Tegnap, március 23-án volt tizennégy esztendeje, hogy dr. Csötönyi Sándor (képünkön) tölti be a Magyar Ökölvívó Szövetség (MÖSZ) elnöki tisztét. A szabálytalan jubileum kínálta alkalom ürügyén beszélgettünk a mindig keményen, egyenesen fogalmazó sportvezetővel. Először a pályakezdésről esett szó.
– Leposa Ferencnél, Szekszárdon kaptam meg a sportághoz az alapokat. A katonaság ideje alatt letettem a labdarúgó és az ökölvívó alapfokú edzői vizsgákat, majd kinősültem az akkori NDK-ba. Intenzíven bekapcsolódtam az ottani ökölvívó életbe, majd amikor 1972-ben hazajöttem, Csepelen köteleztem el magamat.
– Ettől kezdve már mindenki ismeri az Ön pályafutását.
– Négy év alatt a 16. helyről a harmadikra hoztam fel a vasgyári szakosztályt a klubok pontversenyében. Talán még ma is ott lennék, ha az akkori SC-elnök, Bátori János nem lehetetleníti el a helyzetemet. Így viszont onnan elköszöntem, s 1979-ben már az U-válogatott mellett dolgozhattam. 1982-ben a felnőtt válogatotthoz kerültem, majd Papp László visszavonulása után én lettem az első ember. Harminckilenc évesen mesteredzői kitüntetésben részesültem, voltam a Budapesti Honvéd vezetőedzője, majd a KSI menedzser-igazgatója is. 1992-ben beválasztottak a MÖSZ elnökségébe, de személyi okok miatt visszaadtam a megbizatásomat. Két évvel később alelnök, 1996 március 23-án pedig elnök lettem.
– Milyen viszonyokat örökölt és mit emelne ki az eltelt tizennégy esztendő történései közül?
– Az 1995-ös évet 10,4 millió adóssággal zárta a szövetség. Ezt nem egyszerűen csak lenulláztuk, de 1996 júniusában már Európa-bajnokságot is tudtunk rendezni.
– Akkoriban azért sokkal jobbak voltak az anyagi feltételek…
– A kilencvenes években 40 milliós állami támogatást kaptunk, ez az összeg 2006-ig felment 60 millióra, 2010-ben viszont már csak 26 milliót ígértek, miközben mindennek az ára a csillagos egekbe emelkedett. Egyébként nem is elsősorban a pénz összegével van a legnagyobb baj, hanem annak elosztásával. Példát is mondanék: amíg a cselgáncs kapott mondjuk 120 milliót, addig az ökölvívóknak csak tízmillió jutott. A legfelső állami vezetés húsz év alatt kétszer engedte el öt sportágnak az adótartozásait, miközben nekünk nem volt érdemi mínuszunk.
– Hogy tudnak ilyen pénzügyi viszonyok között egyáltalán működni?
– Kellemetlen pasi vagyok, mert igazam van és mindig ki is nyitom a számat. Közben pedig rengeteget házalok. Jelenleg a MÖSZ éves költségvetése 160 millió körül van, a 20 milliós állami támogatás fölötti részt elsősorban én kalapozom össze.
– És a MÖSZ-ben folyó szakmai munkát milyennek tartja?
– Két fronton is jelentős veszteségeink voltak az elmúlt évtizedben. A profik első és második vonalába is sok versenyzőnk elment – többen is korábban a szükségesnél. Ugyanez a helyzet a nőknél is, ahol 2000-2007 között világverő csapatunk volt. Az ökölvívás a kajak és az úszás mögött a harmadik, legeredményesebb olimpiai sportágunk az egy főre ráfordított összegek alapján. Mégis menniük kellett a legjobbaknak, mert nincsenek komoly, megtartó bázisok, nincsenek viszonylag stabil munkahelyek.
– Világversenyek sorát rendeztük meg, miközben Önt az európai szövetségnél (EUBC) előbb alelnöknek választották meg (2002), majd első alelnökké lépett elő (2006). Itthon viszont elnökként a pénzszerzés a legfőbb tennivalója.
– Nem tudok mást tenni. Hihetetlenül megnőttek az árak, az idei, moszkvai felnőtt Eb-n például 110 dollárt kell majd naponta minden személyért fizetni. A juniorok világbajnoksága Bakiban lesz, a felnőtt nők világbajnokságának pedig Barbados ad otthont.
– A hét végén a sportág tisztújító közgyűlésére kerül sor. Előfordulhat, hogy nem választják meg a következő ciklusra?
– Amíg én biztosítom a fennmaradáshoz a feltételeket, addig ez lehetetlen. Képzelje, mi lenne, ha elzárnám a csapokat…
