A 23 éves Nagy Konrád gyorskorcsolyázó Európa-bajnoki bronzérmet szerzett a felnőttek között. Az osztrák színekben olimpiai bajnok, jelenleg Svájcban élő Hunyady Emese az elsők között üdvözölte a sikert, de megkeresésünkre a háttér és a bázis komoly hiányosságaira is figyelmeztetett.
reb • „Magyarországon van nagy pályás gyorskorcsolya! És eredmény is!” – gratulált szeretettel és nagy szívvel Hunyady Emese a népszerű közösségi oldalon a remek sikert elérő Nagy Konrádnak. A 23 éves versenyző bronzérmet szerzett a minszki Európa-bajnokságon. Az 500 méteren elért dobogós hely hosszú évek óta a legjobb eredmény a szakágban. A rövid pályás gyorskorcsolya képviselői ugyanakkor páratlan szériát futnak az elmúlt években, junior-világbajnoki arany, felnőtt Világ Kupa-győzelem és jó néhány, világversenyen szerzett érem került a vitrinbe.
S hogy a pengés-jeges sportágak hátországa milyen? Érdemes figyelni a távolban élő, de a hazai fejleményeket követő, az 1994-es lillehammeri téli olimpián 1500 méteren – osztrák színekben – aranyérmes Hunyady szavaira.
Hunyady Emese a sportág szerelmese
„Évekig ahányszor csak hazatértem, üresen láttam az ország egyetlen négyszáz méteres pályáját Budapesten. Az én időmben még volt koncepciója az utánpótlás-nevelésnek, de hosszú ideig hiányzott, és még most sincs, akárcsak számos más országban. Nagy Konrád nagyszerű ember és sportember, ráadásul tavaly neves külföldi edzővel készült. Megtanult nemzetközi színvonalon edzeni, az idén pedig lengyel versenyzőkkel együtt készül. Szerencsére, a görkorcsolyázók is egyre hangsúlyosabban jelennek meg, hiszen télen Szegedről, Szombathelyről, Tatabányáról is célba veszik a fővárosi jeget.”
Az ötkarikás bajnok úgy látja, korábban is rendre felbukkant egy-egy nemzetközi mércével mérve is kiugró gyorskorcsolyázó tehetség, csakhogy ők megfelelő szakemberek és lehetőségek hiányában idővel felhagytak a sportággal.
„A vesszőparipám, hogy a gyerek találja meg, melyik műfajban érzi jól magát. A gyorskorcsolyába sok irányból érkeznek, én például műkorcsolyáztam. Tizenegy-tizenkét éves korban is ráérnek váltani, attól kezdve azonban fontos lenne, hogy megfelelő kezekbe és körülmények közé kerüljenek.”
Nagy szerencsének tartja, hogy Nagy Konrád korábban a rövid pályás gyorskorcsolyáról a hagyományos szakág felé fordult, az eredményét pedig kiemelkedőnek minősíti. Ezzel együtt sem látja túl fényesnek a hosszúkorcsolyások jövőjét, hiszen úgy véli, a short trackesek jóval több figyelemben részesülnek. Az viszont pozitív, hogy miként a világon mindenütt, egyre komolyabban számításba veszik a görkorisokat, vagyis e tekintetben „elindult valami.”
Hunyady férje, Timo Järvinen tizenkét évig dolgozott a finn válogatott mellett edzőként. Tapasztalatból tudja, mennyire összekapcsolódik a két korcsolyaváltozat: az északiaknál például nem a műkorcsolya és a gyorskorcsolya tartozik ugyanahhoz a szövetséghez, hanem a gyorskorcsolya és görkorcsolya – míg a műkorisok külön szervezetet alkotnak.
„Szükség lenne átgondolt és minőségi edzőképzésre. Be kellene vonni a vidéket. Edzőtáborokat kellene szervezni, profi edzésterveket írni” – sorolja az égető gondokat Hunyady.
A férjével – mellékállásban – a svájci juniorokat készíti fel, akik rendre jó eredményeket érnek el a junior Világ Kupa-versenyeken. Néhány évvel ezelőtt még volt esély arra is, hogy a trénerpáros magyarokat segítsen sikerekhez, de végül másként alakult.
Így csak a távolból szurkol és jelzi: bár pozitív változásokat is tapasztal, szerinte hosszú évek szisztematikus munkájára van szükség ahhoz, hogy ne csak néha-néha örülhessünk kiemelkedő eredménynek.
