Soha nem úszott még tavasszal olyan jó időket a 17 éves Juhász Adél, mint az idén. Ennek is köszönhető, hogy olimpiai A szintet tempózott a győri országos felnőttbajnokságon. A cél azonban mínusz tizenhét másodperc és Rio.
reb • Fránya két tized – ennyin múlt csupán, hogy a Juhász Adél, a Kiskunhalasi Úszó és Gyógyúszó Egyesület versenyzője nyugodtan hátradőljön, hiszen elérte az A szintet 800 m gyorson a győri felnőtt ob-n. Csakhogy akármilyen parádés hajrát vágott ki a nőknél maratoninak számító medencés távon, a nyílt vízen már az ötkarikás játékokra kvalifikáló Risztov Éva két tizeddel jobbat ért el nála (8:33,3), így Adél „csak” harmadik a hazai rangsorban – márpedig az első kettő utazhat a riói játékokra.
„Jobb időt vártam, és azt, hogy a második helyre kerülök, de összességében örülök, hiszen sikerült elérnem az A szintet, márpedig azt mindenképpen meg akartam csinálni az országos bajnokságon – mondja a mindig vidám lány. – Alapvetően az volt a taktika, hogy ugorjak be a vízbe, ne figyeljek senkire, csak haladjak a tempómban. A táv felénél hallottam az edzőm, Novotny Attila sípszavát, s akkor megindultam. Az utolsó száz méteren azt láttam, az egész lelátó állva szurkol, de Éva is hajrázott. Bízom abban, és mindent megteszek érte, hogy a londoni Európa-bajnokságon sikerüljön javítani az időmön, és biztosan ott lehessek az olimpián.”
A kiugró teljesítményt követően sok edző gratulált a kiskunhalasi párosnak, s felhívták a figyelmet néhány hibára. Adélék nem csapják el ezeket az észrevételeket, az ötleteket figyelembe véve igyekeznek javítani a technikán. Más kérdés, hogy a delfinezéssel nyilván akadhat gond, ha az év jelentős részében 19 méteres medencében készül…
Igaz, tíz nappal az ob rajtja előtt érkeztek haza a floridai edzőtáborból, ahol viszont remek körülmények között gyakorolhattak.
„Kellett az ötvenes medence, hogy lássuk, mire vagyok képes. Nyolcszázra ugyebár nem lehet csak nyolcszázakat úszva készülni, mert akkor nagyon unalmassá válna. A résztávokon viszont remek időket értem el, soha korábban ilyeneket. Grátz Benjámin is velünk edzett, s én igyekeztem tartani a tempóját. Őt meg idegesítette, hogy nem tud lerázni egy lányt, még jobban rákapcsolt, de akkor is mentem vele.”
S hogy minek köszönhető a változás, a fejlődés? Adjuk át a szót Adélnak, nála eredetibben úgysem tudnánk elmondani a gondolatait:
„Tavaly a húgom, Janka Bakuban, az Európa Játékokon versenyzett. Előtte és után is jobb időket ért el, mint én, szárnyalt. Én meg csak rinyáltam, sírtam, nem bírtam elvégezni, amit kellett. Ráadásul a junior-világbajnokság előtt bejelentették Attilának, hogy nyolcszázon csak akkor indulhatok, ha Janka visszalép. Jeleztem, hogy ez ki van csukva, menjen a jobb, de aztán kiderült, ezerötszázon bizalmat kapok. Ugyanakkor kicsit bántott, hogy előző évi ifjúsági Európa-bajnokként csak bizalmat kapok.”
A dac elhatározást szült: szeptembertől szó és kérdés nélkül mindent beleadott, egyetlen ellenvetés nélkül végezte el a feladatokat, teljesen motiválttá vált. Az eredményt pedig Győrben láthattuk.
Londonban viszont javulni kell az olimpiai szerepléshez.
„Fiatal vagyok, az állóképességemmel nincs gond, a gyorsaságon múlik minden. Muszáj lesz javulni. Különben is, 8:16-os időt akarok úszni az olimpián, mert azzal lehet döntőbe kerülni. Szóval, van még miben fejlődni.”
Teljesen feldobtad a várost – fogadták Adélt Kiskunhalason, hiszen az olimpiai A szint, illetve a Juhász Jankával, Vas Lucával és Szilvási Grétával 4×200 m gyors váltóban elért felnőttbajnoki cím egészen kimagasló teljesítmény attól a bázistól, ahol négysávos, 19 méteres medencében gyűrik a kilométereket az év nagy részében.