Az óvodától a főiskoláig tartó utánpótlás-nevelésben hisznek az orosházi férfi kézilabdaklubban, egyúttal ügyelnek arra, hogy ne égessék ki a játékosokat. A működésük alapját szolgáló filozófiáról Vajer Tamás klubelnök beszélt.
reb • Az egykori NB I-es és válogatott játékos, edzői végzettséggel is rendelkező Vajer Tamás már korábban is tevékenykedett az orosházi kézilabdaéletben, és nagyjából nyolc évvel ezelőtt került vissza a klubba, alelnökként, tavasz óta pedig a klub első embere. Az előző szezonban hatodik helyezett férficsapat jól kezdte az NB I-et, hiszen a legyőzte az Egert és a Komlót, igaz, utána kikapott a Váctól, továbbá döntetlent játszott a bravúrosan teljesítő Balmazújváros otthonában, míg a Cegléd Orosházáról távozott egy ponttal.
A még aktív játékos, Buday Dániel az ifjúságiakkal foglalkozik • Fotó: ofkse.hu
„A felnőttek jól teljesítenek, ráadásul kiváló edző, a szerb Vladan Jordanovics irányítja az együttest – kezdi Vajer. – Igazán értékes szakember, ezért is igyekezzük bevonni őt az utánpótlás fejlesztésébe. Mindig azt mondja, hogy a magyarok nagyon okos játékosok, ráadásul valódi őserő munkál bennük. Sokszor csodálkozik, miért nem használják ki jobban a képességeiket. Azokkal ugyanis a statikus játék helyett sokkal inkább az egyéni képességekre épülő kézilabdát kellene alkalmazni.”
A kisvárosban vallják, a sportág nem az a műfaj, amelyet két év alatt el lehet sajátítani, ezért az is helyeznek nagy hangsúlyt az óvodától a főiskoláig tartó programra. A klub kimondottan jó viszonyt ápol a helyi iskolákkal, így a kézilabda népszerű sportág, amelyet sokan választanak. A városban található Kodolányi János Főiskola pedig kellő vonzerővel bír a sportpályafutás mellett a tanulásra is koncentráló fiataloknak.
„Természetes, hogy száz gyerekből mondjuk tíz lesz kézilabdázó, de szeretnénk mindenkinek megadni a lehetőséget – vallja Vajer. – Fontosnak tartjuk, hogy bárki, aki gyerekként nálunk kezd, legalább a főiskolai végzettségig eljusson, hiszen a kézilabda után is van élet. Nem beszélve arról, hogy sérülés vagy egyéb gond bármikor megzavarhatja vagy megtörheti a sportoló pályafutását.”
Nem a levegőbe beszélnek, hiszen például nyáron az Universiade-válogatott jelentős részét orosházi vagy orosházi kötődésű játékos adta. Ráadásul nemcsak a kézilabdázókat, az edzőket is nevelni kell. Bár mindig is remek utánpótlásbázis működött Orosházán, azért az elnök úgy látja, szakmailag még vannak hiányosságok. S mivel kis klub az övék, kevesen dolgoznak, úgy gondolja, hogy az utánpótlás-nevelésben lehet a leginkább javítani. Azért is tart rendszeresen előadásokat Jordanovics mester fiatal és lelkes kollégáknak, így nem csupán a sportolókat, hanem az értük felelős szakembereket is maguknak nevelik ki.
Igyekeznek a szakmai tudás mellett szemléletet is plántálni a trénerekbe.
„Tizenkét-tizennégy éves korig nem túl fontos, hogy milyen eredményt érnek el a csapatok, sokkal hangsúlyosabb a képzés. Sok egyesület abba a hibába esik, hogy már az egészen fiatalokkal is a sikert hajszolja. Mi úgy gondoljuk, inkább feláldozunk néhány meccset, de nem akarjuk, hogy felnőttkorukra kiégjenek. Persze, később kellenek a győzelmek, hiszen meg kell tanulni nyerni is. De először képezzünk, hogy mindenki okulhasson a hibáiból.”
