellenes világszervezet, a WADA évente több százezer vizsgálatot végeztet el a több mint 200 NOB-tagországban – csupán töredéke veszít rajta az illegális támaszok igénybe vételén. Olyannyira, hogy míg néhány esztendeje világszerte – és ezt az adatot Tiszeker Ágnes, a nemzeti doppingellenes szervezet, a Magyar Antidopping Csoport (MACS) vezetője osztotta meg velem – 3 százalék körüli volt a tesztelt versenyzők közül pozitív mintát produkálók aránya, addig ez a szám mára még tovább romlott, alig egy-másfél százalékosra. Részben a teljesítményt növelő-fokozó vagy éppen a doppingot elfedő szerek és módszerek egyre kifinomultabbá válása miatt, részben pedig mert a kontrollnak voltak és vannak hiányosságai, a leleplezhetőség technológiai akadályokba is ütközik. A klasszikus közhely aktualizálásával élve: mivel nem lehet minden doppingoló mellé doppingellenőrt állítani…
Bizonyos szerek kimutathatósága örök probléma
Ettől azonban még nem fújnak visszavonulót a tévelygők nyakon csípésére felesküdtek, és éppen a jövő nyári londoni olimpia előtt – meg majd a játékokon is persze – szándékoznak több "nagy fogással" előrukkolni, miközben ésszerűsítik is tevékenységüket.
Hogy hogyan?
– A doppingellenes fellépés részeként – magyarázta a doktornő – a WADA, a felerészben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, felerészben a tagországok befizetéseiből működő ügynökség új tiltólistát fogadott el, amely január elsejei hatállyal lép életbe. Jól látható, hogy a WADA egyre inkább távolodik a gyógyszerektől, a mindennapi, akár a háziorvosi gyakorlatban is használt gyógyszerek tilalmától, mint amilyenek például a vérnyomáscsökkentő bétablokkolók. Nem volt életszerű, hogy ezek fenn voltak a tiltólistán, igazán teljesítményfokozó hatásuk nincsen, miközben a vérnyomáscsökkentők közt alapszernek számítanak, a gyógyítást szolgálják. Magyarországon is akadt pozitív eset, egy motorkerékpáros versenyzőé, aki pedig egyértelműen vérnyomáscsökkentésre kapta a szert, ám mivel az rajta volt a nem szedhetők listáján, sajnos meg kellett büntetni… De leveszik a lajstromról azokat az asztma elleni, légzésjavító szereket is, amelyek inhalációban használatosak. A WADA tehát a valóban egyértelműen tiltott teljesítményfokozókra összpontosít, így marad például az izomtömeget növelő, a zsírszövet mennyiségét csökkentő klenbuterol, aztán az EPO, maradnak a növekedési hormonok, az IGF, az anabolikus szteroidok, a stimulánsok, a kábítószerek és a kannabiszszármazékok mind.
– Egyfelől rögtön adódik a kérdés: melyek a "legkelendőbbek" ezek közül, másfelől: mennyire könnyen, avagy éppenséggel nehezen lehet tetten érni a delikvenseket, hiszen ha nincs tökéletesen megbízható módszer a leleplezésre, a leginkább tiltott szereket is kvázi nyugodtan fogyaszthatják a "csúcsdoppingolók"…
– Bizonyos szerek kimutathatósága mondhatni örök probléma – magyarázta a MACS vezetője. – Idesorolandó mindenekelőtt az IGF és az EPO. Az előbbi nagyon hasonlít a növekedési hormonhoz, közvetlenül tud a vázizomzatra hatni, kiválóan alkalmas izomerő-fejlesztésre. Mintegy két éve ott van a piacon, hozzáférhető, az interneten keresztül is megrendelhető, és ne legyenek illúzióink, Magyarországon is hozzá lehet jutni, és magyar sportoló is hozzájut. Ha lehetne közvetlenül az izomszövetből biopsziát, tehát mintát venni, akkor ki lehetne mutatni, de ez nem eszköze a doppingellenőrzésnek. Viszont vizelet-mintavétellel vagy vérmintákon keresztül nem lehet kimutatni, jelenleg nincs még rá akkreditált, a WADA által is jóváhagyott módszer. Ám óriási előrelépés történt az utóbbi időben a technikában: a Bécs melletti seibersdorfi laboratórium vezetőjétől tudom, hogy nagyon közel jutottak a kimutathatósághoz! Lehet, hogy közvetlenül a jövő nyári olimpia előtt fog lecsapni a WADA az IGF-használókra, és bizony akadhatnak nagy meglepetések, akár át is rendeződhet az élmezőny, ha úgy tetszik: robbanhat a bomba London előtt! (folyt.)
