Szombaton jött a hír, hogy elválnak egymástól az OTP Bank-Pick Szeged és a legutóbbi mérkőzésekről hiányzó Európa-bajnok irányító útjai. Az okokat csak találgatni lehetett, de szombat este maga Jim Gottfridsson fedte fel, hogy a szerződésbontás nem az ő ötlete volt, sőt!
Jim Gottfridssonnak (középen) szűk egy idény után távoznia kell Szegedről Fotó: Ujvári Sándor / MTI Fotószerkesztőség
Váratlan bejelentést tett szombaton az OTP Bank-Pick Szeged, amely a honlapján osztotta meg, hogy szerződést bontott egyik klasszisával, Jim Gottfridssonnal. A válás okairól többet nem közöltek, a tényeket Papp Edward, az igazgatóság elnökének üzenetével egészítették ki: „Céljaink és ambícióink nem változnak. A csapatnak a jövőben is a legmagasabb szintű célokért kell küzdenie. Köszönjük Jim Gottfridsson munkáját, további pályafutásához sok sikert kívánunk!”
Az Európa-bajnok svéd irányítót nem idézték a közleményben, de Gottfridsson az Instagram-oldalán további részleteket árult el a válásról.
„Megerősítem, hogy az OTP Bank-Pick Szeged egyoldalúan megszüntette hároméves szerződésemet. Mindez bármiféle indoklás nélkül és előzetes egyeztetés nélkül történt, súlyosan megsértve szeretett sportágam írott és íratlan szabályait. Ez annak ellenére történt, hogy minden edzésen és mérkőzésen teljes szívvel küzdöttem a csapatért, maximális odaadással és büszkén viseltem ennek a nagy múltú klubnak a mezét. Itt szerettem volna befejezni profi pályafutásomat. Ebben a csodálatos városban képzeltem el magam és családom közeljövőjét, és pályafutásom utolsó éveit ennek a klubnak akartam szentelni. Csalódottságomat nem lehet szavakba önteni. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen presztízsű klub félreteszi a sportetikai és jogi alapelveket – számomra ismeretlen okok miatt. A klub eljárását jogellenesnek tartom, és jogi csapatommal együtt azon fogok dolgozni, hogy a jövőben ilyesmi ne történhessen meg egyetlen kézilabdázóval sem Magyarországon. Köszönöm a támogatásotokat!”
A 2025 nyarán érkezett Gottfridsson így a tervezett három helyett kevesebb mint egy idényt töltött el Szegeden, amelynek színeiben 31 mérkőzésen 57 gólt szerzett.
(magyarnemzet.hu)
Az ügynek bizonyára jogi úton lesz folytatása, miként a végeredményt is meg lehet jósolni: a Szegednek egy zsák pénzt kell majd fizetnie Gottfridssonnak, hiszen – bár a felmondásban foglaltak nem ismeretesek – Gottfridssont aligha lehet majd szerződésszegéssel vádolni. Ő feltehetően rendesen edzett és amikor pályára került, „játszogatott” is. ahogy a jelenlegi tudása engedte.
És itt van a kutya elásva: Gottfridsson jelenlegi tudása és a Bundesligában három-négy évvel korábban mutatott teljesítménye között ég és föld távolságnyi különbség van. Ez az a tipikus eset, amikor a kézilabdázáshoz nem különösebben értő, „nagyhatalmú” vezetők meglátnak valakit – ez esetben Gottfridssont – és azt mondják: hű, de jó játékos ez, vegyük meg! Azután megállapodnak abban, hogy majd egy-másfél év múlva övék is lesz a kiszemelt kézilabdázó.
A vezetők pedig dagadó keblekkel nyilatkoznak: világsztárt hozunk Szegedre. Csak éppen egy-két apróságot elfelejtettek, például az idő tényezőt és annak szerepét. Amikor Gottfridsson nagyon tetszett, akkor 29, 30 vagy éppen 31 éves volt. Mire Szegedre érkezett 2025 nyarán, már csak napokra volt a harmincháromtól. Márpedig az évek során a Bundesligában kellően „elhasználódott” svéd klasszis már egészen más alapállapotban kezdte a Szegeddel három évre szóló szerződését, mint amilyennek látták a szerződéskötéskor. Az itt töltött szűk háromnegyed esztendő során pedig ő sem lett fiatalabb és már nem voltak fizikai tartalékjai sem, amelyeket itt, Szegeden felélhetett volna.
Ebben a helyzetben a klub vezetése kényszerpályára került, hiszen amennyiben a svéd játékos kitölti a három évet, úgy 2028-ra talán már jártányi ereje is alig maradt volna – ahhoz képest legalábbis, amit az őt foglalkoztató klub jogosan várt volna el tőle. Lépni kellett tehát mindenképpen valamit. Az más kérdés, hogy ez a „vidékies” megoldás az egyik lehetséges rossz lépés volt, ezt kár lenne vitatni. Mert bármilyen kellemetlen, de mégis le kellett volna ülni Gottfridssonnal, elővenni a diplomácia nyelvét és úgy megpróbálni eljutni valamilyen szebbnek hangzó, kompromisszumos megoldáshoz.
A végeredmény ugyanaz lett volna, hiszen a mutatott teljesítménnyel honfitársa, a vezetőedző, Apelgren nem tudott vele mit kezdeni. Ezt az egész tortúrát azonban meg lehetett volna előzni – és ennek kellene a legfontosabb tanulságnak lennie -: harminc fölötti játékosokkal szerződtetési szándék esetén többszörös óvatossággal kellene eljárni! Mennyivel más lett volna a helyzet, ha a Gottfridssont szerződtető okos emberek nem három, hanem például 1+2 éves szerződést kötnek azzal a kikötéssel, hogy a második és harmadik év csak újra tárgyalás és megerősítés esetén lép életbe. Ha pedig ezt Gottfridsson nem vállalta volna, akkor nem jön létre a megállapodás, a Szeged pedig egy sor kellemetlenséget úgy úszott volna meg, hogy a minden bizonnyal sokmilliós végösszeget is megspórolja.
És a végére még egy, költőinek is mondható kérdés: ki vagy kik a felelősök ezért a bukfenccel végződő bevásárlásért? Meggyőződésem, hogy amennyiben a Gottfridssonnak majdan kifizetésre kerülő összegnek csak a negyedét a tévedőknek saját zsebükből kellene kifizetniük, jelentősen lecsökkennének az ilyen, „tévedéseken” alapuló bevásárlások. Ám ilyesmitől senkinek nem kell tartania.
A magyar sportban ugyanis az ilyen kis „apróságokért” még senkinek nem kellett hozzájárulást fizetnie. Pedig a felelős gazdálkodásokhoz olykor ilyen befizetésekre is szükség lenne.
(jochapress / Jocha Károly)
Írta a JochaPress
