Fiatal autóversenyzőnek lenni nem könnyű, rengeteg a tehetséges pilóta, akinek mind ugyanaz a célja: bekerülni az sportág királykategóriájába. Abba az illusztris társaságba, amelynek egyszerre mindössze húsz pilóta lehet tagja a világon. Ezeken a tizenéves fiatalokon folyamatosan ott nehezedik a teher; ha nem teljesítenek, egy pillanat alatt szertefoszlik a gyerekkori álmuk, a szponzorok nem támogatják tovább őket, a csapatok pedig mást szerződtetnek. De vajon mi a helyzet, ha az illető 17 éves, és Mick Schumachernek hívják?
Majer Dániel • Még elképzelni is nehéz, mekkora lehet a nyomás valakin, aki történetesen minden idők legsikeresebb Forma–1-es versenyzőjének, Michael Schumachernek a fia. Mick mindössze tizenhét esztendős, ez idő alatt alighanem többet szerepelt a világsajtóban, több interjút adott, mint más sportoló az egész pályafutása alatt.
A legenda utóda a sikeres gokartos karriert követően (világ- és Európa-bajnoki második hely) tavaly kezdte autóversenyzői karrierjét az ADAC Forma–4-ben: ez a sorozat gyakorlatilag az első lépcsőfok a gokartról versenyautóra váltó fiataloknak. Első szezonját a Van Amersfoort Racing színeiben futotta a széria német kiírásában, s úgy végzett tizedikként, hogy egy alkalommal futamgyőzelmet ünnepelhetett.
Mondhatnánk, nem túl meggyőző mutató egy hétszeres világbajnok fiától még akkor sem, ha a szimpla eredmények nem tükrözik azt a rengeteg balszerencsét és önhibán kívüli kiesést, amely a kis Schumit hátráltatta a szezon során. Ráadásul fölvetődhet a kérdés, hogy tizenhét évesen mit keres még mindig a Forma–1 felé vezető lépcsősor legalsó fokán, hiszen – például – a száguldó cirkusz feltörekvő csillaga, Max Verstappen ennyi idősen már a Toro Rosso volánját tekergette.
Mick azonban nem esett kétségbe a kezdeti „bukdácsolás” miatt, ő Sabine Kehmmel – pályafutásának egyengetőjével, a Schumacher család jó barátjával, egyben a hétszeres világbajnok menedzserével – úgy döntött: a legjobb az lesz, ha még egy idényt a legkisebb formaautós sorozatban tölt el, s ott szerez további tapasztalatokat. Mick az új szezonra csapatot váltott, a Prema Powerteam színeiben versenyez. Ez az istálló olyan hírességeket adott már a világ autósportjának, mint Jacques Villeneuve vagy Robert Kubica. Az ifjú Schumacher célja a tavalyi tanulóévet követően már egyértelműen a bajnoki cím elhódítása. Sőt akár a többes szám is igaz lehet: Mick ugyanis egyszerre vesz részt az olasz és a német F–4-es sorozatban, kétszer annyi versenyen indulva, s kétszer annyi rutint szerezve, mint versenyzőtársai többsége.
A Prema csapat egyébként szoros kapcsolatban áll a Ferrari versenyzőképző akadémiájával, amelynek ugyan Mick egyelőre nem tagja, ám a kooperációnak köszönhetően olyan mérnökökkel dolgozhat együtt, mint az édesapjával az olaszok sikerkorszakában a 2000-es évek elején kulcsszerepet játszó Luca Baldisseri. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy az itáliai istállónak Forma–3-as és GP2-es csapata is van, így a lehetőség minden szemnpontból tehát adott arra, hogy Mick egészen a Forma–1 kapujáig száguldjon.
Ha eljut odáig, nehéz döntés vár majd rá, a hírek szerint ugyanis a Ferrari meg a Mercedes is tárt karokkal várja őt. Ezen azonban még korai morfondíroznia. Most a legfontosabb feladata az, hogy helytálljon a Forma–4-ben. És nem is tétlenkedik: a sorozat olaszországi nyitófordulóján az egész hétvégét uralta, három futamból kettőt megnyert, azaz jelezte, az idén bizony őt kell legyőznie annak, aki bajnok akar lenni. A harmadik verseny rajtjánál az első helyről rajtolva lefulladt, a mezőny végéről indulva is felkapaszkodott a negyedik helyre. Előzéseivel, kérlelhetetlen versenyzésével már-már édesapját idézve.
A jelek tehát arra utalnak, Mick jól viseli a nyomást. Úgyhogy ne lepődjünk meg, ha néhány év múlva ismét a Schumacher nevet ismét ott olvashatjuk majd valamelyik Forma–1-es istálló garázsa fölött…