GROSICS GYULA:
————–
Született: 1926. február 4.
Válogatottság/gól: 86/0
A Teherfuvar, a Honvéd, majd a Tatabányai Bányász kapusaként 1947 és 1962 között 86 alkalommal őrizte a válogatott hálóját.
A világ legjobb kapusai között tartották számon: a 18. helyen végzett az elmúlt évszázad hírességeit összesítő rangsorban. Nemcsak kitűnő hálóőr volt, hanem új színt is vitt a kapusjátékba: körültekintően irányította a védelem munkáját, együtt élt a játék minden mozzanatával. Szükség esetén kapuját messze elhagyva, szinte hátvédként hárította el a veszélyt, sőt ellentámadások indítására is lehetőséget adott.
Az 1950-es évek legendás Aranycsapatának tagjaként az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet, az 1954-es svájci világbajnokságon pedig – akkor csalódást keltően – ezüstérmet szerzett a magyar nemzeti válogatottal. Ezután még két világbajnokságon is védte a magyar csapat kapuját. A Honvéd színeiben három bajnokságot nyert.
Visszavonulása után Tatabányán és Salgótarjánban edzősködött. 1969-től nyugdíjaztatásáig a Volán SC ügyvezető elnöki tisztségét látta el.
HIDEGKUTI NÁNDOR:
—————–
Született: 1922. március 3.
Elhunyt: 2002. február 14.
Válogatottság/gól: 69/39
A válogatottban 1945 és 1958 között 69 mérkőzésen 39 gólt szerzett. A Wembley-ben 1953. november 25-én az angolok elleni 6-3-as magyar sikerrel zárult találkozón háromszor talált a házigazdák kapujába. Tagja volt az 1952-ben olimpiai bajnok, 1954-ben világbajnoki ezüstérmes csapatnak.
Az MTK-val 14 év alatt háromszor (1951, 1953, 1958) nyert bajnokságot. Visszavonulása után szakvezetőként a legnagyobb sikert a Fiorentina kispadján érte el: az olasz csapattal 1961-ben megnyerte a Kupagyőztesek Európa Kupáját.
Magyarországon a Győri ETO-t 1963-ban bajnoki címig vezette, irányításával az egyiptomi Al-Ahly Nationalnak ötször sikerült ugyanez a bravúr.
Az MTK Hungária körúti stadionja Hidegkuti Nándor nevét viseli.
KOCSIS SÁNDOR:
————–
Született: 1929. szeptember 21.
Elhunyt: 1979. július 22.
Válogatottság/gól: 68/75
1947-től az FTC, az ÉDOSZ, majd 1956-ig a Bp. Honvéd játékosaként hatszoros magyar bajnok, többszörös gólkirály. Az Aranycsapat legendás csatára, a felhőfejeseiről ismert balösszekötő 68-szor szerepelt a válogatottban. Az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet, majd az 1954-es svájci világbajnokságon ezüstérmet nyert csapat tagja volt, Svájcban a vb legeredményesebb góllövője lett. Az 1956-os forradalom után külföldre távozott, előbb Zürichben, majd 1958 és 1966 között Barcelonában játszott, ahol bajnokságot és kupát is nyert. Visszavonulása után Spanyolországban élt, ott is halt meg.
LANTOS MIHÁLY:
————–
Született: 1928. szeptember 29.
Elhunyt: 1989. december 31.
Válogatottság/gól: 53/5
Aktív játékosként az MTK, illetve a névváltoztatások után a Textiles, a Bp. Bástya és a Bp. Vörös Lobogó színeiben szerepelt. Közben 52 alkalommal öltötte magára a válogatott mezét. Részese volt az 1952-es helsinki olimpiai győzelemnek, 1954-ben, az akkor kudarcnak számító világbajnoki ezüstéremnek. Az MTK, illetve utódcsapatainak színeiben három alkalommal nyert bajnoki aranyérmet. 1962-ben vonult vissza az aktív sportolástól, majd edzőként dolgozott tovább a görög Olimpiakosz Pireusznál, a Komló, a Videoton, végül pedig a Zalaegerszegi TE csapatánál.
LÓRÁNT GYULA:
————-
Született: 1923. február 6.
Elhunyt: 1981. május 31.
Válogatottság/gól: 37/0
A Nagyváradi AC, a Vasas, majd a Honvéd középhátvédje. 1948 és 1955 között 37 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. A legendás Aranycsapat védelmének tengelyében, annak pillérévé vált. Kivételes taktikai érettsége pompás rúgókészséggel és fejjátékkal, nagyszerű ütemérzékkel és keménységgel párosult. Részese volt az 1952-es olimpiai győzelemnek, s az 1954-es svájci világbajnokság – akkor csalódást keltő – ezüstérmes helyezésének. A Nagyvárad színeiben egyszer, a Honvéd játékosaként pedig háromszor volt bajnokcsapat tagja. Visszavonulása után külföldön edzősködött: először Romániában, majd az NSZK-ban a Köln, a Bayern München és a Schalke 04 csapatánál, végül Görögországban. Szalonikiben, csapata mérkőzése közben a kispadon halt meg.
PUSKÁS FERENC:
————–
Született: 1927. április 2.
Elhunyt: 2006. november 17.
Válogatottság/gól: 85/84
1942-től a Kispesti AC – 1949-től Bp. Honvéd – labdarúgója, 1958 és 1967 között a Real Madrid játékosa. Az Aranycsapattal olimpiai bajnok az 1952-es helsinki ötkarikás játékokon, ezüstérmes az 1954-es svájci világbajnokságon. Nyolcvanötször szerepelt a magyar válogatottban, amelyben 84 gólt szerzett.
Rendkívül technikás, egyedülálló cselező készséggel rendelkező játékos volt. Az évszázad mérkőzésén, az Anglia elleni 6-3-as összecsapáson legendássá vált visszahúzós cselét követő gólja szinte valamennyi, a futballról szóló dokumentumfilmben látható.
Az 1956-os forradalom idején külföldön maradt, Spanyolországban telepedett le, ahol négyszer a nemzeti együttesben is pályára lépett.
A Real Madriddal BEK-győztes: az 1960-as, 7-3-ra megnyert döntőben négy gólt lőtt az Eintracht Frankfurtnak.
Edzőként Görögországban, Chilében, Egyiptomban, Szaúd-Arábiában és Paraguayban dolgozott. A Panathinaikosz trénereként 1971-ben BEK-döntős szereplést ünnepelt. 1993 áprilisától júliusig a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt.
2006. november 17-én hosszas betegség után a Kútvölgyi kórházban hunyt el.
Róla nevezték el 2002-ben a korábbi Népstadiont.
MTI
