Olimpiai- és világbajnok öttusázók randevúztak

image

Lassan kinövik az öttusázás barátai és tisztelői a budapesti Arany János u. 10. alatti színház- és előadótermet. Az érdeklődés persze érthető, hiszen idén a sportág megint jól teljesített: összesítésben Európa legjobbja lett.

Ilyen előzmények után nem hatott a meglepetés erejével, hogy a negyedik nosztalgiaestre érkezők teljesen megtöltötték a termet.
Amint Pécsi Gábor – korábban igen sikeres főtitkár – felvezetőjében elmondta: ”Nagyon szép a múltunk, van mire emlékeznünk, ezért is szerveztük meg ezt a sorozatot, amelynek negyedik összejövetele ez a mostani.”

 Örömmel köszöntötte a sportág legnagyobbjait, így Balczó Andrást, Németh Ferencet, Szondy Istvánt és dr. Török Ferencet, majd a technika segítségét hívta az 1989-es, hatalmas sikerrel zárult budapesti világbajnokságra való visszaemlékezéshez. Amint hangsúlyozta, a szöuli kettős olimpiai győzelem után hihetetlenül nagy elvárás nehezedett a sportág legjobbjaira, s bár az első szervezési értekezleten Császári Attilával együtt fogalmuk sem volt, mit is kell – és főleg hogyan – csinálni, a végére úgy belejöttek, hogy még újításokra is futotta erejükből.

Hogy a jelen is képviseltesse magát, ezért Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány egyenesen Tatáról hozta erre az alkalomra a legjobbakat: Kovács Saroltát és Tóth Adrient, illetve Marosi Ádámot, Demeter Balázst, Tibolya Pétert és Kasza Róbertet.

Minden egyes tusáról volt filmbejátszás, majd az egyes sportágakat a Fábián László, Mizsér Attila, Martinek János alkotta sikertrió mindig valamelyik tagja kommentálta. Sajnálatos módon az 1989-es, újfent kettős magyar sikert hozott Vb-n a váltóversenyen Fábián helyére beugrott Kálnoki Kis Attila előre kimentette magát. Persze a poénok így sem maradtak el; de ezek „gyártásában” a sikeres kapitány, dr. Török Ferenc járt az élen.

A közel kétórás együttlét végén Pécsi Gábor mindenkit megnyugtatott: tavasszal folytatódik az emlékidéző sorozat. S amennyiben egyszer elfogynának a nagy sikerek, amelyekre jó dolog visszaemlékezni, akkor is kitalálnak majd valamit.

(Forrás: Jocha(Press) Károly)