A különféle sportágak összevont akadémiája több európai országban is sikeresen működik. A legjobb utánpótlás-sportolók élnek, edzenek és járnak iskolába együtt ezekben a multisportintézményekben, melyek igen költséghatékonyak.
Nagy-Pál Tamás • Képzeljék el maguk előtt a Tatai Olimpiai Központ és a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia összevont változatát. Hogy mit látunk? Olyan olimpiai központot, amelyben az ország legjobb utánpótláskorú sportolóit bennlakásos rendszerben készítik fel a szakemberek, egész éven át. Ugyanúgy, mint – például – a felcsúti intézményben a futballistákat. Vagyis a sportágak sokaságát képviselő fiatalok nemcsak edzenek, hanem tanulnak, étkeznek és kikapcsolódnak az intézményben.
A madridi akadémia tornacsarnoka
Ez nem pusztán a képzelet szüleménye, hiszen Európa több városában is megvalósították. Spanyolországban például Madridban és Barcelonában is működik ilyen intézmény, előbbiben az ország legjobb fiú, utóbbiban pedig a legtehetségesebb leány sportolóit képezik.
A Centro Alto Rendimiento de Joaquin Blume névre hallgató madridi sportkomplexumban nemrégiben a magyar ifjúsági fiú asztalitenisz-válogatott is eltöltött néhány napot, s a szövetségi kapitány, Bátorfi Zoltán szuperlatívuszokban beszélt az ott tapasztaltakról:
„Egyetlen kerítésen belül találhatók az edzőpályák, a tantermek, a szállások és az éttermek. Minden sportágban csak a legjobbaknak van helyük, a szövetségi kapitányok választják ki az akadémiára kerülő fiatalokat. Asztaliteniszezők például nyolcan laknak ott. A gyerekek az egész évet az intézményben töltik. A hét végén hazamehetnek, persze, ha nem versenyeznek éppen.”
Asztalitenisz, atlétika, tollaslabda, kosárlabda, ökölvívás, vívás, torna, golf, súlyemelés, jégkorong, cselgáncs, karate, úszás, kajak-kenu, taekwando, tenisz, íjászat, sportlövészet, triatlon, öttusa, röplabda – ezeknek a sportágaknak az ifjú képviselői élnek együtt ezen a 13 ezer négyzetméter alapterületű akadémián. A gyerekeknek nemcsak kiváló sportszakmai, hanem a legmodernebb tudományos hátteret is biztosítják az orvosok, pszichológusok, pedagógusok és dietetikusok a saját laboratórium segítségével.
„Apró példa a körülményekről: a fiatalok belépőkártyája nem csupán a közlekedésre alkalmas. Ha behelyezik például valamelyik konditermi gépbe, azonnal meglátják, milyen személyre szabott edzéstervet kell azon a napon elvégezniük.”
Finnországban is találhatunk hasonló akadémiát, méghozzá Kourtane városában. Annak a működésébe a fiú ifjúsági röplabda-válogatott szakvezetője, Tomanóczy Tibor segítségével tekinthetünk be:
„Teljesen odavoltam érte! Tényleg minden feltétel adott, hogy a fiatalok profimódon készülhessenek. A röplabdacsarnokban kihúzható lelátó, nyitógép, feladóállvány, illetve a különböző technikai elemek gyakorlására alkalmas falszerkezet is megtalálható. Motiváció gyanánt felnőttválogatott mérkőzéseket visznek oda, olyankor kétezren is bezsúfolódnak a csarnokba.”
Az északiak valamivel kevesebb sportág képviselőit képzik egy helyen,, mint a spanyolok, de a rendszer hasonló: a válogatott fiatalok töltik ott középiskolai éveiket, az érettségi után kell továbbállniuk. Természetesen ők is a legmodernebb gépekkel felszerelt konditermekben erősíthetnek, járhatnak úszni és, ha már Finnország, szaunázhatnak is. „Az étkezés is parádés, négy-öt fogás közül választhatják ki a gyerekek az éppen nekik megfelelő ételt. Hihetetlen az egész.”
A finn intézmény
Mind a két szakember egyöntetűen állítja: Magyarországon is lenne létjogosultsága hasonló multisportintézménynek. „Ha csak azt nézzük, hogy a válogatottak egész évben együtt élnek, akkor olyan, mintha klubcsapatban játszanának. Megismerik egymást, tudják, ki hol helyezkedik a pályán. Így eredményesebbek lehetnek, ami fontos, hiszen manapság anélkül nem tud magasabb támogatást kivívni magának egy-egy sportág. Ráadásul jól tudjuk, mi lesz abból, ha a legjobbak a legjobbakkal készülnek: mindig jobb teljesítményre sarkalják egymást” – állítja a röplabdaedző.
Tomanóczy szerint ráadásul az is előnyös, hogy különféle sportágak képviselői élhetnek együtt: „A versenyzőnek és edzőjének is jót tesz, ha megismeri más sportág sportolóit, szakembereit. Csak tanulhatnak egymástól. A gyerekek barátkozhatnának, kijárhatnának mások versenyeire.”
Bátorfi kiemeli még, hogy bár az ilyen központ létrehozása nyilván jelentős pénzeket emészt fel, sportágakra lebontva már kimondottan költséghatékony megoldásnak tetszik:
„Az atlétikai pályát például öt-hat sportág is használhatja, és ugyanez igaz a csarnokokra. De közös az orvosi központ, a konditerem, az étkező, a kollégiumi rész, gyakorlatilag minden, vagyis jóval olcsóbb, hatékonyabb a működtetés, mintha sportáganként létesítenénk akadémiákat.”
Mindennek a tetejébe mind a két intézményre igaz, hogy a hotelekben külföldi vagy felnőtt versenyzőknek edzőtáborozási lehetőséget kínálnak, vagyis a centrumok jelentős bevételre tesznek szert.
A Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára, Szabó Bence is úgy gondolja: lenne létjogosultsága itthon is az összevont akadémiának:
„Én Párizs mellett jártam hasonlóban, eszméletlen volt a hangulat. Irigykedve csodáltam a működését. Kitűnő ötlet a kollégiummal és iskolával összekapcsolt, sportágakon átnyúló képzés, támogatnám a létrehozására irányuló elképzelést.”
Az ötlet amúgy újnak éppen nem nevezhető, a madridi intézmény például 1987 óta működik, a spanyol versenysport sikereit pedig talán senkinek sem kell bemutatni.
„Véleményem szerint az egész magyar sportnak hatalmas lökést adhatna a válogatottaknak fenntartott akadémia, mindenképpen szorgalmazni kellene a létrehozását” – zárja mondandóját Tomanóczy.
Folyt. köv.?
Ha igen, mi okvetlenül beszámolunk róla.
