Mindkét gárda azonos győzelem-vereség mutatóval állt (6–4), míg a vasi alakulat a Kecskemét felett aratott sikerrel, addig a Tisza-partiak a Falco elleni botlással fordultak a meccsnek.
A hazaiak azonnal nekiestek ellenfelüknek a feldobást követően. Nagyon igyekeztek Rudnerék, hogy feledtessék a néhány nappal korábbi kisiklást. Hiába kért időt a vendégek mestere, nem fékezett az Olaj, folyamatosan nőtt a különbség. Sem a védekezése, sem a támadása nem volt kellően acélos a körmendi oldalon, így 10 perc játék után magabiztos volt a Szolnok vezetése.
Ezután próbálta rendezni sorait a vasi alakulat és fokozatosan sikerült is elkapni a játék ritmusát. Először a védekezést tették helyre a vendégek, ezzel lelassították a Tisza-partiak rohanását. Fokozatosan sikerült kidolgozni a támadásokat is, ami eleinte nem volt túl eredményes, de a szünetig így is tudott faragni a kölönbségen az Egis Körmend. Nagy kérdés volt, hogy a második félidő mit tartogat?!
Izgalomból nem volt hiány a térfélcserét követően sem. Ferencz Csaba ismét vezére volt csapatának, összesen 60 százalékos pontossággal tüzelt a triplavonal mögül. Durázi is hatékony volt a palánk közelében, ugyanakkor a légiósok távolról rendkívül pontatlannak bizonyultak. Szép lassan olvadt a különbség a felek között, az utolsó 10 perc kezdetére már csak hat pontos volt a szolnoki előny.
Szép lassan csordogált a találkozó, egyre jobban közelített a Körmend, ugyanakkor a kritikus pillanatban mindig akadt valaki, aki hazai részről jókor talált be. Wiggins és Little voltak a kulcsfigurák, védekezésben és támadásban is segítették csapatukat. Az utolsó percig küzdött az Egis Körmend, de ezen az estén az első negyedben nyújtott teljesítmény bizonyult döntő tényezőnek.
Szolnoki Olajbányász–Egis Körmend 79–73 (28–16, 15–17, 20–24, 16–16)
Írta a Magyar Hírlap
