NB II: „Ha több pénzünk lenne, akkor is a fiatalok játszanának” – interjú az erőn felül teljesítő csapat sportigazgatójával

A mostani idényben hazai pályán már megverték a Szegedet, ikszeltek az MTK Budapesttel, valamint legutóbb szintén felülmúlták a Diósgyőrt. Mindenkire veszélyes lehet idén a Szentlőrinc?

– Ha összehasonlítjuk a két klubot, akkor nem igazán találunk olyan dolgot, amiben a Diósgyőr ne járna előttünk, szerencsére azonban a pályán ezúttal mi voltunk a jobbak. Összességében elmondható, hogy nagyon szeretjük az olyan mérkőzéseket, amiknek nem mi vagyunk az esélyesei. Azoknak a játékosainknak, akiknek az elmúlt időszakban kicsit félresiklott a karrierjük extra motivációt jelentenek ezek a meccsek és meg akarják mutatni, hogy igenis még mindig képesek magas szinten játszani. Én folyamatokat nézek, harmadik éve vagyunk az NB II-ben, tudatosan próbáljuk építgetni a klubot. Megvan az a fajta koncepció, ami egyedülálló ebben az osztályban. Ki merem jelenteni, hogy a legkisebb költségvetéssel rendelkezünk, mégis működőképes tud lenni ez a rendszer.

Mik a legfőbb szempontok, amik alapján igyekeznek kialakítani a játékoskeretet?

– Ezúttal is olyan játékosaink vannak, akiket már régebb óta figyeltem, vagy valamilyen formában már ismertem is a képességeiket és a bennük rejlő értéket, a jó kiválasztás után pedig egytől egyig motiváltak és sikerre éhesek.

Mi nemcsak beszélünk arról, hogy lehetőséget adunk a fiataloknak, illetve nemcsak azért játszatjuk őket, mert kötelező, hanem mi tényleg ezt az utat járjuk, ami úgy néz ki, hogy működik. A Diósgyőr ellen is pályára lépett például a liga legfiatalabb játékosa, a 16 esztendős Vidnyánszky Mátyás, aki rendszeresen játéklehetőséget kap, sőt pontokat érő gólokat szerez. De ha megvizsgáljuk az előző kezdőcsapatot, akkor is láthatjuk, hogy heten is 2000 után születtek.

Igaz, hogy még csak kilenc fordulón vagyunk túl, de meggyőződésem, minőségben ezen a nyáron sikerült a legerősebb keretet összerakni. Leigazoltuk például Csörgő Rault, aki az előző időszakban csellengő üzemmódban volt, nem bíztak benne, nálunk viszont már három gólnál tart, de sikerült megszereznünk László Dávidot is a Honvédtól, akiért sorban állt 3-4 csapat. Nagy fegyverténynek tartom, hogy amikor vele felálltunk a tárgyalóasztaltól, nem arra kellett várnom, hátha zátonyra fut a többi tárgyalás, hanem szimpatikus volt neki, amit felvázoltam. De ugyanígy mondhatnám Németh Eriket vagy Lénárt Gábort, aki most is korosztályos válogatott.

Fekete Tivadar szerint reális cél Szentlőrincen a 10.-15. hely valamelyike.

Akkor ezúttal lehetnek vérmesebb reményeik is, mint az elmúlt két idényben a 16. helyezések?

– Szeretek mindig a realitás talaján maradni. Ebben a “Formula II-es mezőnyben egy olyan járgánnyal versenyzünk”, aminek nincsenek olyan lehetőségei, mint a többi 19 csapatnak. Infrastruktúrában és számos más területen van még lemaradásunk az NB II-es klubokhoz képest, nem beszélve arról, hogy egy alig több mint 6000 fős településen vagyunk. Nem előnyös az sem, hogy ebben a megyében jelenleg már három NB II-es csapat van. Nem könnyű a helyzetünk, de folyamatosan sikerül előrelépnünk. Nyáron Kovácsevics Csaba tulajdonos úrral együtt úgy fogalmaztuk, hogy most tartunk ott, hogy nem a bennmaradást kell kitűznünk célul, hanem a 10.-15. hely valamelyikét. Szerintem ez egy reális cél, de ha ettől jobbat is sikerülne elérnünk, akkor az csak hab lenne a tortán. Szép eredményeket értünk el az elmúlt kilenc fordulóban, bárkit képesek vagyunk legyőzni.

Ami még jelentős különbség az elmúlt évekhez képest, hogy ezúttal kevesebb a kölcsönjátékos. Ez is tudatosan alakult így?

– Három évvel ezelőtt, az első NB II-es idényünk előtt nagyon komoly döntést kellett meghozni azzal, hogy a mi lehetőségeinkkel belevágjunk a magasabb osztályba, hiszen minden tekintetben másképp működtünk az NB III-ban. Továbbá tisztában voltunk azzal is, hogy az NB III-as keretünk nem lesz elég a másodosztályra. Szakmailag az egyetlen járható út az volt, hogy több játékost is kölcsönveszünk annak tudatában, hogy a szezon végén visszamennek az anyaegyesületükhöz. Sokakkal ellentétben én azt vallom, hogy egy újonc csapat számára nem a második, hanem az első év a legnehezebb. Tudtam, ha akkor sikerül kiharcolnunk a bennmaradást, akkor könnyebb lehet utána, mert a játékosok körében is kialakul egy olyan vélemény rólunk, hogy ott vagyunk a focitérképen és a Szentlőrinc jó választás lehet számukra. A második évünkben már sikerült a felére csökkentenünk a kölcsönjátékosok számát és már többekkel is hosszabb távú szerződést kötöttünk. Most pedig eljutottunk odáig, hogy a 25-ös keretből már csak ketten vannak nálunk kölcsönben, Németh Erik a ZTE-től és László Dávid a Honvédtól. Tudatosan építettük fel ezt így az évek során és mostanra már eljutottunk oda, hogy 100 százalékig tudjuk járni azt az utat, amit elképzeltünk magunknak és szeretnénk eljuttatni oda a klubot, hogy minél több játékosunkat hozzásegítsük ahhoz, hogy szakmailag előrelépjenek és minél magasabb célokért tudjanak küzdeni, akár magasabb osztályban. Természetesen mindezt úgy, hogy összhangban is legyen a Szentlőrinc céljaival és érdekeivel, hiszen mindig a klub az első.

Fotó: szentlorincse.hu

Mennyire nehéz meggyőzni például egy olyan játékost, aki az elmúlt 1-2 évben még az NB I-ben játszott, hogy Szentlőrincre igazoljon?

– Én a tárgyalások során a játékosoknak általában nem elsősorban a szakmai feladatokról beszélek, hanem vázolom számukra azt, hogy mire számíthatnak Szentlőrincen, hiszen speciális helyre kerülnek. Csak a tavasztól kezdődően tudtuk újra hazai pályán játszani a bajnoki mérkőzéseket másfél évet követően, miután elkészült a ragyogó talajú füves centerpályánk, előtte minden meccsünket idegenben és albérletben játszottuk.

Nálunk nincsen 8-10 ezres stadion, nincs fűtött pályánk és hibrid edzőpályánk, az öltözőtől kezdve a különböző helyiségeink és létesítményeink nem tudnak olyan plusz szolgáltatásokat nyújtani számukra, mint a nagyobb kluboknál. Ha ezzel ők nem tudnak azonosulni és nem tudják megfelelően kezelni, akkor nem is biztos, hogy hozzánk kell jönniük.

Viszont nagyon erős a beléjük vetett bizalom és a játékgarancia, és hozzá tudjuk segíteni az ideiglenesen mellékvágányra került játékosokat, hogy visszakerüljenek oda, ahová ténylegesen valók. Említhetném például Lehoczky Rolandot, akit úgy hoztam el 17 évesen a Szentlőrinchez, hogy még csak akkor lépett az U19-es korosztályba és nem találkozott a felnőtt focival, de már akkor nagy potenciált láttam benne és bíztam benne. Örülök, hogy ő is igazolta a kiválasztásomat, hiszen mára már U21-es válogatott lett és bontogatja a szárnyait az MTK Budapestben, de mondhatnám Nagy Barnabást is, aki szintén nálunk volt kölcsönben, majd több NB I-es meccsen is pályára lépett szintén az MTK-ban. Sok olyan sztorit lehetne mondani az újak számára, hogy érdemes hozzánk jönni.

Ha jól sejtem, nem a fizetéssel győzi meg a játékosokat.

– Nincsenek kiugró fizetések, mindenkinek ösztönző szerződést rakunk össze. Ha teljesítenek, akkor megfelelően tudnak keresni, igaz közel sem olyan jól, mint a legtöbb NB II-es csapatnál. Folyamatosan éhesen kell tartani őket, motiválni és elérni azt, hogy átérezzék, hol játszanak, valamint úgy emlékezzenek majd vissza, hogy ez egy nagyon fontos állomás a karrierjükben.

Említette, hogy sok lehetőséget kapnak a fiatalok. Ez egyértelműen a klub filozófiája vagy egyfajta kényszerpálya is?

– Persze, valahol számunkra ez kényszerpálya, de ha a jelenleginél sokkal nagyobb büdzsé állna a rendelkezésünkre, akkor is ezt az utat járnánk, maximum tudnánk a játékosok számára ajánlani olyan plusz szolgáltatásokat, hogy elmegyünk például edzőtáborba, esetleg alkalmazunk egy erőnléti edzőt vagy videóelemzőt.

Abban hiszek, hogy a Szentlőrinc egy játékosokat kitermelő klub legyen, és hogy előbb-utóbb eljusson arra a szintre, hogy piaci alapon tudjon működni, de legalábbis minél kevesebb külső forrást kelljen igénybe venni. Tudom, hogy ez Magyarországon nem egyszerű út, de számomra például mindig szimpatikus volt a szerb és a horvát fociban, hogy a játékosok értékesítéséből származik a bevételük nagy része.

Jelenleg is van több olyan játékosunk, aki nyugodtan beférne például az NB II-es élcsapatokba. Fiatalok, motiváltak és jóval reálisabb igényekkel rendelkeznek. Nem szerencsével nyertünk a Diósgyőr ellen, a második gólunk például olyan volt, hogy az Eurosporton egy hétig ismételnék, ha Messi és Neymar hozza össze.

Hogyan megy végbe a döntési mechanizmus Szentlőrincen?

– Van egy tulajdonosunk Kovácsevics Csaba személyében, akinek a Szentlőrinc sokkal többet jelent, mint egy klub. Régóta a csapat mögött áll, több mint hét évvel ezelőtt pedig megbízott a klub szakmai vezetésével, amibe az edző kiválasztása is beletartozik. Vele folyamatosan egyeztetek, bemutatom a leigazolni kívánt játékosok profilját és ebben ő maximálisan támogat, folyamatosan bízik a kiválasztási módszereimben. Mondhatni, hogy ebben is jó úton járunk, hiszen az NB II-be való feljutásunk előtti években kétszer már a második helyen végeztünk az NB III-ban még szerényebb büdzséből. Megfelelő játékos- és edző kiválasztással egy csapat jó egyveleggé gyúrható, bízom benne, hogy tudjuk majd még emelni a szintet, de továbbra is a realitás talaján állunk és nem gondoljuk azt, hogy miénk a világ, mert megvertük a Diósgyőrt.

Ha már szó esett az edzőről, a nyáron Jeremiás Gergő személyében egy 37 éves vezetőedzőt neveztek ki, aki többnyire eddig asszisztensként dolgozott. Sok embert meglepett ezzel?

– Igen, több olyan visszajelzés is érkezett felém, hogy vakmerő és bátor húzás volt. Én azt vallom, hogy attól még lehet valaki jó szakember, hogy fiatal és nincs a neve mellett edzőként számottevő NB I-es vagy NB II-es mérkőzés, de sajnos Magyarországon még nem igazán jellemző ez a felfogás a kluboknál. Természetesen kell némi tapasztalat, rutin, hogy kiderüljön valakiről, valójában milyen edző, de én maximálisan bíztam abban, hogy Jeremiás megfelelő lehet a számunkra. Igaz, hogy csak a bajnokság első szakaszában vagyunk, de már vannak arra utaló jelek, hogy jó úton járunk, bízom benne, hogy ez a továbbiakban is így fog működni.

NYIKES ZOLTÁN