Lévai Zoltán, a Dorogi NC húsz éves birkózója junior Európa-bajnok lett Bukarestben. A világversenyeken nyolc bronzérem után szerezte meg az első aranyát. A szőnyegről lejövet az edző-édesapa nyakában kötött ki. Két fotó segít érzékeltetni a megtett utat.
Szekeres István • 2011 augusztusának végén a szombathelyi kadet-világbajnokság zárónapján a magyar Lévai Zoltán a bronzmérkőzésen 7-3-ra legyőzte mexikói ellenfelét, a szép – csak kicsit hosszú – nevű Arnold Isaac Dominguez Quirozt. A győztes boldogan ugrott az idősebb Lévai Zoltán, az edző-édesapa nyakába.
A sportág egyik csúcsfotósa, a nemrég bulgáriai fotópályázaton magas díjban részesült Martin Gábor természetesen elkapta az öröm pillanatát.
Az éremre a szakma is elismerőleg csettintett, hiszen serdülőkorú, még csak tizenöt éves versenyző szerezte meg a kötöttfogás 46 kg-os, tizenhét fős mezőnyében, a 17 éves „bácsik” ellenében. Ígéretes pályafutás indult el, amely során mostanáig nyolc bronzérmet takarított be. Hetet nyert az adott korosztálynál fiatalabbként. Az életkori csúcsot a tavalyi U23-as Eb-n szerzett jelentette, mindössze tizenkilenc évesen.
2011
A NYOLC BRONZ
2011
Kadet Európa-bajnokság, 46 kg
Kadet-világbajnokság, 46 kg
2013
Kadet Európa-bajnokság, 63 kg
2014
Junior-világbajnokság, 66 kg
2015
U23-as Európa-bajnokság, 71 kg
Junior Európa-bajnokság, 74 kg
Junior-világbajnokság, 74 kg
2016
U23-as Európa-bajnokság, 75 kg
2016. június 21-én Lévai Zoltán a bukaresti Sala Polivalentă-ban az éppen megfelelő korban, húszévesen junior Európa-bajnokságot nyert a kötöttfogás 74 kg-os súlycsoportjában.
És természetesen ismét a papa nyakába ugrott.
Éppen arra járt, persze, Martin Gábor is, és ezt a pillanatot is megörökítette. A két fotó együtt rengeteg mindent mesél…
2016
Elsőként azt, hogy az egykori, 15 éves nagyfiú a maga 46 kilójával, vékony, de izmos lábakon állt. Mostanra huszonnyolc kilóval gyarapodott, de nem azért, mert sokkal jobb étvágya lett, hanem – persze, nőtt is – mert a naponta végzett, igen kemény munka az izomtömegét növelte meg. A szemmel is tisztán látható különbséget elénk táró két fotót el kellene küldeni minden magyar szülőnek. Ilyen volt – ilyen lett… A szülők a fotók segítségével arról győződhetnének meg, mit jelent a kettő között eltelt öt év, ha a gyermek sportol, nevezetesen birkózik. Sokakban talán megszólal a lelkiismeret is, amikor a képek után ránéz a maga cingár vagy túlsúlyos csemetéjére, akinek minden vágya, hogy felmentést kapjon a kötelező iskolai testnevelés alól.
Öt éve Szombathelyen Zolika huszáros hajrával verte meg a mexikói legényt. Zoltán most Bukarestben átrobogott a mezőnyön.
A selejtezőben 8-0, technikai tus a lengyel Daszkiewicz ellen, két és fél perc alatt. A nyolcaddöntőben technikai tus (9-1) a 4:54. percben a bolgár Dojcsinov ellen. A negyeddöntő 4:17 percig tartott, 9-0 lett a vége az örmény Bagdaszárjan ellen. Az elődöntőben sima 5-0 a török kadet Európa-bajnokkal, Akkoyunnal szemben. Nem biztos, hogy az olvasó a lenyűgöző eredménysorban alaposan megfigyelte az ellenfelek hovatartozását, ezért felsorolom őket, együtt: lengyel, bolgár, örmény, török, majd a döntőben az ukrán… Csupa kötöttfogású nagyhatalom. Őket múlta felül a dunántúli kisváros, Dorog nehézatlétikai klubjának birkózószakosztálya, a sportág legeredményesebb magyar műhelye.
A döntő „csak” 2-0 lett az ukrán Matjas ellen. Nem mutatja meg azt a fizikai, lélektani és szellemi fölényt, amely a kétszer három perc alatt a laikusnak is tisztán kivehető volt.
Vagyis nemcsak az edzőteremben az évek során eltöltött, több ezer munkaóra kamatozott, hanem például az is, hogy a pihenés nagy része is birkózással telik Lévaiéknál: videóról elemzik az ellenfelek minden rezdülését, feltérképezik a mezőnyt. Külön nyomatékot ad a közös munkának, hogy a papa nemcsak Dorogon edző, hanem a kötöttfogású juniorválogatott mestere is.
A sportág magyar hívei utoljára 2014-ben életek át hasonlót: a felnőtt Európa-bajnokságon Lőrincz Tamás és Bácsi Péter elképesztő fölénnyel, akcióözönnel hagyta helyben a mezőnyt. Most a junior Eb-n dorogi Lévai Zoltán öt mérkőzés vívott. Mozgalmasat, látványosat. Összesítve 33-1-re verte az ellenfeleit, de azt az egy pontot sem akcióból érték el ellene, hanem intéssel. Adja magát a hasonlat az évszázad birkózójával, Polyák Imrével is, aki három olimpiai ezüst után negyedszer is nekifutott, és akkor mégis megszerezte az aranyat.
A dorogi fiatalember teljesítménye természetesen csak hasonló, mint a példaképeké, de még más évjárat, más minőség.
Az viszont kimondható, hogy klasszikus, nagy elődök útjára lépett, és próbál a nyomukat követve haladni előre.
