1962. január 11-én hunyt el Orth György, harminckétszeres válogatott labdarúgó.
Az egykori kiváló csatár 1901. április 30-án született, Budapesten. Már 15 éves korában játszott a Vasas első csapatában, majd az MTK-ba igazolt. Nyolcszoros bajnok (1916-24), háromszoros gólkirály (1920-ban 28, 1921-ben 21, 1922-ben pedig 26 góllal), Magyar Kupa-győztes (1923).
Nagyon fiatalon, tizenhat évesen mutatkozott be a válogatottban, s bár huszonnégy esztendősen súlyos térdsérülést szenvedett, így is 32 alkalommal lépett pályára a legjobbak között, s 13 gólt szerzett. Sokoldalúságát mutatja, hogy a nemzeti csapatban hat poszton is szerepelt – előfordult az is, hogy a sérült kapust helyettesítette…
Felépülését követőn még játszott a Budai 11-ben és a Bocskai FC-ben, majd igen sikeres edzői pályafutásba kezdett. Irányította többek közt az FC Messinát, az SC Pisát, a Genoas 1893-at, a Cataniát, az 1. FC Nürnberget és az FC Metzet is. Két évtizedet töltött Amerikában, többek között Chilében és Mexikóban volt szövetségi edző (előbbivel ötödik lett az első világbajnokságon!), Peruban szövetségi kapitány is volt, valamint dolgozott olyan nagy csapatoknál, mint az CD Guadalajara, az argentin San Lorenzo és Boca Juniors.
1961-ben a lisszaboni Sportinghoz tért vissza Európába, 1962-ben az FC Porto edzőjeként hunyt el, szívrohamban.
