Nagyon gyakran keresnek meg szülők azzal a problémával, hogy gyermekük hisztirohamait nem tudják megfelelően kezelni. Munkatársaim is gyakran fordulnak hozzám segítségért “hiszti” témakörben. Az interneten olvasgatva találtam egy nagyon pontos, és alapos  leírást a hisztiről Medveczky Kata szakpszichológus oldalán. A teljes anyagot szeretném közzétenni, remélem mindenki számára tanulságos, és hasznos olvasnivaló lesz.

A hiszti. Miért hisztizik a gyerek?

(Szerző: Medveczky Kata tanácsadó szakpszichológus)

Hiszti. Ha meghalljuk ezt a szót, talán a legtöbben megborzongunk és azt kívánjuk, bárcsak lenne valamiféle csodaszer, ami segít az érzelmi viharok kezelésében.

A rossz hír az, hogy minden kisgyerekes szülő életében eljön az a pillanat, amikor gyermeke hisztik sorozatát produkálja, akár naponta tízszer vagy még többször.

A jó hír pedig az, hogy tudatos, megfelelő szülői reakcióval segíthetünk gyermekünknek abban, hogy felnőttként szabályozni tudja majd az érzéseit és a megterhelő stresszhelyzetkben is józan, higgadt tudjon maradni.

Ahhoz, hogy tudjuk miként kezeljük a hisztit, először fontos megértenünk, hogy miért hisztizik a gyerek. Vajon mi történik ilyenkor az agyában és a testében?

Ha tisztában vagyunk az okokkal, akkor sokkal megértőbben és nem utolsósorban megfelelően tudjuk kezelni a gyermekben dúló érzelmi viharokat.

Az ok

Egyik fő okként a kisgyermekek éretlen agya tehető felelőssé azért, hogy miért vetik magukat a földre és őrjöngenek néha önkívületi állapotban. Az érzelmi agy, ahol a düh és félelelem keletkezik, uralkodó helyzetben van egy kisgyermek agyában. Agyának racionális része (tervezés, problémamegoldás, belátás, stb.) csak sokkal később (évek múlva) válik fejletté ahhoz, hogy le tudja csillapítani a hisztirohamokat.

A gyermeknek szülői segítségre van szüksége, hogy meg tudjon nyugodni. Tehát tévhit az, hogy a hiszti rosszalkodást jelent, az éretlenség jele, amikor a gyermek kínzó érzésektől szenved. Nem árt tudni, hogy egy-egy viharos érzelmi kitörtés alatt megnövekszik a gyermek agyát és testét elárasztó stresszhoromonok szinjte.

Ha megfelelően kezeljük az olykor számunkra is nehezen elviselhető érzelmi viharokat, akkor gyermekünk is megfelelően tudja majd kezelni felnőttkorában az érzéseit.

Hány olyan felnőtt van, aki nehezen tudja magát megnyugtatni a stresszhelyzetekben és hisztérikusan reagál vagy kínzó érzések kerítik hatalmukba?

A hisztirohamok kialakulásáért az agy éretlenségén kívül az alábbi tényezők tehetők felelőssé:

• fáradtság,
• éhség,
• ingerszegénység (unalom),
• erőteljes érzelmek (pl. csalódottság, frusztráltág, veszteség, stb.), és
• a szülői stressz vagy feszültség.

Kétfajta hiszti

Nem annyira köztudott, hogy kétfajta hiszti létezik. Azért nagyon fontos a kettő megkülönböztetése, mert mindkettő más-más hozzáállást igényel.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy minden hiszti mögött van valamilyen manipulatív szándék és igazából csak színjátékot rendez a gyerek.

Valóban vannak ilyenek is, de nagyon fontos tudni, hogy nem minden érzelmi kiborulás mögött a hatalmi vágy, az akaratosság húzódik meg. Igenis van olyan helyzet, amikor a gyermek ténylegesen szenved és ez látható az arcán és a viselkedésén is. Ezt nevezzük distressz típusú hisztinek.

Ezekben az esetekben nem akarja a gyerek irányítani a környezetét, akkor keletkezik, amikor a gyerek erőteljes érzelmeket él át. Csalódott mert, elfogyott a kedvenc keksze és ilyenkor valódi szenvedést él át, megemelkedik szervezetében a stresszhomonok szintje. Együttérzésre és megnyugtatásra van szüksége. Nem segít, ha magyarázkodni kezdünk vagy érvelni próbálunk. Olyan zavart állapotban van, hogy nem képes figyelni és beszélni sem, csak a kaotikus érzéseit tudja levezetni még nem elfogadható formában.

Tehát distressz hiszti esetén nem szabad egyedül hagyni a gyereket, oda kell menni hozá és meg kell vigasztalni. Erre akkor vagyunk képesek, ha először a saját nyugalmunkat meg tudjuk őrizni és ezáltal a gyereket is meg tudjuk nyugtatni, gyengéd érintéssel és egyszerű, megértő szavakkal (tudom, értem, most nagyon szomorú és csalódott vagy, stb.). Ha ezekben a helyzetekben dühösen reagálunk vagy nem veszünk tudomást róla, akkor tovább növeljük a gyermekben a stresszt, ami káros lehet számára.

A másik típusú, kis-Nérónak nevezett hiszti az, amikor a gyerek irányítani, kontrollálni akar bennünket. Ebben az esetben tud beszélni a gyerek és határozottan meg tudja mondani, hogy mit akar. Erőszakosan akarja elérni, amit akar. Nem éli át azt a gyötrődést, amit a distressz-hiszti esetén. Nem árasszák el testét a stresszvegyületek.

Fontos, hogy ilyenkor ne legyünk közönség a gyerek számára, de előtte mindig bizonyosodjunk meg róla, hogy kis-Néró hisztivel van dolgunk. Ne beszéljünk a gyerekhez, mert minden egyes szó megerősítés számára. A humor jó eszköznek bizonyulhat a kezelésében, élét vehetjük a nagy jelenetnek és azt üzenjük vele a gyereknek, hogy nem vessszük komolyan a parancsolgatást.

A kétféle hisztiroham sokszor átbillenhet egymásba és ilyenkor nagyon fontos, hogy meg tudjuk különböztetni, ill. felismerjük, hogy éppen melyikkel állunk szemben. Az adott típusú érzelmi kitörésnek megfelelően kell a reakciónkat is tudatosan megválasztani.

Ne feledjük a fő ok az agy éretlensége és ha szülőként megfelelően kezeljük a kétfajta hisztit, akkor a legnagyobb ajándékot adjuk gyermekünknek: felnőttkorában képes lesz az érzéseit szabályozni és le tudja csillapítani magát a megterhelő stresszhelyzetekben.

Felhasznált irodalom:

Margot Sunderland: Okosan nevelni tudni kell, M-érték Kidadó, 2008.

Forrás: www.medveczkykata.hu

Megosztás
Forrás: www.torpetanoda.hu – RSS