A negyeddöntő jelentette a végállomást az NB III-as Kozármislenynek a Magyar Kupában. Gránicz Patrik úgy érzi: a sors vette el tőlük az elődöntő lehetőségét, ugyanakkor büszke rá, hogy a Békéscsaba vezetőedzője szerint helye lehet az NB I-ben. Már nem csak tíz focilabdát ér.
Nagy-Pál Tamás • Véget ért a kozármislenyi csoda? – tettük fel a kérdést a 20 éves Gránicz Patriknak (címlapfotó: kozarmislenyfc.hu), hiszen a Puskás Akadémia, a Diósgyőr és a Budapest Honvéd kiejtése után a Békéscsaba búcsúztatta a Magyar Kupa negyeddöntőjében a harmadosztályú gárdát. „Az biztos, hogy véget ért. Hogy csoda volt-e? Na, azt már nem tudom. A játékunk azért nem azt tükrözte, hiszen minden mérkőzésen domináltunk, helyzeteket dolgozunk ki, ugyanúgy játszottunk, mint az NB III-ban, nem bekkeltünk.”
A nagy menetelés • Fotó: kozarmislenyfc.hu
Ráadásul a viharsarki gárda ellen is nagyon közel jártak a négy közé jutáshoz. Az idegenben elszenvedett 2-1-es vereség után ugyanis Kozármislenyben hamar vezetést szereztek, vagyis továbbjutásra álltak. „Aztán gyakorlatilag öngólt kaptunk, még ha nem is annak írták be. Úgy érzem, elvette tőlünk a sors az elődöntőt, mert megérdemeltük volna. A meccs képe alapján nekünk állt a zászló. Letámadtunk, játszottuk a focit. Nem volt szerencsénk.”
Gránicz már korábbi interjúban is elmondta honlapunknak: meglátása szerint ez a keret az NB II-ben, de még az NB I-ben is megállná a helyét, amivel már csak azért is nehéz lenne vitába szállni, mert hat mérkőzést játszottak élvonalbeli gárdák ellen, és mindössze egyszer szenvedtek vereséget. „Bár nekünk ez már jó ideje örömjáték, természetesen bánatosak voltunk a meccs után. Az ellenfél edzője, Zoran Szpisljak látta ezt rajtam, odajött hozzám, átölelt és azt monda: ügyes vagyok, bátran játszom, van bennem fantázia az NB I-hez. Nagyon jólesett.”
Aki ismeri Gránicz múltját, tudja: játszott már az élvonalban, csak éppen a Pécs megszűnése miatt új csapatot kellett keresnie. Ez a hat mérkőzés azonban kiváló alkalom volt arra, hogy felhívja magára a klubok figyelmét, és persze, hogy tapasztalatokat gyűjtsön. „Ismét belekóstolhattam ebbe a ritmusba. Gyorsabban kellett a meccseken gondolkozni, mint a harmadosztályban, ebben fejlődtem is. Persze, ha hétről hétre játszanék ilyen intenzitású meccseket, látványosabb lenne az előrelépés. Mindamellett ezek a párharcok a gyengeségeimre is rádöbbentettek.”
Merthogy a csatár nem volt maradéktalanul elégedett a teljesítményével. Úgy érezte, kiélezett szituációkban többször is rossz döntést hozott, amelyen gólhelyzetek mehettek el. Ugyanakkor felhívta a figyelmet magára, a télen például már megkereste a másodosztályban szereplő Ajka. „Nem mentem volna el szívesen. Jól érzem itt magam. Amúgy meg: tizenhárom ponttal vezetjük a tabellát, miden valószínűség szerint egyébként is a másodosztályban kezdhetem a következő évet.”
Nyilván jobban megfontolta volna a választ, ha élvonalbeli klub hívja. „Azért az teljesen más helyzetet lenne. Én úgy egyeztem meg a Misleny vezetőivel, hogy NB I-es ajánlat esetén jelképes összegért elengednek. Persze, az már nem tíz darab focilabdát jelent, mint amennyiért fiatalabb koromban a PMFC megszerzett, annál, remélem, többet érek azért.”
Amíg ez nem történik meg, maximálisan az NB III-ra koncentrál, hiszen bár ez előnyük nagy, nem szabad kiengedni, minden meccsen pörögni kell az újabb győzelem begyűjtéséhez. „A szakmai stáb folyamatosan hajt minket, és egymást is húzzuk. Senki nem lóg ki. Van, akit a prémium motivál, van, akit a céljai, de egy a lényeg: győzni akarunk!”
