Ha más hozadéka nem is lenne az ötévnyi szünet után újraindított Bozsik-programnak, csak az, hogy a futballal most ismerkedő kölykök megismerik Nyilasi Tibor nevét, talán már akkor is megérte volna feltámasztani az MLSZ méreteit és szervezettségét tekintve is példátlan, már-már küldetésbe hajló vállalkozását a hazai gyerekfutball fellendítésére…
A múlt megidézése – hogy volt nekünk valaha Orthunk, Puskásunk, Albertünk és Nyilasink is – önmagában motiváló lehet a lurkók számára, akik, semmi kétség, egytől egyig Orthokká, Puskásokká, Albertekké és Nyilasikká szeretnének válni. De vajon tényleg reménykedhetnek-e ebben? – erről diskuráltunk az MLSZ sportágfejlesztési igazgatójaként tevékenykedő hajdani klasszissal, aki amolyan főfelügyelőként irányítja a mérőszámait tekintve minimum lenyűgözőnek minősíthető, az OTP és a MOL által támogatott programot.
– Néhány napja járta be a hír a sajtót, hogy egy hét és féléves dabasi kisfiút szerződtetett a Barcelona csapata. Őt már nem érinti a Bozsik-program…
– Valóban, ám a cikkekben az is szerepelt, hogy a katalánok éppen a program egyik eseményén készült videó nyomán figyeltek fel a kissrácra. Az összefüggés tehát nyilvánvaló a számomra, még akkor is, ha Zolika szülei úgy döntöttek, élnek a lehetőséggel, és nem idehaza képeztetik tovább gyermeküket.
– Azt nem kérdezem meg, hogy a hetvenes, nyolcvanas évekből emlékszik-e a hasonló példára, mert sejtem a választ… Az viszont érdekel: mit szól a korábbi világklasszis ahhoz, hogy már a kisiskolások orra alá is szerződést dugnak az európai elitklubok?
– Én már kevés dolgon lepődöm meg. Nem csodálkoznék azon sem, ha egy terhes anyukát keresnének fel a játékosügynökök, mondván: halljuk, milyen ígéretesen rugdalózik a magzat a hasában… A dabasi fiú amúgy tényleg tehetséges, ügyes, van érzéke a játékhoz. Hasonlóképpen a futballal Afrikától Brazíliáig most ismerkedő több ezer kölyökhöz. Azt, hogy melyikükből lesz komoly labdarúgó, ebben a korban még lehetetlenség megmondani. Csupán annyit lehet kijelenteni: a srác számára – amennyiben minden klappol a további pályafutása során – megvan az esély arra, hogy eredményes futballistakarriert fusson be. A Bozsik-program egyik célja éppen az, hogy minél szélesebbé bővítsük azt a tömeget, amelyből a későbbiekben meríthetünk, s hogy ne hagyjunk elveszni a sportágban egyetlen olyan fiatalt sem, akiben megvan a talentum és az akarat.
– A legkevésbé sem az ünneprontás szándékával, csupán a tények rögzítése miatt mondom: akadt már néhány hasonló kampány a magyar futballban korábban is, mi több, Bozsik-programunk is volt a múltban… Mitől, miben más a mostani kezdeményezés?
– Először is: hagyjuk a kampány kifejezést, mert attól joggal áll fel a szőr az emberek hátán. A jelenlegi, Európában is mintaértékűnek mondott program lényege, hogy az ország bármely szegletében élő kisfiú vagy kislány lehetőséget kapjon a játékra, képességei kipróbálására, ha kedve van hozzá. Az ötvenes-hatvanas években tele volt az ország grunddal, kisebb-nagyobb sportpályákkal, amelyeket suli után elleptek a gyerekek. Ma más a helyzet, elfogytak a létesítmények, így aztán egyetlen megoldás létezik: el kell menni a fiatalokhoz. Így is teszünk, mert hiszünk benne: ahhoz, hogy valaki megszeresse a francia krémest, egyszer meg kell kóstoltatni vele. Szakaszos, egymásra épülő rendszer kiépítésébe kezdtünk, és meggyőződésem, hogy sikerrel járunk.
A cikk folytatódik a www.utanpotlassport.hu weboldalon. Kattintson ide!
