Direkt megvártam a rotterdami ATP teniszverseny döntőjét, hogy ne zavarjam Fucsovics Mártont, de ez a törekvésem értelmetlenné vált, hiszen ő kedden már Dohában versenyez. No, nem attól tartok, hogy pont ő olvassa a jochapress.hu-t, de azért mégis…
Fucsovics Márton
Szóval a kétarcú Fucsovics Mártonról írnék néhány sort. Arról a Fucsovicsról, aki vitán felül kiváló teniszező, ráadásul egyre jobb. Rendkívül stabilan játszik, mind kevesebb hibával, miközben igazi klasszishoz méltóan extra megoldásokat is mind gyakrabban alkalmaz – sikerrel.
Ám van számomra egy vele kapcsolatos, ugyancsak negatív tény, amit napról napra mind nehezebben emésztek meg. Lehet, hogy már jóval korábban köztudott volt a tény, mely szerint Fucsovics 25 millió forintért játszott a magyar Davis Kupa együttesben, de nekem csak most lett ismert. Ez ugyanis számomra egyszerűen elfogadhatatlan! Általánosság szintjén is ez a véleményem (sajnos, tudok róla más sportágak esetében is, hogy egyes játékosok extra pénzeket kértek a nemzeti együttesben való szereplésükért). Azokkal sem értek egyet.
Fucsovics esete viszont alighanem a legmarkánsabb az összes közül! A 29 éves teniszező ugyanis hivatalosan bevallottan 1,1 MILLIÁRD forintot ütögetett össze eddigi pályafutása során. Ekkora összeg mellett a 25 millió semmiképpen nem töltött be életmentő funkciót – itt nyilván csak a „pénzből soha nem elég” jelszó hatására dönthetett pénzéhes emberünk a „szerény” összeg kikötése mellett.
Valamikor volt olyan minősítés az átigazolás alatti sportolók esetében, hogy ”egyesületen kívüli”. Márpedig ha Fucsovics csak 25 millióért vállalta hazája színeiben a játékot, akkor nálam ő „országon kívüli”. A legutóbbi, Melbourne-i versenyen neki drukkolt sok-sok magyar bizonyára nem tudta, hogy dédelgetett kedvencük nem ingyen, hanem 25 millióért volt hajlandó a magyar válogatottban szerepelni. Ha tudják, bizonyosan jóval kevesebben támogatták volna teljes hangerővel… .
Az a sportoló, aki képes elfelejteni azt a sok éven át tartó és sokmilliós áldozatot, amelyet a magyar állam, s végső soron a magyar adófizetők és a szponzorok költöttek rá, amíg eljutott addig, hogy pozitív a mérlege a profi teniszben, annál valami baj van. Annak az olyan fogalmak, mint köszönet, hála, hazaszeretet, vagy éppen ragaszkodás – üres fogalmak.
Sötét felsőben az izlandi Petur Gudmusson
S hogy ez nem törvényszerű, nem csak úgy lehet csinálni, ahogyan ő (és még mások is) tette (teszik), arra állítanék egy kitűnő ellenpéldát. Dr. Németh László – a TF majd a Honvéd volt kosarasa, a Csepel edzője – esetünkben éppen Izland férfi kosárlabda válogatottját irányította (a háttérben ő látható). Ő mesélte, hogy a Los Angeles Lakersben szerepelt, 217 centiméter magas Petur Gudmunssont bármikor hívta, ő mindig jött az izlandi válogatottba! Mindig ő fizette a Los Angeles és Reykjavik közötti repülőjegy árát és az annál sokkal drágább biztosítást, amelyet ilyen út esetén az NBA-ban játszóknak kötelező megkötniük és nagy összeget fizetniük.
Két szélső érték, annak két képviselője: Fucsovics Márton és Petur Gudmunsson. Lehet választani. Nekem az izlandi tetszik, mert az a hazájáért játszott, időt, pénzt és fáradozást nem sajnálva.
Fucsovics Márton pedig ugyanezt megtette – huszonöt millióért…
(jochapress / Jocha Károly)
