Hétfőn megkezdi szereplését az év utolsó junior Grand Slam-tornáján Babos Tímea. A Felix Promotionnel együttműködő soproni hölgy a világranglista második helyezettjeként indul harcba egyéniben, párosban pedig a Roland Garroson és Wimbledonban aratott címe kötelezi a kedvenc borításán, egyik kedvenc városában rendezendő viadalon.
Mennyire dobta fel az olimpiai bronz az év utolsó Grand Slam-tornája előtt?
Előzetesen bőven elégedett lettem volna a bronzéremmel, de utólag azt mondom, a győzelem is benne volt a pakliban. Ennek ellenére nem lehetek szomorú, az első ifjúsági olimpián két elődöntős szereplés jó eredmény, büszke vagyok rá. Összességében lökést adott a US Openre. De ahhoz, hogy ott jól szerepeljek, sokat kellett még edzenem, ezért is mentem Angliába az olimpia után. A legfontosabb, hogy élvezzem a teniszt, akkor csak nyerhetek.
Milyen emlékei vannak New Yorkról?
New York az a hely, ahova bármikor szívesen megyek. Sok helyen jártam már, de ez az egyik olyan, ahol akár szívesen laknék is. Sajnos eredményekben még nem magaslik ki a többi közül, de remélem, most ezt is változik.
A legutóbbi két párossiker hatására mi lesz az fontosabb az Egyesült Államokban: a páros vagy az egyes?
Egyéniben mindig komolyabban játszom, mint párosban, de előbbi nyilván nehezebb is. Nem nagyon lehet összehasonlítani a kettőt. Számomra a páros tényleg játék, méghozzá olyan játék, amit kevesen tudnak játszani. Én sokat gyakoroltam, hogyan kell párost játszani. Az egyéni pedig olyan, ahol csak magadra vagy utalva. Ha nem megy a játék, csak nagyon nagy nehézségek árán tudsz nyerni. Azt mindenki komolyabban veszi, úgyhogy szerintem az a helyes, ha mindkettőre egyformán koncentrálok. Az igazán nagy párossikerek már megvoltak, az egyénihez mindig csak nagyon-nagyon kevés hiányzott. Meglátjuk, itt mi lesz…
Egyesben az idén a negyeddöntő volt a legjobbja GS-viadalon. A világranglista második helyezettjeként most kötelező az előrelépés?
Nem gondolom, hogy a ranglista olyan sokat számítana, rengeteg jó teniszező van a világon. Nyilván aki előrébb van, azt akarja mindenki megverni, de most végre úgy szeretnék teniszezni, hogy semmi nyomás sincs rajtam, csak élvezem a játékot, élvezem a helyet, a helyzetet, hogy a US Openen játszhatok. Ennek ellenére teljes alázattal és maximális akarattal megyek fel a pályára. Ha ez megvan, én már nem veszíthetek…
Mennyire fekszik a játékának a kemény pálya?
A kedvenc borításom! Ebből is a közepes gyorsaságú pálya, amelyen a labda nem pattan túl magasra. A US Open pályája kicsit lassú, ennek ellenére szeretem.
A US Open hangulata mennyiben más, mint a többi GS-tornáé? Hogyan lehet elviselni, hogy itt úgymond sokkal lazábban viselkednek a nézők?
GS-versenyen játszani hatalmas élmény, legyen az az Australian Open, a Roland Garros , Wimbledon vagy a US Open. Egyébként is imádok nagy közönség előtt alakítani, így alig várom, hogy a pályára szólítsanak.
Ez lesz az utolsó junior GS-versenye, vagy jövőre a nagy tornákat még bevállalja?
Ezt még nem tudom, meglátjuk, a következő hónapokban miként alakulnak a versenyeim.
