Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából ünnepi közgyűlést rendeztek Csongrádi Művelődési Központban. Körösi Tibor polgármester ünnepi beszéde után elismeréseket nyújtott át.
A középiskolai tanulmányait a városban végző, és sikerekben gazdag sportpályafutását is itt kezdő Nemere Zoltán párbajtőrvívó olimpiai és világbajnok, aki egy évtizede közlekedési baleset során vesztette el életét, poszthumusz díszpolgári elismerésben részesült. A diszoklevelet képzőmüvész lánya, Nemere Réka vette át.
Nemere Zoltánra az elmult héten szűlőhelyén, Bokodon is emlékeztek. Tornaterem névadója lett, s emléktáblát is avattak tiszteletére. egykori olimpai bajnoktársa, Schmitt Pál köztársasági elnök, Kulcsár Győző, Kausz István, Bárány Árpád, B. Nagy Pál, valamint Sákovicsné Dömöky Lidia, Szondy István, Ihász Kálmán és Varga János aranyérmesek jelenlétében.
* * *
A vértesi dombvidék egyik kis településén, Bokodon született és itt kezdte iskolás éveit. A Dunántúlról, a Tisza mellé, Csongrádra költözött a család, ahol a Batsányi gimnáziumban jelesen érettségizett és a helyi Honvéd Sportegyesületben vívással is megbarátkozott. A fővárosban fogorvos édesapja hívatását követte.
A vívást a Vasas szakosztályában folytatta, Vass Imre tanítványaként töretlenül fejlődött. Húsz évesen, 1962-ben második lett a párbajtőr bajnokágon és sikerekben gazdag válogatottbeli szereplését is megkezdte. Tökéletes technikával,de egyszerűen, célratörően vívott, töretlen küzdőszellemben. Igazi csapatember volt. Két olimpián, Tokióban és Mexikóban segítette győzelemre a csapatot. .Nyolc olimpiai és világbajnoki érme közül – ötöt ötvöztek arannyal – de csak egyet nyert egyéniben, amikor 1965-ben a párizsi világbajnokságon bizonyult legjobbnak, abban az esztendőben az év sportolójává választották.
A Testnevelési Főiskolán vívó szakedzői, a Semmelweis Egyetemen már az OSC versenyzőjeként fogorvosi diplomát szerzett. Társai véleménye szerint kemény, igazságos, őszinte, ember volt, aki mindig készen állt arra, hogy segítsen barátain. A páston ellenállhatatlan volt, olykor az életben sem lehetet megállítani.
A müncheni olimpia előtt egy évvel elhagyta az országot, de társai újabb, ötkarikás győzelmét már könnyes szemmel szurkolta végig. Előbb Bonnban, majd Essenben nyitott fogorvosi rendelőt, de vívó pályafutását is folytatta. 1990-ben kettős német-magyar állampolgár lett, mind sűrűbben járt haza. Majd Csongrád közelében nyaralót, szőlőt vásárolt és motorcsónakkal szelte a Tisza hullámait.
A Semmelweis Orvostudományi Egyetem bejáratánál az intézményben diplomát szerzett olimpiai bajnokok emléktáblájának avatására sajnos hiába várták. Útban az ünnepségre Algyő közelében közlekedési baleset során 2001, május 6-án, 59 éves korában vesztette életet.
