Michelisz Norbert a pole-ban (Fotó: Fiawtcc.com)
Visszatekintve, már a felvezető körben eldőlt az első futam sorsa, hiszen a pole-ból induló Michelisz Norbert ekkor jelezte, valami nem stimmel a kuplungjával. A start pedig ennek megfelelően nem is indult zökkenőmentesen: a Citroën pilótája, José-Maria Lopez a második helyről kilőve átvette a vezetést.
A 60 kilós túlsúllyal hajtó Citroën pedig volt annyira erős, hogy attól fogva igazán ne jelentsen rá veszélyt a Honda. A futam azonban azt is megmutatta, hogy ha Norbi megtartja a rajtnál az első helyet, a bajnok valószínűleg végig csak a Honda szagmintáját követve talált volna el a célvonalig.
José-María Lopez az élen… (Fotó: Fiawtcc.com)
Az élet azonban másképp hozta, Norbi pedig bár erőből szerzett második helyen ért célba, láthatóan nem volt boldog. Zengő Zoltán, az M4 Sport stúdióbeszélgetésébe a helyszínről bekapcsolódva elmondta, a versenyzője van annyira maximalista, hogy csak az első hely lett volna számára elfogadható a szombati remeklés után.
Michelisz Norbert, José-María Lopez és Gabriele Tarquini (Fotó: Fiawtcc.com)
A Honda ezzel együtt egészen boldog lehetett, pláne, hogy a Citroënt nem egy, hanem két versenyzőjük követte a dobogóra. Gabriele Tarquini a hatodik helyről rajtolta fel magát a harmadikra, amelyből aztán nem engedett.
A második futamtól aztán magyar szempontból nem várhattunk túl sokat, hiszen Michelisz Norbi csak a 10. helyről vághatott neki a versenynek. A hazai közönség azonban annál inkább izgatott lehetett, mivel Tiago Monteiro ott volt tűzközelben, a harmadik helyen. És amikor elhangzott a vigyázz kész, rajt, tűz… a portugál úgy kilőtt, hogy pillanatokon belül az élen találta magát.
Monteiro a 3. helyről rajtolva átveszi a vezetést… (Fotó: Fiawtcc.com)
És ezzel szintén eldőlt egy első hely sorsa. A Honda hazai pályáján egy Honda az élen. Ennél több nem kell a japánoknak. Nekünk meg sokkal kevesebb nem is járhatott volna, hiszen ha a szakmai oldalát nézzük, az első futam az, ami igazán számít. Ott erőből kell megoldani az első sorok sorrendjét, és abban senki nem volt jobb Norbinál. A mai show pedig talán csak a kuplungján múlott.
Helyette viszont Monteiro elvitte azt. Sétakocsikázásnak tűnő, de közben a futam leggyorsabb körét is magában foglaló tempóban végig vezetve tartotta otthon a trófeát, a Honda legnagyobb örömére. Az autójából kiszállva még rátett egy lapáttal: rávetette magát az autójára, hogy a hazaiak még büszkébben örülhessenek a hazai győzelemnek.
Tiago Monteiro 201. versenyén győzött (Fotó: Fiawtcc.com)
Monteiro nagy űrt hagyott maga mögött. A rajtnál kissé beakadó Hugo Vallente 9.222 másodperces hátránnyal ért csak célba utána. Ezzel együtt a francia azonban zavartalanul hozhatta be az autóját a második helyen, míg mögötte a titánok harca folyt. Csak a végén kellett kicsit csipkednie magát, amikor a Huff-Loeb-Tarquini trio már majdnem bevette őt is az adok-kapokba.
Rob Huff volt talán a legnehezebb helyzetben, hiszen az ö technikájánál jóval erősebbekkel kellett megbirkóznia. Sebastian Loeb és Gabriele Tarquini egymást váltogatva helyezték nyomás alá az orosz különítmény vezetőjét.
Huff azonban bajnokhoz méltóan kitartott, és sikerült megcsípnie a dobogó legalsó fokát, noha valóban, az utolsó pillanatig küzdöttek azért Loebék. A csata szorosságát jól jellemzi, hogy a lemaradók sorrendje 1 tizeden dőlt el.
A francia az utolsó kanyarnál bevágva redukált picit a japánok győzelmi örömén, és valószínűleg emelt Tarquini pulzusszámán, aki így csak az ötödik helyen végzett.
Ami a mi részünket illeti, ahogy az első futam esetében, ezúttal is hamar eldőlt a sorsunk. Norbi ugyanis a rajtot követően ütközött Mehdi Bennanival, ami után a mezőny végén találta magát. Ezután gyors felzárkózás következett, majd egy hirtelen döntés. A motor részéről, hogy elege van mindenből, és bekapcsolta a vészprogramot.
Michelisz Norbert (Fotó: Fiawtcc.com)
A WTCC programja azonban nem áll le. Két hét múlva Sanghajban folytatódik a csata…
Az Kamion Európa-bajnok Kis Norbi az M4 Sport stúdiójában zárszóként csak annyit mondott: „a legnagyobb fegyvertény a pole! Erre kell építkezni…”
Ezzel a gondolattal búcsúzunk a japán pályától.
