Kedden este megtapasztalhattam, miről is szól a Nemzeti Sporthíradónak „becézett”, minden este több hullámban is műsorba kerülő összeállítás? Gyorsan leszögezem: nem feltétlenül attól, vagy ahogyan az látható-hallható.
Búcsúbeszédet mondott Wladár Sándor, Schmidt Ádám és Németh Szilárd (fotó: jochapress)
Történt ugyanis, hogy az MTV1 fő műsor idejében, 19.30-tól sugárzott Híradót (kb. 20.15-től) követő „Nemzeti Sporthíradó” az egyébként valóban fontos, férfi kézilabda világbajnokság mai, szerdai eseményével kapcsolatos interjúval kezdődött. A válogatott egyik kapusa, Székely Márton nyilatkozott. Majd jött a még fontosabb információ: hogyan lett a lengyel labdarúgó válogatott kapitánya a 68 éves portugál szakember, Fernando Santos? És még egy, nem különösebben megrázó információ, majd vége is lett a nemzetinek…
Hogy mit is hiányolok? Ezen a tegnapi, keddi napon ugyanis – szerény véleményem szerint – a „Nemzeti Sporthíradó” akárhány kiadásának kivétel nélkül arról kellett volna első helyen beszámolnia, hogy hatalmas tömeg búcsúzott el az életének 84.évében elhunyt Varga János olimpia-, világ- és Európa-bajnok birkózótól, akit 2018-ban a „Nemzet Sportolói” tizenkét tagú elitjébe is beválasztottak.
A helyzet a 21 órai híradót követő Nemzeti Sporthíradó adásában is csak annyit változott, hogy igen röviden megemlítették a Farkasréti temetőben volt búcsúztatás tényét. Ám arról, hogy ki is volt Varga János, hogy mekkora példaképe kell(ene) legyen a magyar sportéletnek, elsősorban a fiataloknak, arról egyetlen szóra sem futotta.
Örökké emlékezetemben marad egy birkózó versenyen (véletlenül?) kifüggesztett molino, melyen a következőt lehetett olvasni: „Akinek nincs múltja, annak nincs jövője sem!” Az én olvasatomban ez kb. azt jelenti, hogy az előttünk járó kiválóságok emlékét igenis meg lehet és meg is kell őrizni, hogy követendő példaként lehessen őket az utódok elé állítani. Képzeljük csak el, hányszor fog a „Nemzeti Sporthíradó” a későbbi években foglalkozni a minden szempontból kiemelkedő, etalonként állítható Varga Jánossal, ha már a temetése napján is „kifelejtik” az összeállításból?
Vagy a korábban eltávozott olimpiai bajnokaink, helyezetteink, olimpiai-, világ- és Európa-bajnoki részvevőink személye mikor fog témát jelenteni a tévé szerkesztői számára?
A választ mindenki tudja, és ez az alapállás bizony eléggé elszomorító. A hely kevés ahhoz, hogy felsoroljam: ki mindenkinek tartozik a magyar sport, a magyar közélet köszönettel azokért a világraszóló sikerekért, amelyek kiharcolásában a feledésre ítélteknek elévülhetetlen érdemeik vannak? Hányszor hallunk Polyák Imréről, Zsivótzky Gyuláról, Németh Angéláról, Dömötör Zoltánról és a hasonlóan nagyformátumú sportemberekről, akik nem csak teljesítményeikkel, hanem emberségükkel is kiemelkedtek még az élmezőnyből is?
Az ő emlékeik az archívumok mélyére kerültek, feledésre ítélteve. Viszont túlcsorduló mértékkel zúdulnak ránk a „nagyon fontos” hírek. Fernando Santos lengyelországi kinevezéséről és más, hasonlóan kiemelkedő eseményekről.
Meggyőződésem, hogy ezek az arányok alapvetően rosszak! Mintha az lenne a cél, hogy nemzeti hőseinket mielőbb és minél többen elfelejtsék!? Mert ezek a hírösszeállítások messze nem nemzetiek, nem ott van a súlypont, ahol kellene legyen!
Ha egy Varga János nem az első helyen van a „Nemzeti Sporthíradóban”, akkor az egy önbecsapás. akkor az a műsor nem nemzeti. Akkor sokkal korrektebb lenne egyszerűen csak sporthíradónak nevezni.
Attól persze még egy Varga Jánosnak, vagy más, hasonló nagyságnak a búcsúztatása ott is kiemelt hír kellene legyen…
(jochapress / Jocha Károly)
Post Views: 1
