Amikor Eszes Dániel áthaladt a célvonalon, még csak abban volt biztos, hogy dobogóra állhat 110 méter gáton a tbiliszi ifjúsági Európa-bajnokságon. Hogy a legfelső fokára, az csak akkor tudatosult benne, amikor már mindenki őt ünnepelte.
Pusztai Viola • Eszes Dániel a célba érkezés után hol fogta a fejét, hol csóválta, de a mosolyt le sem lehetett volna törölni az arcáról. Amikor áthaladt a 110 méter gátfutás döntőjében a célvonalon, csak abban volt biztos: érmes a Tbilisziben rendezett ifjúsági Európa-bajnokságon. Már annak is nagyon örült, hogy dobogón van, a kontinensviadal előtt erre vágyott, aztán amikor meglátta a nevét az eredményjelzőn…
„Amikor először ránéztem még nem írtak ki semmit – idézi fel a Dunakeszi Vasutas SE 17 éves atlétája. – A magyar közönség felé fordultam, aztán hatalmas üvöltést hallottam a táborból, akkor pillantottam rá ismét a táblára, amelyen az én nevem volt legfölül. Térdre rogytam, csak a legmerészebb álmaimban gondoltam, hogy megnyerhetem az Eb-t.”
Eszes Dánielen mérhetetlen öröm lett urrá győzelme után
Edzője, Maracskó Pál a szezonban elért eredmények, az európai ranglistahelyezés alapján, valamint ismerve versenyzője képességeit reálisnak tartotta a dobogót. Az, hogy annak hányadik fokára ér fel, szinte mindegy volt.
„Az ötödik gáttal szemben álltam, akkor még nem volt az első helyen, de láttam már annyiszor futni, hogy biztos legyek benne: ha nem botlik meg, akkor a szakasz második felén a gyors futásával felérhet a dobogóra – magyarázza Maracskó, aki nehezen találja a szavakat arra, mit érzett, amikor nyert a tanítványa. – Elmondhatatlan, felemelő érzés. Nemcsak belőlem, az egész magyar küldöttségből kitört a boldogság, a pálya másik feléről szaladtak át az edzők, szakvezetők, egymás nyakában ugráltunk. Danit pedig a focimeccseken megszokott rigmusokkal éltették a nézők.”
A szurkolók buzdítása nagy szerepet játszott abban, hogy az ötödik gátnál csak a negyedik helyen álló versenyző kihozta magából a maximumot, ahogy megfogalmazta: a testével, a lelkével és a szívével is mindent beleadott. Edzőjével összhangban azt mondja, az a típusú versenyző, akit feldob, jobb teljesítményre ösztönöz, ha sokan nézik. A döntő közben is arra gondolt, hogy a helyszínen mennyien buzdítják, otthon pedig szurkol érte a családja, nem hagyhatja, hogy legyőzzék.
Nagy örömet okozott neki, hogy a magyar küldöttség felhőtlenül örült a sikerének, amellyel a társakat is feldobta: nem sokkal a döntője után Pavuk Tira 2000 méteres akadályfutásban szerzett ezüstérmet.
Egyébként a 13.39-es idejével is abszolút elégedett lehet, naná, hiszen amellett hogy ifjúsági országos csúcsot ért el, vezeti az európai ranglistát.
„A döntőbe 13.56-os idővel jutottam be, és azt gondoltam, ha negyvenvalahányat futok, azzal teljesen elégedett leszek – mondja a versenyszám első magyar Európa-bajnoka. – Nem hittem, hogy képes vagyok az alá menni, szóval a 13.39-es idő hatalmas eredmény.”
Íme a döntő:
Nem ő az egyetlen magyar gátfutó, akinek a teljesítményére a közelmúltban felkaptuk a fejünket, hiszen Baji Balázs a felnőtt Európa-bajnokságon szerzett ezüstérmet. Dániel Tbilisziből hazatérve egyből rohant is a Székesfehérváron rendezett Gyulai István Memorial nemzetközi versenyre, hogy gratuláljon az olimpikon atlétának. De a gratuláció ez esetben természetesen kölcsönös volt.
„Mondtam neki, hogy igyekszem követni a példáját, a nyomába lépni, ő meg viccelődött, hogy csak utol ne érjem. Persze az a cél, hogy hasonló kaliberű futó legyek, mint Balázs.”
