A zuglói BVSC teremben edzett a svéd pingpongbajnok
Kosiba Dániel sokszoros bajnok, idegenlégiós asztaliteniszező, aki itthon töltötte a bajnoki szünet egy részét. Ott beszélgettünk az ízig-vérig profi sportolóval.
Kosiba Dániel (fotó: ITTF TV)
De hogyan is kerül a svéd Eslövs és az AEK Athén regnáló csapatbajnoki aranyérmese a magyar főváros XIV.kerületébe?
– Magyarországon töltöm a holtidény egy részét, de szabadságom alatt sem hanyagolom az edzéseket – mondta Kosiba Dániel. – Tízéves koromban a BVSC-ben kezdtem asztaliteniszezni, innen kerültem be a válogatott keretbe is.
– Miként alakul az előttünk álló idénye?
– Jómagam több országban is csapatbajnoki mérkőzéseken indulok. A svéd bajnokságban az Eslövs-el kezdek szeptember 11-én, majd a hónap végén a spanyolországi Irunnal is indul a szereplésünk. Hétről-hétre készülni kell valamelyik országban. Nagyon sűrű a program, májusig nincs megállás.
– Hogyan vezetett a karrierje az ütött-kopott, Szőnyi úti edzőteremből skandináv pingpong fellegvárába?
-Még csak tizenkét éves voltam, amikor második helyezett lettem egy nemzetközi versenyen. Ekkor felfigyeltek rám. A korosztályos bajnokságokban az országos versenyeken kellett jól szerepelni, az első négyben végezni. Az első négy játékos alkotta a válogatott keretet. Abban az időben az ország második számú játékosa voltam. Majd 17 éves koromban megnyertem a TOP 12-t, ezzel én lettem minden idők legfiatalabb TOP 12 játékosa. Ezt követően elkezdhettem a felnőtt válogatott edzésére járni, ami egyben a kerettagságot is jelentette.
– Abban az időben milyen úton-módon lehetett külföldre szerződni?
– Tizennyolc 18 éves voltam, amikor nagyon jól sikerült a csapat-világbajnokságon szerepelnem. Már a legjobb nyolc között voltunk, a négy közé jutásért vívott mérkőzésen kaptunk ki Dél-Koreától. Ott tíz mérkőzésből nyolcat megnyertem. Ezután a vb után Jakab János barátommal kimentünk Németországba. Jani már előtte is Düsseldorfban versenyzett, én pedig ott edzhettem. A német második ligában lehetőséget kaptam a csapatbajnokságban való szereplésre. Ez volt az első idegenlégiós országom, ahol két évig szerepeltem. 2015-ben meghívtak Svédországba játékosnak, amit természetesen azonnal elfogadtam.
– A válogatottban való szereplése viszont hirtelen félbeszakadt…
Aranyosi Péter “pihentette” Kosiba Dánielt (fotó: JochaPress)
– A 2017-düsseldorfi világbajnokságra nem vitt ki Aranyosi Péter, aki jelenleg is a szövetségi kapitány. Pedig az előtte lezajlott magyar bajnokságon egyéniben ezüstérmet nyertem, vegyes párosban pedig bajnokok lettünk Madarász Dórával. Ezek a számok is szerepeltek a világbajnokság műsorán. A válogatott egyik legjobbja voltam abban az időben, nagyon nehezményeztem a történteket. Emiatt úgy döntöttem, hogy lemondom a válogatottságot.
– Azóta nem is kérték, hogy gondolkozzon el a döntésén?
– Nem, szóba sem került a dolog, pedig valamelyik ország klubcsapatában mindig bajnok vagyok. A mögöttünk álló idényben Svédországban lettünk aranyérmesek a csapatunkkal, Görögországban az AEK Athénnal ugyancsak ebben a szezonban bajnokok lettünk, Spanyolországban az Irunnal negyedik, Angliában Urban város csapatával pedig második helyen végeztünk. Ezek azért elég “masszív” nevek voltak. Viszont, ha valaki válogatott, az egy teljesen más világ. A keret tagjaként havi szinten Pro Tour, és különféle nemzetközi versenyekre kell járni. Ezek olyan kötelezettségek, amelyeket jelenleg nem is tudnék vállalni.
– A BVSC-ben mindig szeretettel fogadják. Amikor odamegy edzeni, a fiatalok felismerik Önt?
– Igen megismernek, rengetegen megszólítanak, kérdezgetnek. Egyre többen szeretnének kimenni külföldre. Érdeklődnek, hogy ott milyenek az edzések, milyen lehetőségek vannak? Amiben csak tudok, abban próbálok segíteni. Átérzem a helyzetüket. A siker motiválja legjobban a sportolót, szeretnének egy lépcsőfokot előbbre lépni. A magyar bajnokság jelenleg nem elég erős. Sajnos a magyar liga alacsony szintre süllyedt, ezért nem lehet a svéddel, a némettel, a franciával vagy akár a spanyollal összehasonlítani. Ahhoz, hogy egy magyar játékos felvegye a kontinens játékosaival a versenyt, ahhoz ki kell mennie külföldre, és velük kell edzenie. Be kell vállalnia azt, hogy egyedül nekiindul, és csak az asztalitenisszel foglalkozik.
(Kassai János)
