Minden sportembernek van egy olyan törzshelye, ahol a legjobban, legotthonosabban érzi magát. Az evezősök szövetségi kapitányának, Molnár Dezsőnek ez a hely a Tisza és a Zagyva találkozásánál lévő szolnoki evezős bázis székháza. Ott beszélgettünk.
Molnár Dezső. Fotó: Jochapress
– Ön 2021 december elseje óta szövetségi kapitánya ennek a világszerte rendkívül népszerű sportágnak, az evezésnek. Hogyan summázná ezt az elmúlt másfél esztendőt?
– A 2020-as olimpiát egy évvel elhalasztva rendezték meg, de 2020-ra könyvelik az eredményeket. Számunkra igen fontos tény, hogy a magyar evezés nem maradt ötkarikás képviselet nélkül, mivel Pétervári Molnár Bendegúz az egypárevezősök B-döntőjéig jutott. Ennek a ténynek nagyon örülök, hiszen a többi, a „megörökölt” helyzetet követő szituációban összeállított egységünkkel nem sikerült olimpiai kvalifikációt szereznünk. A Covid-vírusinvázió alapvetően „bekavart” nekünk, így elsősorban a Simon Béla-Juhász Adrián kétevezős egységünk nem tudta realizálni valós tudását. A többi, kísérleti egységünknél már a fizikai alapképességek ismeretében sem lehettek vérmes reményeink.
– Érdekelne, miként értékeli Bendegúz olimpiai szereplését?
– Ő már 2021 februárjában is nagyon biztatóan evezett a törökországi edzőtáborozásunk során. Ezeket az eredményeket a tokiói olimpián is meg tudta ismételni – nagy örömünkre.
– Feltehetően az olimpiai helytállásnak köszönheti Pétervári-Molnár, hogy egyéni edzésterv alapján készülhet a 2022-es idény kiemelt fontosságú versenyeire?
– Mivel továbbra is bizalmat szavazott nekem az elnökség, ezért én az ő és edző-édesapja kéréseit addig támogatom, ameddig az ő eredményei ezt lehetővé teszik. Egyébként pedig a magyar evezésben újdonságnak számító, rendszerszintű programot dolgoztam ki erre az évre. Megpróbálunk előbbre tekinteni és központosított keretek között minél eredményesebb versenyzői gárdát igyekszünk kinevelni. A valóban tehetségesnek tartott kiválasztottakat sokoldalúan támogatjuk. Pszichológus, dietetikus és gyógytornász is segíti a legtöbbre hivatottak kibontakoztatását. A legfontosabbnak az életvitelszerű sportolás elfogadtatását tartom. A célok megvalósításához elengedhetetlen, hogy a kiválasztottak éves szinten minimum 180 napot közös felkészüléssel töltsenek el. Ezt az alapvetően új felkészülési szisztémát a versenyzőkkel, a klubedzőkkel és a szakvezetőkkel is el kell fogadtatni, ami nem megy máról holnapra. Az biztató, hogy a „magányos szigetek” beintegrálódása már elkezdődött.
– Kik segítik a kapitányi teendői ellátásában?
– Szierer Jénos szövetségi edzőként áll mellettem, az olimpiai kerettagokat adó klubok edzőit pedig rotációs alapon hívjuk be egy-egy periódusban közösen végzendő munkához. Azt első válogató megtörténtét követően a győztes egységek visszamentek a klubjaikba, ahol a helyi edzők irányításával készülnek a továbbiakra. Ebben az időszakban a konkrét tapasztalatok birtokában a klubedzők már eltérhetnek a központi felkészülési elvektől.
– Mi a versenynaptárban szereplő következő, kiemelt fontosságú megméretése a legjobbaknak?
– Az idei első világkupa forduló, amelynek futamait május 27-29 között Belgrádban rendezik meg. Bár egyes hajóegységek összeállítása még nem dőlt el, de az biztos, hogy tizenhat versenyző szerepeltetését tervezzük a szerb fővárosban. Ezt a létszámot az augusztus közepén esedékes Európa-bajnokságig szeretném megtartani a közös felkészülés keretei között. További néhány evezőst pedig pedig azért szeretnék foglalkoztatni, mert minőségi edzőpartnerekre szükség van. Ha pedig netán valaki megsérülne, legyen hasonló felkészültségű tartalékunk, akit esetleg kényszerből be kell ültetnünk valamelyik hajóegységbe.
(jochapress / Jocha Károly)
