Már az éjszaka, a hazavezető úton is ünnepeltek a szurkolókkal együtt a Falco játékosai, miután szerdán este a bajnoki döntő ötödik meccsén legyőzték a Szolnokot, és ezzel sorrendben harmadszor is bajnokok lettek. A szombathelyi csapat történelmet írt a hátunk mögött hagyott idényben, övé az egész mezőny legjobb kosarasa, de nagyon meg kellett szenvednie ezért a sikerért, a szolnokiak pedig okkal lehetnek büszkék magukra.
Szombathely hősei a budapesti Hősök terén (fotó: falcokc.hu)
Benzinkúton is lehet bulizni. Sőt, egy bajnoki cím megszerzése után talán mindenütt lehet,
mindenesetre a Falco férfi kosarasai Szolnokról hazatartva megálltak a közeli Cegléd mellett egy kútnál, ahol már várták őket a szurkolók, és együtt hatalmas ünneplést csaptak. Tegyük hozzá: megérdemelt ünneplést, annak ellenére, hogy végül is igazolódott a papírforma. A szombathelyi klub a magyar mezőnyből kiemelkedő költségvetéssel dolgozik, határozott és tiszta a filozófiája, a szakmai munka magas színvonalú, márpedig mindez együtt záloga a legszebb sikereknek. A Falco sorozatban a harmadik aranyérmét nyerte meg úgy, hogy tavaly a járvány miatt a szövetség nem hirdetett végső sorrendet, tehát gyakorlatilag negyedik éve ül a magyar férfi kosárlabda trónján.
Ez a bajnoki címvédés azonban mégis több volt, mint egyszerű papírforma. A csapatot az idény közben a többiekhez hasonlóan meggyötörte a koronavírus, néhány játékosnak a családi gyásszal is meg kellett birkóznia, ám a szombathelyiek közben helytálltak a Bajnokok Ligájában is, ami olykor a hazai szereplés rovására ment, így aztán nem az alapszakaszgyőztesnek járó pályaelőnnyel vághatott neki a döntő párharcának. Mégis nyerni tudott, ráadásul története során először hazavihette a Magyar Kupa serlegét is – így igazán nagy teljesítmény az utóbbi éve sikereinek az elérése.
– Most muszáj még néhányat aludnunk, hogy felfogjuk, mit is hajtottunk végre – mondta Gašper Okorn, a Falco szlovén vezetőedzője. – Történelmi siker, hogy duplázni tudtunk, és a BL-ben sem vallottunk szégyent. A bajnoki döntő különösen nehéz volt, de az, hogy Szolnokon tettük véglegessé az aranyérmünket, bravúrrá teszi a győzelmünket.
Szólni kell arról is, hogy a Falco nem légiósok közé tesz be magyar játékosokat, hanem éppen ellenkezőleg: magyar válogatott kosarasok kiegészítésére keresett és talált megfelelő külföldieket, mint például Boris Barac vagy John Evan Bruinsma. Váradi Benedek, Benke Szilárd és Keller Ákos a csapat oszlopainak számítanak, a még csak 25 esztendős Perl Zoltán pedig az egész magyar mezőnyből kiemelkedik, annyit fejlődött az utóbbi egy évben. A Szolnok elleni párharcnak is kiemelkedően a legjobb játékosa volt, az öt meccsen 94 pontot dobott, ami páratlanul magas szintű és kiegyensúlyozott teljesítmény. Nem is lehetett más a párharc MVP-je, az öt mérkőzésen 22.8 pontot, 7.6 lepattanót, 4.8 gólpasszt és 35.2 VAL-t átlagolt, miközben a mezőnyből 60.3 százalékkal célzott.
finálé érdekessége, hogy az ellenfél, a Szolnok kispadján is szlovén edző ül, ráadásul a két Gašper jó barátja is egymásnak. Kettőjük közül most Potocnik jött ki vesztesen a párharcból, ám azt ő is elismerte, hogy az idény előtt a Magyar Kupa-bronzérmet boldogan elfogadta volna.
– Az emberek kívülről talán csak ezt a két érmet látják, de én azt is tudom, hogy a játékosaim mennyit dolgoztak az utóbbi egy évben a még nagyobb sikerért – mondta. – Rendkívül büszke vagyok rájuk, és sajnálom, hogy összeomlottunk a második félidőre. Fáj, hogy az idény utolsó, mindent eldöntő mérkőzését elveszítettük, de nincs okunk a szégyenkezésre.
A szolnokiak tényleg büszkék lehetnek magukra, hiszen öt meccsre kényszerítették a Falcót, sőt a negyediken félig a kezükben is volt már az aranyérem, ám nem éltek a lehetőséggel. Kovács Péter, a csapat egyik védője ezen is kesergett:
– A fantasztikus közönségünk megérdemelte volna, hogy ma ünnepelhessen, de érthetetlen módon összezuhantunk. Ami egész évben jól működött támadásban és védekezésben is, az most a szünet után csődöt mondott. Hiába nem tűnt realitásnak az idény előtt az ezüstérem, most nagyon szomorú vagyok, különösen azért, mert hétfőn Szombathelyen pontot tehettünk volna a párharc végére, de akkor az utolsó negyedre esett szét a játékunk, és kiengedtük a kezünkből a győzelmet és vele a bajnoki aranyat is.
isszatérve még az ünneplésre, a szombathelyiek megálltak Budapesten is, és a Hősök terén is összeálltak egy képre, csütörtökön este pedig már otthon tartottak nagy partit a szurkolókkal együtt.
Ezzel véget ért a férfiak járvány sújtotta, nehéz idénye is, a rend kedvéért még említsük meg, hogy meglepetésre a Szeged lett a harmadik és a DEAC a negyedik.
(mno.hu / Pajor-Gyulai László)
