Október 23-án ünnepli 70. születésnapját az olimpiai bajnok gerelyhajító, Németh Miklós. Montreal bajnoka 1976-ban világcsúccsal nyert, ma az általa fejlesztett gerellyel tartanak világrekordot. Egészsége rendben van „soha rosszabb ne legyen” – mint mndja, és szurkol az atlétika utánpótlásának, „sok a gyerekverseny, de meg is kell tartani őket” – hangsúlyozza. Az edző-feltaláló bajnok örül, hogy egy zuglói iskola a szintén ötkarikás győztes édesapja, Németh Imre nevét viseli.
Németh Miklós 1946. október 23-án született Budapesten. Két éves volt, amikor atléta édesapja az 1948-as londoni olimpián, kalapácsvetésben aranyérmes lett. Németh Imre bronzérmet nyert Helsinkiben, majd sportvezetőként első igazgatója volt a Népstadionnak, irányította a Magyar Atlétikai Szövetséget. Az édesanya, Kondorosi Erzsébet sikeres diszkoszvető volt, 1944-ben magyar bajnokságot nyert. Fiúk „szívta” magába az atlétikát, tehetsége már általános iskolában megmutatkozott. A Vasas, a TFSE, majd ismét a Vasas atlétája; dr. Koltai Jenő, majd Kulcsár Gergely tanítványa. Huszonegy évesen 87,20 méterrel országos rekordot állított fel.
Négy olimpián vett részt (Mexikóváros, München, Montreal és Moszkva), eredményeit többször sérülés hátráltatta. Legnagyobb sikereként 1968-ban, Montreálban világycsúccsal (94, 58 m) győzött. „Az olimpiai győzelemnek párja nincs! Feledhetetlen élmény” – emlékezett vissza az olimpia.hu-nak. „Az a megbecsülés, ami az olimpiai bajnoki címmel jár, az nagyon jó érzés. Büszkeséggel tölt el, jól érzem magam a bőrömben.”
Részt vett több világ- és Európa-bajnokságon (érmet nem nyert, legjobb tízben többször végzett), többszörös magyar bajnok, a torinói Universiadé (1970) nyertese. Első magyar gerelyhajítóként túlszárnyalta a 90 métert. Az év sportolója (1976), többször az év atlétája.
Édesapja örökségét ma is ápolja, büszke arra, hogy nevét iskola viseli. „Zuglóban van egy olimpiai iskola, a Németh Imre Általános Iskola, mely hagyományőrzőként aktivitásokkal is rendszeresen emlékezik apámra, ebben a Magyar Olimpiai Akadémia is partnere. Boldog lennék, ha ezek a gyerekek minél jobb infrastrukturális körülmények között ismerkedhetnének meg az atlétikával.”
Elvégezte a TF-et, majd a közgazdasági egyetemet. Dolgozott edzőként, jelentős szerepet töltött be atlétikai versenyek szervezésében, céget alapított, melyben műfüves és szintetikus borítású sportpályák építésével, gerely fejlesztésével foglalkozik. A kilencvenes évek elején a hazai szövetség alelnöke volt. Leghíresebb tanítványí Jan Zelazny háromszoros olimpia bajnok (1992, 1996, 2000) és Tessa Sanderson, aki Barcelonában nyert, de irányította az olasz női válogatott gerelyhajítókat is.
„A világon többen is foglalkoznak gerelykészítéssel, mi harminc éve vagyunk a piacon. Büszke vagyok arra, hogy világbajnokságokon, olimpiákon is jelen vagyunk, a ’91-es vb és a ’92-es barcelonai olimpia volta a két nagy világverseny, ahol a mi gerelyeinket is hajították. Több különböző rekordot is jegyzünk az ifi csúcstól az olimpiai csúcsig, a felnőtt nőknél például Spotakova a regnáló rekorder Németh-gerellyel. Folyamatosan tanulunk mi is, és fejlesztjük, hogy jobbak és jobbak legyünk.”
„Az a meglátásom, hogy sok gyermek választja az atlétikát, van utánpótlásunk. A toborzás mellé állnak a klubok, az iskolák is. De legalább ekkora jelentősége van a gyerekek megtartásának, kinevelésének. Sok verseny van, ami jó. Én magam is návadója vagyok egy viadalnak, a Németh Miklós Gerelyhajító-versenynek, amit több mint egy évtizede rendeznek meg évente a Váci Reménység pályáján, sok-sok fiatal részvételével, a szervezésben jelentős szerepe van a Magyari-házaspárnak. Jó látni, hogy van gerelyes utánpótlás. Belőlük lehetne kinevelni a jövő olimpikon gerelyhajítóit.”
No és olimpia Budapesten? „Bajnokként azt mondom, nagy megtiszteltetés lenne, ha 2024-ben Magyarországon rendeznék…”
(MOB/VF, fotó: MTI/Németh Ferenc, Pálfai Gábor)
