A tervek szerint ősszel kiállítást szervez közösen az óbudai Árpád Gimnázium és a Magyar Edzők Társasága Iglói Mihályról, az iskola híres tanáráról. Többek között róla és a hagyományok fontosságáról beszélgettünk Tallár Tamással, a gimnázium testnevelő tanárával.
Iglói Mihály
Mióta tanít az Árpád Gimnáziumban?
1982-ben kezdtem el testnevelést tanítani az akkori Móricz Zsigmond Gimnáziumban, és 1986-ban kerültem az Árpád Gimnáziumba, ahova egyébként gyerekként magam is jártam 1973 és 1977 között. A mi családunkban egyébként hagyománya van ennek a szakmának, hárman vagyunk testvérek, és mindhárman testnevelést tanítunk Budapesten, a harmadik kerületben, sőt, a szüleink is testnevelő tanárok voltak.
Milyen sportággal foglalkozik kiemelten?
Az én sportágam a kosárlabda, mindig is utánpótlásedző is voltam, tizenkét éven át, 1986 és 1998 között a Budapest Honvéd szakosztályával működtem együtt a gimnáziumban. Egész napos iskolát vezettem be, ami megelőzte a korát, a gyerekek együtt tanultak és edzettek, és számos versenyt, diákolimpiát nyertek. Egész módszertant dolgoztam ki, és együttműködtünk a Testnevelés Egyetemmel is. Most 61 éves vagyok, a mai napig itt tanítok.
Az Árpád Gimnáziumban számos későbbi híres hazai sportoló tanult. Mi lehet ennek az oka?
Régen kifejezetten reálgimnázium voltunk, ennek megfelelően a matematika ás a fizika volt a fő irány, később bekerültek ebbe a körbe a nyelvek és a természettudomány is. Az iskolának mindig jó neve volt, emiatt idővel hozzánk jöttek azok a sportolók is, akik tovább akartak tanulni. Az iskola története során nyolc, későbbi olimpiai bajok tanult nálunk, Tarics Sándor, Gyarmati Dezső, Markovits Kálmán, Konrád János és Konrád Ferenc vízilabdázók, Török Ferenc öttusázó, Fábián László kajakos és a legfiatalabb Szabó Bence kardvívó, aki egyébként egy évvel alattam járt gimnáziumba. Tarics Sándor még 99 évesen is ellátogatott hozzánk. A tanítványaimnak mindig mondom az aulában, úgy csinálják a feladatukat, hogy nyolc olimpiai bajnok figyeli őket!
Dr. Tarics Sándor is az Árpád Gimnázium növendéke volt. Fotó: Jochapress
Hogyan ápolják az emléküket?
Márványtábla őrzi a nevüket és a fotóikat, melyet 2012 novemberében avattunk fel a gimnázium aulájában. Az ünnepségre számos nagy sortoló és más díszvendég jött el, például az akkori főpolgármester, Tarlós István, aki gimnazistaként szintén nálunk tanult. Ehhez egyébként közadakozásból gyűjtöttük össze a pénzt, a szülők és a tanárok adták össze.
Az iskola híres tanárai között volt a legendás atlétikaedző, Ignácz Mihály, azaz Iglói Mihály is. Róla hogyan emlékeznek?
Bár több mint három évtizede tanítok itt, személyesen sajnos sosem találkoztam Iglói Mihállyal, hiszen amikor én itt tanultam, ő éppen Görögországban dolgozott. Viszont mikor ide kerültem testnevelő tanárként, természetesen már tudtam róla mindent, már csak azért is utánanéztem, hogy alaposan megismerjem az elődeimet. Náci bácsi munkássága kuriózum volt, a saját maga által kialakított edzésmódszerek és a tanítványai pedig világhírűek. Van is egy emléktáblája, amit 1998-as halála után a Budapesti Honvéd adományozott, az új osztályaimat mindig elviszem ide az első tanórán, és beszélek Iglóiról, valamint a könyvtárunkban is van róla gyűjtés. De nemcsak én őrzöm az emlékét, igyekszem a kollégáim figyelmét is felhívni rá, hogy a gyerekek érezzék át a hely szellemét, lássák és tudják, milyen elődök jártak ide előttük. Van egy Iglói Mihály-díjunk is, melyet 1980-ban alapított egy volt osztálya, és amelyet a ballagók közül kapnak meg azok, akik kimagasló eredményeket értek el a sportban az itt töltött idő alatt.
A gimnázium milyen kiállítást szervez közösen a Magyar Edzők Társaságával?
Nagyon örülünk és meg is akarjuk ragadni az alkalmat. Jelenleg távoktatás zajlik, így őszre tervezzük ezt a kiállítást, de fel kell még mérnünk a terepet, hol lenne megfelelő hely, és természetesen kell az iskolavezetés hozzájárulása is. A fejemben már alakul a program, az biztos, hogy nívós ünnepség lesz, méltó Náci bácsi emlékéhez.
(MET / Vincze Szabolcs)
