Szabó Viktória 18 éves, de már két gólja van a felnőttválogatottban, ráadásul mindkettőt szabadrúgásból szerezte. A nemzeti csapatban középső védőt, a német másodosztályban szélsőt játszik – pedig sokáig úgy nézett ki, kézilabdázó lesz. Rengeteg fejlődött az elmúlt szezonban, legnagyobb vágya a Bundesliga.
Nagy-Pál Tamás • Komoly skalpot gyűjtött be nemrég a női válogatott a Ciprus-kupán, hiszen 1-0-ra nyert Írország ellen. A győztes gólt a mindössze 18 éves Szabó Viktória (címlapfotó: mlsz.hu) szerezte. További kuriózum, hogy középső védőként, szabadrúgásból tekert az ír kapuba. „Fantasztikus érzés volt. Fel sem fogtam, mi történik, csak arra emlékszem, hogy a csapattársaim szaladnak felém. Aztán a buszon ment az ünneplés, az éneklés.”
Szabó Viktória (8) a válogatottban • Forrás: mlsz.hu
Szabó előtte egyetlen alkalommal volt eredményes a felnőttválogatottban – akkor is szabadrúgásból lőtt a kapuba, vagyis szinte már specialistának tekinthető. „Lionel Messi szabadrúgásait szoktam figyelni. Nézem, hogy melyik szögből hová rúgja a labdát. A pontrúgásokban egyértelműen ő a példaképem.”
Pedig gyerekkorában mindenki azt gondolta: kézilabdázó lesz belőle. Mindkét sportágat űzte ugyanis az Angyalföldi Sportiskolában. „Hat-hét évesen kezdtem el mindkettőt. Eleinte tizenhárom-tizennégy éves lányokkal fociztam, a combomig ért a mez. Egy év múlva már fiúkkal rúgtam a bőrt a saját korosztályomban. Teljesen befogadtak, mert ők is úgy érezték, hogy nem lógtam ki a sorból. Húzóember voltam. Talán csak az utolsó évben voltak kisebb konfliktusaim, szerintem amiatt, hogy serdültek a srácok.”
Közben mindkét edzője rágta a fülét, hogy ideje lenne sportágat választani. Kézilabdában tartották tehetségesebbnek, azonban tizenöt évesen meghívták a felnőtt labdarúgó-válogatottba. „Akkor döntöttem el, hogy maradok a foci mellett. Egyrészt mert nagyon büszke voltam arra, hogy ennyire fiatalon hívtak, másrészt úgy gondoltam: futballistaként könnyebben eljuthatok külföldre, ami mindig is a vágyam volt.”
Ezután lett a Ferencváros játékosa, majd kiszúrta magának Kleinheisler László menedzsere, Nagy Mihály, és elkezdte egyengetni a pályafutását. „A német élvonalbeli Wolfsburgban szerepelhettem próbajátékon. Nagyon kemény volt, nagyjából a hatodik, hetedik edzésre sikerült felvennem a ritmust. Aztán tavaly nyáron válogatott csapattársam, Rácz Zsófia szólt, hogy éppen a posztomra keres a Bundesliga kettőben szereplő, berlini Lübars játékost. Kellettem nekik, és azóta sem küldtek vissza.”
Szabó balhátvédként kezdte a szezont, aztán szélső lett, és azóta már a gólokat is szállítja. Nem egyedül került ki, hanem Csiszár Henriettával, ami megkönnyítette a beilleszkedését, bár egyébként sem volt benne emiatt félelem. „Alig vártam, hogy kipróbálhassam magam erősebb bajnokságban is, ahol nagyobb próbatételnek vagyok kitéve. Az új csapattársak is nyitottak voltak, mindenben segítettek. November óta nyelvsuliban tanulunk németül, de azért inkább még angolul kommunikálok.”
Még itthon leérettségizett, és egyetemre is felvették, de most már inkább kint szeretne tanulni, pénzügyi területen. Ahhoz persze magas szinten kell elsajátítania a németet. Közben természetesen a sporttudása is jelentősen fejlődött. „Sokkal gyorsabban reagálok a játékhelyzetekre, fizikailag is megerősödtem, harcosabb lett a stílusom. Ráadásul annak köszönhetően, hogy több poszton is bevethető vagyok, jól látok a pályán.”
Ahogy a célt is látja maga előtt: szeretne előbb-utóbb a német élvonalban szerepelni. „A wolfsburgi tapasztalatom mellett a Freiburg ellen is játszottunk már. Nagyon nehéz mérkőzésen gyors, dinamikus és agresszív volt az ellenfél. Ezért sem bánom, hogy előbb a másodosztályba kerültem, mert az élvonal talán túl nagy ugrás lett volna. De egyértelműen az az álmom, hogy a Bundesligában is kipróbálhassam magam.”
