Nem titkolom, több okból is neheztelek a játékosként sok éven át világklasszis kézilabdázóra, Nagy Lászlóra. Gondjaim 2009-ben kezdődtek személyével kapcsolatosan, amikortól nevetséges okokkal három évig bojkottálta a magyar válogatottbeli szerepléseit. A 2012-ben volt „hazatérését” követő, immár kilenc esztendő sem hozott érdemi változást megítélésemben. Ettől kezdve ugyanis a „spanyol iskola” ürügyén egykori barátai egymást követték Veszprémben, miközben furcsa dolgok történtek és az ígérgetett célokhoz képest az eredmények mindig elmaradtak a várakozástól.
Nagy László
Miután „Lacika” immár egy év óta Veszprémben klubigazgató és egyben a Magyar Kézilabda Szövetség szakmai alelnöke is, így természetes, hogy tevékenységét fokozott érdeklődés követi. Jómagam
nem a legutóbbi, a rivális szegediekkel kapcsolatos, erősen vitatott szereplésével kívánok foglalkozni,
hiszen azt előbb-utóbb nagy valószínűséggel úgyis „elsimítják” majd. Inkább a hét elején tett nyilatkozatának néhány sorával mennék szembe.
A vele készült interjú első kérdésére adott válasza máris „sántít”. Az igazgató úr ugyanis a decemberben elszalasztott BL-siker utóhatását és Lauge kiesését említi, meg az öltözői hangulatot. Csak azt nem mondja ki, hogy barátainak egyike, – a korábban kiváló balszélső, David Davis – az edző „vastagon” benne volt a decemberi, nyerőesélyes BL- végjáték sima elvesztésében! És arról sem esett szó, hogy Lauge kiesésekor hány külföldi világsztár állt szerződésben a veszprémiekkel…
Nagy februárban már látta, hogy a csapat képtelen megújulni annak ellenére is, hogy rengeteget edzettek és jól fel voltak készítve a játékosok. Kérdezném: ha jól fel voltak készítve, miért nem nyertek? Ha pedig nem nyertek elégszer, akkor miért hosszabbítottak az edzővel (több játékossal együtt) szerződést a BL-negyeddöntő és bajnoki döntő előtt, ahol mindkétszer veszprémi „bukfenc” következett? Csak nem azért, hogy néhány héttel később felbontsák, és hatalmas végkielégítést fizethessenek például Davisnak a két évre szólt megállapodás visszavonásáért?
A következő vaskos mondás a Momir Ilics – Gulyás Péter edzőpárossal kapcsolatos. Nagy kockázatvállalásról beszél annak kapcsán, hogy az új edzőpáros még nem foglakozott felnőttekkel. „Azért vagyunk mellettük, hogy segítsünk” – olvasom és kérdezném is egyidejűleg: hogyan tud Nagy László – mint egy jóságos professzor – segíteni, amikor – legjobb tudomásom szerint – egyetlen, hivatalos mérkőzésen sem működött közre edzőként? Talán szerencsésebb lenne – akár felvételi nélkül is – beiratkoznia a Testnevelési Egyetem edzőképző szakára. És esetleg – milyen érthetetlen felvetés? – legalább egyetlen szezonra leülni bármely csapat kispadjára és ott egyes szám első személyben valódi edzői tapasztalatokat is szerezni…
Tudom, ez hatalmas sértés egy korábbi világklasszis kézilabdázóval kapcsolatosan, hiszen ő már mindent tud!? Mégis megkockáztatom: az egyetemi előadók egészen biztosan tudnának olyasmiket is tanítani, ami Nagy László klubigazgatónak és MKSZ szakmai alelnökének egyaránt a javára válhatna.
(jochapress / Jocha Károly)
