Miért van az, hogy a környezetünkben, a tulajdonunkban lévő minden anyagi természetű dologra odafigyelünk, gondot fordítunk rá, óvjuk, és igyekszünk megőrizni az állagát?
Miért van az, hogy az autónkat időnként elvisszük szervizbe??? Nézzék át, olajat cseréltetünk, futómű csere. Megtesszük-mondván! -nehogy nagyobb baja legyen az autónak, mert az sokkal többe kerülne…..Pedig elmenne még azzal az olajjal jó néhány kilométert,amíg tönkre nem menne…..De hát olyan sokba került, annyira drága volt!!!
Miért van az, hogy a számítógépünket, laptopunkat, nagyon okos telefonunkat időnkét átnézetjük egy szakemberrel, „frissítjük”, hogy továbbra is tökéletesen működjön?Pedig biztosan működne így is amíg teljesen tönkre nem menne….De hát olyan sokba került, annyira drága volt!!!
Odafigyelünk az autónkra, telefonunkra, számítógépünkre…mert olyan sokba került, annyira drága volt!!!!.Szinte mindenre, hisz valószínűleg keserves, időt, energiát, és fáradtságot nem kímélő munkával értük el azt, hogy ezek a dolgok a tulajdonunkba kerülhessenek.
A kulcsszó az időt, energiát, és fáradtságot nem kímélő munka.
Vajon, az anyagi javak megteremtése közben mennyi időt töltöttünk azzal, hogy saját magunkat is „szervizeljük”? Jutott idő arra, vagy egyáltalán gondoltunk arra, hogy nemcsak a drága pénzen megvett „kedvenc tárgyaink” igényelnek odafigyelést, karbantartást?
Amikor arra hivatkozunk, hogy: ma nem…., még nem…. ,most nincs időm…, most nem érek rá….,nem tudom megoldani…., majd ha ezt befejezem…., ha ennek vége lesz…., még csak ennyi idő, még csak annyi idő…., majd ha ezt elérem, akkor….,ennek még meg kell lennie….., erre most nincs pénzem….., erre most nincs energiám…., ezt most nem engedhetem meg magamnak…..!
Ismerős ezek közül valamelyik????
Mit nem tehetünk meg ma, vagy holnap? Mihez kell még idő? Mit kell még elérni? Mire nincs pénzem, energiám, és időm? Mit nem engedhetek meg magamnak????
Hogy saját magunkra, az egészségünkre, testi-lelki egyensúlyunk megtartására, vagy helyreállítására időt , energiát, és pénzt fordítsunk???
Nagyjából, és egy mondatban miből is áll az életünk? Az első 50-60 évben azon fáradozunk, és gürcölünk, hogy anyagi biztonságot teremtsünk magunknak és a gyerekeinknek. Igazából, mivel a pénzt hajtjuk éjjel-nappal, nincs időnk, energiánk saját magunkra, a regenerálódásra, a feltöltődésre, és csak használjuk a testünket-lelkünket. Kínkeservesen, az egészségünket is feláldozva megteremtünk, megteremthetünk egy anyagilag stabil életformát.
Ezután jó lenne élvezni a munkánk gyümölcsét, kikapcsolódni, feltöltődni, utazgatni, játszani az unokákkal…..
Mire mindezt megteremtjük, sajnos szembe kell nézni azzal, hogy a kínkeservesen megkeresett, félrerakott pénzt az elkövetkező években saját egészségünk-ami az eddig eltelt idő alatt tönkrement-helyreállítására, esetleg ha szerencsénk van, gyógyíttatására fordíthatjuk.
A mindennapokban kikerülhetetlen a stressz, az idegeskedés, a napi, vagy alkalmi gondok megoldására fordított energia. Dolgozni is kell, hisz abból élünk. Jó esetben van családunk, van párunk, vannak gyerekeink, akik törődést, szeretetet, időt, odafigyelést, energiát igényelnek. es mi igyekszünk maximálisan meg is adni ezt nekik, hisz ez az élet rendje.
De!!! Mindezek közben figyeljünk egy kicsit magunkra is, hisz ha mi magunk nem figyelünk saját magunkra, hogy ne merüljenek le a testi-lelki tartalékaink, ha mi magunk nem gondoskodunk arról, hogy feltöltődjünk, hogyan is várhatnánk el ezt mástól???
Egy hét 168 órából áll. Elképzelhetetlennek tartom, hogy heti 1-2 órát ne tudnánk saját magunkra szánni.
es itt talán nem is az idő mennyiségén, hanem a folyamatosságon van a hangsúly. Mindig csak egy kicsit, ha arra van idő, vagy mód, de azt rendszeresen!!!
Bárki mondhat bármit, bárki elhihet bármit, jelentősége csak annak van, amit mi magunk is kipróbálunk, vagy tapasztalunk.
en még nem vagyok 50 éves, de eddig én is mindig megtaláltam a kifogásokat, amik talán nem is kifogások voltak, csak a megoldás keresés hiánya…. Fáradt voltam, kimerült, hivatkoztam a gyerekekre, az időhiányra, a lehetőség hiányára, anyagi gondokra. Nem szántam időt a feltöltődésre, csak adtam, és adtam, és adtam…..hozzáteszem, örömmel!!!
Jelzett a szervezetem: nem lettem még beteg diagnosztikai értelemben, de halálosan kimerült voltam….
Elmentem egy masszőrhöz, habár akkor nagyon sajnáltam rá az időt, energiát, pénzt (amit a technikai dolgok karbantartására ugye nem sajnálunk, hisz az „drága” volt), de valamit tennem kellett!!!
Ma már úgy gondolom, a legjobb döntést hoztam akkor életemben.
Ma is vannak megoldandó problémáim, ma is vannak stressz helyzetek az életemben, most is dolgoznom kell, és még ma is adok, adok, és adok…..de van miből, mert törődöm azzal, hogy fel tudjak töltődni, és ezáltal képes vagyok átértékelni dolgokat, más fontossági sorrendet felállítani.
Ez mindenkinek a saját döntése!!!
Kondicionáló, frissítő, relaxáló masszázs: http://www.svedmasszazsbp.hu/ +36 70 451 5377
