A szövetség köszöntötte a világ legjobb U18-as 3×3-as játékosának megválasztott Aho Ninát és a legjobb versenyszervező díját elnyerő Máriás Györgyöt.
UP-info • Játékosként Aho Nina, míg promóterként, vagyis versenyszervezőként Máriás György ért fel a csúcsra tavaly a 3×3-as szakágban, így volt mire koccintani a szövetség ünnepségén.
A katari díjátadón Máriás György képviselte hazánkat, a 18 éven aluliak világranglistáját vezető Aho Nina térdsérülése miatt nem vállalhatta az utazást. Nem csoda, hogy a pontrendszer alapján nincs jobb a magyar kosarasnál, ugyanis varázslatos esztendőt tudhat maga mögött: Minszkből Európa-bajnoki címet hozott haza, Debrecenben pedig világbajnoki bronzérmes lett. A sikerek tökéletes visszaigazolást jelentenek: a szövetség helyesen döntött, amikor – évekkel ezelőtt – kiemelt támogatást szavazott meg a 3×3-as szakágnak.
„Csak tavaly kétszázötven millió forintot költöttünk a versenyeire, többek között a diákolimpiára, az egyetemi bajnokságra és a Kenguru-kupára. Az eredmények bennünket igazolnak – mondta Bodnár Péter, a szövetség főtitkára. – Szerencsére, időben rájöttünk, hogy nagy lehetőségek rejlenek a 3×3-as szakágban, amely világszerte rohamtempóban fejlődik. Szokták mondani, hogy ez az a terület, ahol a hagyományos kosárlabdában kevésbé sikeres országok is kiemelkedően teljesíthetnek, ám ez csak részben igaz, ugyanis a világ vezető kosárhatalmai is felfedezték már a játékot. Hogy mást ne mondjak, jönnek és egyre komolyabban veszik az amerikaiak is. Van esély arra, hogy 2020-ban már a nyári olimpia programján is szerepeljen a 3×3, minden erőnkkel arra törekszünk, hogy ha így lesz, a magyar csapat is jelen lehessen. Már csak azért is, mert úgy tűnik, ezt a szakágat mintha nekünk találták volna ki…”
Hogy így alakult, abban elévülhetetlen érdemei vannak a magyar válogatottak koordinátorának, Máriás Györgynek, akit az év promóterének választottak meg Dohában. A sportvezető a BSE-ben kosarazó lánya révén került kapcsolatba a szakággal, azóta megszámlálhatatlan nagy torna és ranglistapontgyűjtő-verseny megszervezése fűződik a nevéhez. „Ahhoz, hogy évről évre előreléphessünk, elengedhetetlen a magyar szövetség elkötelezettsége, és nyugodtan kijelenthetem, az MKOSZ nélkül nem tartanánk itt – mondja a díjazott. – Privát versenyszervezőként sikerült a 3×3-as tornákat a szakág legmagasabb szintjére juttatni. Ám azt meg is kell tartani, munka tehát bőven van. És motiváció is. Nagyon szeretnénk, hogy ebben az évben már a felnőttek mezőnyében is felvegyük a versenyt a világgal, és a magyar csapatok olyan eredményeket érjenek el, mint a 18 éves lányaink.”
Miután Aho Nina az öt az öt elleni kosárlabdában is az egyik legígéretesebb magyar játékos, neki tehát testre szabott a kérdés: mennyiben hasonlítható össze a „hagyományos” és a 3×3-as játék?
„Az utóbbi sokkal keményebb, mégis élvezetesebb – válaszolta az U18-as világranglista élén álló Nina, aki a csapattársaival (Tóth Tímea, Jankó Flóra, Kányási Veronika, Horváth Krisztina, Benke Sára és Katona Bianka) fantasztikus sikereket ért el tavaly, például az ő győztes dobásával győzött a magyar együttes az Eb legfontosabb mérkőzésén. – A 3×3-ban nincs pihenés, hallatlanul gyorsan pörögnek az események.”
Aho Nina a tavalyi súlyos sérülése ellenére optimista, mint mondta, öröm az ürömben, hogy a sérülése miatt több ideje jut a tanulásra, elvégre néhány hónap múlva érettségizik. Jelenleg rehabilitációs munkát végez, úgy számol, hogy a visszatérésére nagyjából júniusig kell várni, aztán az irány az Egyesült Államok, hiszen ősztől Pittsburghben tanul, természetesen kosaras ösztöndíjjal.
Csak remélni merjük, hogy a 3×3 népszerű az egyetemen, és Nina a tengerentúlon is fejlődik.
Az esetleges 2024-es olimpiai szereplés idején tökéletes korban lenne…
