Aki azt hiszi, hogy a téli sportok képviselői a nyári hónapokat tétlenségre kárhoztatva töltik, az bizony téved. Összeállításunkból kiderül, hogy a hó vagy a jég hiánya miatt csupán nagyon rövid nyári szünet jut a „hideg időszak” ifjú sportolóinak, és többnyire azt sem töltik mozgás nélkül.
Lakner Gábor • A műkorcsolyázó Tóth Ivett abból a szempontból kivétel, hogy kizárólag pihenéssel tölti a szünetet. Ám ha hozzátesszük, hogy a Sebestyén KSE versenyzője nyáron mindössze három hétig marad jégfelület nélkül, akkor már érthető, hogy az alatt nem vágyik az edzésekre.
„Általában az iskolai szünet végén kapok pihenőt, olyankor amúgy sem áll rendelkezésre pálya. A három hét nekem bőven elég: annyi idő alatt kipihenem magamat, teljesen feltöltődöm, és a végére már hiányzik is a korcsolyázás. Utána egyből jégre megyek, persze az elején még nem teljes intenzitással edzek. A programban szerepel futás és ugrókötelezés is, de inkább csak átmozgatásként. A fontos úgyis az, ami a jégen történik, ott pedig szinte egész évben tudok gyakorolni” – mondja a 17 éves sportoló, aki az idén tizenegyedik helyezést ért el a felnőtt Európa-bajnokságon.
A gyorskorcsolyázók is hasonló cipőben járnak: az MTK Budapest világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes sportolója, Liu Shaoang gyakorlatilag az egész évet jégen töltheti.
„Mivel fedett csarnokban készülünk, nagyjából állandóan használhatjuk a jégfelületet. Mindössze egy hónapig nem tudunk Budapesten edzeni, amikor felújítják a pályát, de olyankor sem állunk le. Külföldi edzőtáborba utazunk, így jéghiányban egyáltalán nem szenvedünk” – tájékoztat a 18 éves rövid pályás gyorskorcsolyázó.
A sportágban mindenki által Ádónak becézett versenyző éppen ezért nem is a nyári szünetre időzíti a szárazedzéseket, azok a heti rutin részét képezik. A konditermi erősítések, a futóedzések és a stabilizációs, valamint gyorsaságfejlesztő speciális gyakorlatok nem korlátozódnak a forró hónapokra. Amennyiben nyáron túl meleg van a szabadban, visszamegy a jégcsarnokba, ahol még jól is esik a hűvös.
A jégkorongozók már egészen komolynak mondható, három hónapos szünettel gazdálkodhatnak, de aki szeretné, annak nyáron sem kell letennie az ütőt. A Pesterzsébeti Farkasok 16 éves hátvédjének, Szécsi Patriknak a korcsolyáján nyáron kerekek váltják fel a pengét.
„Május közepén voltunk utoljára jégen, és augusztus derekán folytatjuk a közös munkát. Addig szárazedzések szerepelnek a programban: futás, erősítés és kondizás. Amellett kezdődik az in-line hokiszezon, amely nagyszerű kiegészítést jelent a nyári hónapokra. Nagyon szeretem a görhokit, hiszen nem lehet benne ütközni, így sokkal nagyobb szerep jut a technikának. Rengeteget lehet fejlődni, a tanultakat pedig a jégen is hasznosítani tudjuk. Igazi fanatikusnak mondhatom magam, így örülök, hogy a nyáron is azzal foglalkozhatok, amit szeretek” – mondja az idén U18-as divízió I/B-s világbajnokságot nyert játékos.
A fiatal játékosoknak már természetes, hogy a nyári hónapokban alig kell leállniuk jéghiány miatt. Mára ugyanis teljesen megfordult a jégen és a jég nélkül töltött idő aránya. Míg két évtizede enyhébb teleken a teljes idény ölelt fel három hónapot, most csupán a kényszerpihenő tart addig.
„Óriási a különbség, hiszen míg az én időmben novembertől februárig tartott az idény, most kilenc hónapot tölthetnek jégen a csapatok – mondja a 225-szörös válogatott Ancsin János, aki napjainkban az UTE szakmai igazgatója. – A három hónapos szünetre szükség is van, hiszen ha a gyerekek egész évben jégen lennének, akkor megunnák, ráadásul az erőfejlesztés sem a jégidőből vesz el értékes órákat. A magyar hoki fejlődésének záloga a kemény munka, a mind jobb lehetőségeknek köszönhetően pedig egyre többet tudunk dolgozni. Amikor kilencvenötben Dunaújvárosba igazoltam, már látszott, hogy az akkori fiatalok mennyivel jobban korcsolyáznak nálam, hiszen gyerekként több időt tölthettek a jégen. Azóta még több a bázis, még több a jégcsarnok, így még ügyesebbek a srácok.”
A Kőszegi SE síugrószakosztályában teljesen mindegy, hogy tél van vagy nyár. Az edzéseket a kenyérhegyi, műanyag borítású sáncokon tartják, így egész évben űzhetik a sportágukat. A szünet mindössze a pihenésről szól, a hóviszonyok nem befolyásolják a munkát.
„Az idén korán véget ért a tél, és azzal a versenyszezon is, így márciusban már elkezdtük az alapozást. A három hónapos, meglehetősen kemény időszak a közelmúltban ért véget, és túlvagyunk az első ugróedzéseken. Azóta járunk versenyekre, sőt mi is rendeztünk már egyet, négy ország részvételével. A fiatalabbak felkészülésére tökéletes a kőszegi pálya, de az idősebb versenyzőkkel muszáj külföldre is utaznunk, ahol hóágyúval ideális körülményeket teremtenek” – részletezte a síugrók felkészülését Molnár László edző.
A jég tehát rendelkezésre áll, a hó hiánya sem akadály – csoda, ha nyáron sem állnak meg a téli sportok képviselői?