Diplomaosztó ünnepségre került sor a napokban a Testnevelési Egyetemen. A szakedzői diplomát átvettek között ott volt Molnár Zoltán evezős edző is, akivel a Magyar Edzők Társasága megbízásából beszélgettem. A sportágban mindenki által jól ismert „Lopezt” az olaszországi Sabaudiában sikerült elérni.
Molnár (Lopez) Zoltán (fotó: BEE)
– Már nem a legfiatalabb voltam, amikor elhatároztam, hogy belevágok a levelező képzés négyesztendős követelményrendszerének teljesítésébe – válaszolta a miértre az 1961-ben született Molnár Zoltán. – Azt kell mondanom, hogy ezek a tanulással „fűszerezett” évek nagyon jót tettek nekem. Az agyamat jól megtornáztattam a tanulmányi idő alatt, szélesedett a látószögem, rengeteg új ismeretet sikerült begyűjtenem. S az is jót tett a szakmai elképzeléseimnek, hogy az egyetemi évek alatt számos, más sportág képviselőivel is megismerkedhettem, akikkel a baráti konzultációk során kölcsönösen tágítottuk egymás térlátását, frissíthettük az edzői tevékenységünk vezérelveit is.
– Hosszú sportpályafutását egy egészen más sportággal való ismerkedéssel kezdte.
– Való igaz, nem könnyen találná ki bárki is, mely sportágban tettem meg az első lépéseimet? Nos, ez a vívás volt, méghozzá a BVSC-ben, a hétszeres olimpiai bajnok Gerevich Aladártól is kaptam leckéket. Ali bácsi párját ritkítóan kiváló ember volt, akiről edzőként is csak a legjobbakat mondhatom. Fiai, Pali és Gyuri is ott készültek a BVSC vívótermében, ahol egy alkalommal, 14 éves koromban a későbbi világbajnok Palinak egy tust be tudtam vinni. Ez a részsiker nagyon nagy örömöt okozott nekem.
– Mégis elhagyta a vívósportot.
– Édesanyám ismeretségén keresztül (Tatai Tibor volt a munkatársa) jutottam el a Hajógyár sporttelepére, ahol egyébként a mexikóvárosi olimpia (1968) kenu egyes bajnoka, Tatai volt az edző. Ennek megfelelően azt hittem kenuba térdelhetek, erre evezőshajóba ülhettem bele, mert Tatai rövid ideig az evezősöket irányította.
– Mennyi ideig volt a Hajógyár versenyzője?
– 1980-ban, első éves felnőttként már az országos bajnokságon egypárevezősként a döntőben lapátolhattam. 1981-ben bevonultam a Honvédba, ahol a nálam tíz évvel idősebb, már edzőként is működő, „őserő” Búza Józseffel kétpárban versenyeztem. Leszerelésemet követően visszamentem a hajógyári szakosztályba, ahol a kitűnő szakember, Szabó Károlyné, Marika kezei alatt folytattam. Los Angelesbe is kijutottam volna, végül a Barátság versenyen Vörös Jánossal párban a 4. helyen végeztünk. Szöulban „valódi” olimpián is részt vehettem. Ott a Dózsa Ferenc, Hompóth Ferenc, Molnár Zoltán, Mitring Gábor összetételű négypárevezős a 10. helyet szerezte meg.
– Azt mondta, tulajdonképpen soha nem akart edző lenni…
– Építésznek készültem. Az Ybl Miklós Főiskolán már két és fél évet elvégeztem, amikor szöuli készülés miatt félbehagytam a tanulmányaimat. Ekkor már a Csepel versenyzője voltam, egészen 1993-ig, amikor Melis Antal vezetőedzőtől ultimátumot kaptam, aki közölte: evezősként nem tud anyagilag tovább támogatni. Csak akkor evezhetek tovább, ha edzőséget is vállalok.
– Az újabb fordulat éve 2007 volt.
– Ekkor Dulai Zsolt és vagy harminc tanítványom ”megagitáltak” azzal, hogy a megszűnt hajógyári szakosztályt átvett Budapesti Evezős Egyletet alapozzam meg hosszútávra és ők ehhez két évig biztosították a fizetésemet. Örömömre ez a kísérlet jól sikerült, hiszen a BEE a mai napig rendezett körülmények között működik.
– Ebben az időben kezdett el foglalkozni az idő közben két olimpiára is kijutott fiával, Bendegúzzal.
– „Bendi” óvodás korától párhuzamosan úszott és jégkorongozott Kercsó Árpád fiataljai között, de miután a hokis edzéseken való részvétele ellehetetlenült, 14 éves korában váltott az evezésre. Párjával, Papp Gergellyel az ifjúsági, majd az U23-as világbajnokságon több 3-4-5-6. helyezést is kiharcoltak. Négypárban és párosban érték el a nagyobb sikereket, majd a páros felbomlott. A fiam azóta egypárevezősben készült, egyébként 2007 őszétől vagyunk mindketten a BEE-ben. Az eredményeink ismertek, Bendegúz Rióban 14., Tokióban a 10. helyet szerezte meg az olimpián.
– Jelenleg pedig a harmadik ötkarikás szereplésükre készülnek.
Pétervári Molnár Bendegúz a tokiói olimpián (fotó: Mirkó István)
– Egyértelműen, méghozzá azzal a konkrét céllal, hogy a fiam bekerüljön az A-döntőbe, tehát az első hat közé. Ő még csak 30 éves idén, és ez a kor az evezésben még komoly tervezgetésre ad lehetőséget. A nemzetközi élvonalban ugyanis számos, olyan klasszis ismert, akik még a harmincas éveik második felében is sikerrel csatáznak a világversenyek érmes helyezéseiért. Amennyiben nem jön közbe valami váratlan esemény, úgy fiamat képesnek tartom arra, hogy Párizs után még Los Angelesben mindenképpen, de akár Brisbane-ben is ott lehessen.
– Most éppen március végéig számos ország legjobbjaival együtt, a Rómától 60 kilométerre délre fekvő, a magyar kajakosok által is kedvelt, kellemes klímájú Sabaudiában készülnek.
– Örömünkre továbbra is élvezzük szponzorunk, az OTP támogatását, mert ezek nélkül a külföldi edzéslehetőségek nélkül nem is remélhetnénk nemzetközi sikereket. Dunavarsány vagy Szeged ugyan nemzetközi szintű, kitűnő lehetőségeket kínál, de meggyőződésem, hogy csak otthon készülve nem lenne reális esélyünk komoly olimpiai siker elérésére.
(jochapress / Jocha Károly)
Post Views: 2
