Szombaton rendezik az Angyalföldi Sportközpontban az U19-es amerikaifutball-bajnoki döntőt. A finálé két résztvevője a Budapest Wolves és a Miskolc Steelers. Ma a Junior Bowl vidéki résztvevőjét mutatjuk be.
STJ • „Akárhogyan is alakul a Junior Bowl, ez az év számunkra már mindenképpen sikeresen zárul. A felnőttek bajnoki címet szereztek, az U19-es gárda pedig először jutott döntőbe. Mindez persze nem jelenti azt, hogy feltett kézzel lépnénk pályára a Láng-pályán, igyekszünk majd meglepni a Wolves gárdáját” – mondta Aggod Péter, a Miskolc Steelers U19-as együttesének edzője. Az „acélosok” nagyon is komolyan gondolták, hogy a tavalyi év után, amikor bekerültek a rájátszásba, ám a döntőbe már nem sikerült beverekedniük magukat, megpróbálnak egy lépéssel megint feljebb kapaszkodni. Igaz, a keleti ágon előzetesen a Budapest Cowbells tűnt a favoritnak, ráadásul a miskolci gárdából néhányan kiöregedtek, ezért a többség csak titokban reménykedett abban, hogy összejöhet a bravúr. Ám a felkészülés jól sikerült, a csapat gyorsan összeállt, de még a sikeres rajt után is inkább csak arról beszéltek házon belül is, hogy be kell jutni a playoff-ba.
• Fotók: Facebook
„Tavaly a keleti csoport erősebb volt a nyugatinál, hiszen a mi águnkon versenyzett a korosztály meghatározó csapata, a Budapest Wolves is. Erre a szezonra a »farkasok« átkerültek nyugatra, így kiegyenlítődtek a két csoport közötti erőviszonyok. Ráadásul a Cowbells igen rossz évadot futott, így végül a Wanderersszel csatáztunk az alapszakasz első helyéért” – magyarázta Aggod Péter.
A versenyfutást a Steelers nyerte meg, s veretlenül végzett az élen. A csapat fő erejét a védelem jelenti, ők alapozták meg a csapat sikereit. A támadósor – ahogy Aggod Péter mondja – „ment a defense után”. Tény, hogy az alapszakaszban a legtöbb kapott pont is csak 18 volt, viszont a Wandererst 8, a Cowbellst pedig mindössze 2 ponton tartották, ami szenzációs teljesítmény. Miképpen az is igaz, hogy a legnagyobb különbségű győzelem is „csupán” 20 pontos lett. A döntő éppen azért ígérkezik roppant izgalmasnak, mert a Steelers acélos védelme a Wolves elsöprő erejű offence-ével kerül majd szembe; a fővárosi gárda az alapszakaszban minden meccsen legalább 40 pontot ért el.
Miskolcon az amerikaifutball 2007-ben indult, az első toborzót 2008-ban tartották, és a következő évben debütáltak az U19-es bajnokságban. Abban az időben kifejezetten erős volt a Steelers hátországa; a kiöregedő juniorokra felépített felnőttcsapat első lett és feljutott a divízió I-be. Igaz, a sikernek árnyoldala is akadt, a játékosok egy része ugyanis távozott és új klubot alapított, a Steelersnél pedig szinte a nulláról kellett újrakezdeni. Az újjáépítés hat évig tartott, s ennek eredménye a felnőttek idei aranya és az U19-esek döntőbe kerülése. A munka azonban sosem ér véget, manapság is évi két alkalommal tartanak toborzót.
„Többféle módszert kipróbáltunk, először mi mentünk el a szakközépiskolákba, és tartottunk edzésbemutatókat a testnevelés órák keretében – idézi fel a történteket Aggod Péter. – Mutattunk néhány alapgyakorlatot, néhány trükköt, s aztán ott hagytunk szórólapokat, hogy akinek megtetszett a játék, jelentkezhessen. Első alkalommal nyolcvanan gyűltek össze. Azóta kipróbáltuk a célzott toborzást is, ami azt jelenti, hogy például plázákban állítunk meg jó kötésű srácokat, s igyekszünk rábeszélni őket az amerikaifocira. S nem is eredménytelenül, hiszen van játékosunk, akivel egy ruházati bolt előtt találkoztunk, s ma már juniorválogatott. Idén visszatértünk a szakközépiskolákba, s megint volt 30-40 érdeklődő. A nagy kérdés az, hogy közülük hányan ragadnak meg a sportágban. Mi jó körülményeket, rendezett öltözőt és villanyvilágítású pályát tudunk biztosítani nekik.”
A Miskolc nagy előnye még, hogy a klubnak voltak (s hamarosan megint lesznek) amerikai játékosai, akikre a srácok felnéznek, akiktől örömmel tanulnak, s akiktől elfogadják a szakmai észrevételeket, esetleg kritikákat is. Eleinte csak a közös edzéseken, ám később már célzottan is foglalkoztak a fiatalokkal. Sőt, a Steelershez hamarosan amerikai edző érkezik, akinek a munkába állásától az utánpótlás területén is sokat remélnek.
„A mi tengerentúli futballistáink általában a húszas éveik elején, közepén járnak. Befejezték az egyetemet, de még szeretnének világot látni, és egy kicsit missziónak is tekintik, hogy az Egyesült Államokban nemzeti sportnak számító amerikaifutball népszerűsítésében, elterjesztésében részt vegyenek. Jobbára másod- vagy harmadosztályú egyetemi gárdákban fociztak, s ott sem feltétlenül az elithez tartoztak, de azért ez a játék a vérükben van, sokat lehet tőlük tanulni. Ők pedig alázatosak, és örömmel dolgoznak velünk. A foglalkoztatásuk nem kerül sokba, a repülőjegyüket fizetjük, a szállásukat és az étkezésüket, szó sincs tehát arról, hogy itt bármelyikük is meggazdagodna. A szerepük azonban felbecsülhetetlen, mert egészen másként fogadják egy született amerikai szavait a gyerekek, mintha ugyanazt egy magyar edzőtől hallanák, s nem azért mert mi nem értünk a sportághoz.”
Ami az infrastruktúrát illeti, a Steelers hazai mércével mérve kifejezetten kedvező helyzetben van. Felsőzsolcán, a rendészeti szakközépiskola területén talált ugyanis otthonra a csapat, ahol külön, kifejezetten az amerikaifutballra felvonalazott játéktér áll rendelkezésére állandó kapukkal. Az öltöző mellett egy kisterem található, ahol a bemelegítést és az erőnléti munkát el lehet végezni. Sok magyarországi klub szívesen elfogadná a Steelers bázisát.
„Mi is nagyon szeretjük az otthonunkat, s csupán egyetlen, de annál nyomósabb oka van annak, hogy első szóra belementünk a döntő budapesti megrendezésébe – mondja Aggod Péter. – Nálunk ugyanis természetes gyepszőnyeg van, aminek az elmúlt napok esős időjárása nem tett jót. Ha ezen játszanánk, a finálé sárdagasztássá alakulna át, aminek nincs értelme. Egy ilyen meccsen már amúgy is túl vagyunk, hiszen az elődöntőt is igen mély talajon kellett megvívnunk. S hogy érzékelhető-e már nálunk a harci láz? Érdekes csapat a miénk, mert általában meccs közben kezd igazán felpörögni. Ez nem éppen előny, főleg, ha meglép az ellenfél, viszont nagyon erősek vagyunk a játékidő második felében, s nemcsak erőnlétileg bírjuk a csatákat, hanem fejben is. Bizonyság erre a Tigers Juniors ellen meccsünk, amelyet hosszabbításban nyertünk meg. A döntő persze más kávéház, itt mindkét fél egyformán izgul. Meghatározó lesz, melyik csapat tudja majd jobban kezelni a várható érzelmi hullámvasutazást. A Wolvesnak köztudottan erős az utánpótlása, de szombaton megpróbáljuk meglepni a címvédőt.”
Amerikaifutball-bajnokság, U19-es döntő
Budapest Wolves–Miskolc Steelers
2016. november 19., 14.00
Angyalföldi Sportközpont, Budapest, XIII., Rozsnyai utca 4.
Belépő: 1000 forint
