Az okos telefonok és az iPhone-ok, a telekommunikáció és multimédia szédületes tempójú világában cseppet sem meglepő dolog már, ha egy élsportoló reggelizés közben, vagy éppen a repülőtér felé buszozva válaszol könnyedén a neki feltett kérdésekre, ráadásul – 8851 kilométeres távolságból.
Ezzel a lehetőséggel élt a T-Mobile Sporthír Szolgálat munkatársa, amikor az atlantai USA – Európa úszóviadal után interjút készített Cseh Lászlóval, az évadzáró nagy esemény – a rövidpályás EB után ismét a legsikeresebb – magyar szereplőjével.
– A szczecini „téli” EB előtt elhangzott szavait idézve Atlantában már a második „mindent bele” következett, alig néhány nappal a kiemelkedően sikeres rövid pályás kontinens-bajnokság után, ráadásul az akklimatizálódás feladatával nehezítve. Mennyire sikerült fizikailag felfrissülnie és mentálisan is felhangolódnia a tengerentúli rajtja előtt? – hangzott az első kérdés.
– Az első napon késő este kezdődött a „Duel in the pool”, azaz a „Párbaj a medencében” elnevezésű viadal, emiatt aztán egyetlen európainak sem ment nagyon a versenyzés.
Másnap, amikor délután versenyeztünk, mindenki sokkal jobban úszott, így én is. Egyébként mentálisan és testileg is pihenten álltam oda, azért az átállás így sem volt szászázalékos. Még szerencse, hogy ennek ellenére is egészen jókat tudtam aludni – válaszolt a Kőbánya SC immár tíz éve megbízhatóan teljesítő sportolója.
– Mennyire erős Európa-válogatott vette fel a versenyt a hazai pálya előnye nélkül is nagy esélyes USA csapatával, amely végül elsöprőnek nevezhető 181.5:80.5 arányú győzelmet aratott?
– Én azt mondanám, hogy az ideálisnak és teljesnek számító felálláshoz képest hetvenöt százalékos erősségűek voltunk, több nagyon jó úszó is hiányzott az európai csapatból.
– Miért maradt távol az atlantai versenytől Michael Phelps, akivel Cseh László is szívesen megmérkőzött volna?
– Hogy miért hagyta ki a „párbajt”, azt sajnos nem tudom, de emiatt kár töprengeni, majd versenyzünk legközelebb, jövőre valamikor, az olimpia előtt, vagy csak Londonban.
– Vegyük sorra azokat a számokat, ahol Európát és a magyar színeket képviselte. Mennyire lehetett elégedett az időeredményekkel és a helyezésekkel?
– A 400 vegyes az első napon – az említett ok miatt – annyira nem sikerült jól, nem nagyon találtam önmagamat. Ennek ellenére az időm nem is volt olyan rossz, aminél persze jobbra is képes vagyok. A 100 pillangón az indulásomat csak egy kis kirándulásnak szántam, ehhez képest a teljesítményem egészen jóra sikeredett.
A 200 pillangó másnap már sokkal jobban ment, majdnem jobb időt úsztam annál, mint amivel a lengyelországi EB-n győzni tudtam. Ebben a számban mindent nagyon jól éreztem. Huszonöt perccel később még a 200 vegyesre is odaálltam, ahol minden mindegy alapon indultam neki, de kellemes meglepetésemre egyáltalán nem mozogtam fáradtan és közel tudtam kerülni Ryan Lochte-hoz. A 1:53.31-es időm jobb volt annál, mint amit Szczecinben győztesként ki tudtam hozni magamból.
– Nevezhető az atlantai sorozat az évad csattanójának, vagy inkább egy igazán jól sikerült évzáró szereplésnek?
– Örülök, hogy jól sikerült ez a szereplésem is. Igazán nagy élmény volt Amerikában versenyezni, és ami nagyon jól esett, hogy igenis számításba vettek és nagy ellenfélként emlegettek minden úszásnál. Akik az uszodában voltak, tisztában voltak vele, hogy ki is vagyok én. A verseny végén ráadásul egy csomó autogramot is kértek tőlem és rengetegen gratuláltak az amerikai emberek közül.
– Hogyan ítélhető meg az amerikai ellenfelek felkészültsége, ha úgy néz rájuk, hogy közülük kerülhetnek ki a legnagyobb olimpiai ellenfelei?
– Az biztos, hogy nagyon jók lesznek, de azért én is nagyon készülni fogok ellenük.
– Mennyire érződött meg Atlantában a magyar úszók hangulatán a sajnálatos „magyar-magyar” verekedési ügy, és mennyire voltak kíváncsiak a külföldiek a Szczecinben történt kínos eset részleteire?
– Erről nem nagyon esett szó, tőlem egyetlen külföldi sem kérdezte meg, hogy mi történt azon estén. Azt sem tudom, hogy egyáltalán tudtak- e róla.
– Most már a rövid pihenő következik, amire bizonyára nagyon várt. Milyen Karácsonyra vágyakozik és aztán milyen 2012-es újesztendőre?
– Nyugodt, pihenéssel szolgáló karácsonyi ünnepekre és aztán kemény, verejtékes, de utána bomba jó versenyzős 2012-öt szeretnék magamnak.
