Raheem Sterling lett minden idők legdrágább U20-as labdarúgója, olyan világsztárokat megelőzve, mint Wayne Rooney vagy Javier Saviola. Viszont a top10-es listát böngészve az is egyértelmű: a csillagászati ár semmit nem garantál…
Nagy-Pál Tamás • A napokban vált hivatalossá, hogy a Liverpool játékosa, Raheem Sterling a Manchester Cityben folytatja. A dúsgazdag angol klub nem kevesebb, mint 63 millió eurót (19 milliárd forintot) fizetett a játékjogáért, amellyel minden idők legdrágább angol játékosa lett, de ami még fontosabb: nem volt olyan U20-as labdarúgó a futballtörténelemben, akiért többet fizettek volna.
Bár sokak szerint a támadót ezzel messze túlértékelték, és egyáltalán nem biztos, hogy megszolgálja az árát, érdemes megnézni: mekkora klasszisokat utasított maga mögé. A tizedik helyezett például Mario Balotelli, aki szintén 20 éves volt, amikor a mértékadó transfermarkt.de adatai szerint 29 és fél millió eurót fizetett ki érte az Internek szintén a City. Más kérdés, hogy az olasz csatár azóta a Milanban és a Liverpoolban is leszerepelt. Amekkora jövő előtt állt papíron, annyira nem váltotta valóra.
A brazil Marquinhosnak még van ideje, hiszen 21 éves, de a PSG-nek már két évvel ezelőtt 31.4 millió eurót ért, hogy elcsábítsa az AS Romából. Nem is megy rosszul neki, alapembere a párizsi gárdának, mellyel már két bajnoki címet nyert. Honfitársának, Andersonnak rövidre sikerült az európai karrierje, már vissza is tért a tengerentúlra, az Internacional gárdájába. Pedig arra nem sokan fogadtak volna, amikor 19 évesen 31.5 millió eurót adott érte a Manchester United a Portónak. Bár több mint száz meccse volt a Vörös Ördögök csapatában, nyolc szezon alatt azért ez nem olyan magas szám…
Listánkon a szintén brazil Denílson a legöregebb, hiszen mostanra már 37 éves. Viszont még nem töltötte be a huszonegyet (jó régen, 1998-ban), amikor a Sao Paolo 31.5 milliót keresett rajta. Nem fogják kitalálni: a Real Betis költött el rá ennyit, hálából Király-kupát nyert a spanyol kiscsapattal. A hatodik helyre az a francia csatár került, akinél kevés nagyobb vándormadár létezik a világon: Nicolas Anelka 20 évesen 35 millió eurót ért a Real Madridnak – az Arsenal kaszált rajta nagyot, hiszen kevesebb, mint egymillióért vette a PSG-től. A csatár sehol sem tudott mély gyökeret ereszteni: megfordult a Liverpoolban, a Manchester Cityben, a Fenerbahcéban, a Bolton Wanderersben, a Chelsea-ben, a West Bromwich Albionban és a Juventusban, összesen közel 130 millió eurót fizettek ki a játékjogáért a különböző klubok.
Javier Saviola sem az a hűséges típus, bár ő általában akkor dobbantott, amikor lejárt a szerződése. Az egyik kivétel ez alól a 2001-es esztendő: a Barcelona nem sajnált 36 millió eurót kifizetni érte a nevelőklubjának, a River Plate-nek. Aztán jött még a Monaco, a Sevilla, a Real Madrid, a Benfica, a Málaga, az Olympiakosz Pireusz és a Hellasz Verona. Mostanra a kör bezárult: hazatért a Riverbe.
Wayne Rooney jóval hűségesebb típus: bár az elmúlt évtizedben rengeteg klub szerette volna megszerezni, még mindig abban az MU-ban játszik, amely 37 milliót áldozott az akkor még csak 16 éves játékosra, az Everton bankszámláját gazdagítva. A befektetés megtérült: 479 tétmérkőzésen lépett pályára a manchesteri gárda színeiben, melyeken 230 gólt szerzett és kiosztott 131 gólpasszt is. Ötször nyerte meg az angol bajnokságot és egy alkalommal a Bajnokok Ligája-trófeát is a magasba emelhette.
Elérkeztünk a képzeletbeli dobogóhoz, melynek legalsó fokán újabb angol játékos Luke Shaw áll. A 2013/2014-es szezon angol felfedezettjére szintén a Manchester csapott le, és fizetett érte 37.5 milliót a Southamptonnak, 19 éves volt akkor. Egyelőre még nem hálálta meg, rengeteget volt sérült az előző szezonban, de bőven van még ideje a kiteljesedésre.
Ahogy Lucas Mourának is, akitől azért jóval többet vártak, amikor két éve, 40 millió euró ellenében igazolt a São Paulóból a PSG-be. A villámgyors szélső nem nyújt rossz teljesítményt, de még nem tudott vezéregyéniséggé válni, pedig a képességei egyértelműen megvannak.
A listavezetővé vált Raheem Sterling tehát nagy elődök nyomdokaiba lépett, előtte a lehetőség, hogy bizonyítsa a kétkedőknek: nem értékelte túl az új munkaadója.
