Az elmúlt években talán egyetlen más magyar ló angliai szereplését sem övezte akkora érdeklődés, mint Overdose-ét. 133 éve a közvélemény ugyanúgy napi szinten követhette nyomon Kincsem angliai túráját, mint most az övét, a sajtó ugyanis minden nap tudósított az akklimatizációról, a körülményekről, az ellenfelekről, és a bookmakerek oddsairól.
Éppen ezért az Overdose-zal kapcsolatos legfrissebb információk mellett igyekszünk felidézni ezt a kort is. Till Antal korabeli feljegyzések alapján íródott Kincsem-ciklusa a Magyar Versenyprogramm 1937-es évfolyamában jelent meg folytatásokban. Írásának részleteit betűhűen közöljük.
Az utazás
[1878.06.30. – Newmarket]
Az expediciót a legnagyobb gonddal készítették elő. A kanca egy hónappal előbb kel útra Blaskovich Miklós lova, Csalogány (ell. 1874 Carnival-Louisa 7 Ephesustól) kíséretében kitűzött feladatának megoldására.
A lovak június 30-án, vasárnap igen szép, csendes időben hajóztak át a csatornán Rotterdamból Harwichbe és estére már Newmarketben voltak Mr. Daleynél. Ettől a perctől kezdve a hazai szaksajtó mintegy naplószerű feljegyzéseket közöl az expedicióval kapcsolatos eseményekről, az utazás lefolyásáról, a megérkezésről, a klimaváltozás hatásáról, a newmarketi előkészületekről. Ezek a feljegyzések immár mind becses dokumentumok az utókor számára a dicsőséges nagy tettről. A londoni sportlapok – hála az angolok közismert alaposságának – szintén hasábokon át foglalkoznak Kincsem származásával, külső megjelenésével, reggeli munkáival, valamint a Cupre benevezett többi ló formáival és esélyével. A Cup akkor még nagy esemény volt és heteken át izgalomban tartotta a turfköröket.
[2011.05.13. – Alag-Pozsony]
Reggel fél nyolckor az előzetes terveknek megfelelően elindult Overdose Angliába. Kedvenc kétszemélyes lószállítójában utazik, melyben szembe tud fordulni a forgalommal. Azért döntöttek e mellett, mert a kamionban korábban ideges volt, kaparta a padlót. Az egyetlen dolog, amire szállítóinak ügyelniük kell, hogy ne menjenek 100 km/h alá, mert azt Overdose nem szereti. Győrben azonban elromlott a lószállítót vontató autó sebváltója, és mivel a szakszervíz ugyan tudott volna csereautót biztosítani, de annak nem volt megfelelő vonóhorga, így a késedelem miatt lefújták a mai etapot. Vissza azonban nem fordultak, hanem érte ment trénere, Jozef Roszival, és az ő autójával szállították tovább Pozsonyba, a versenypályára. Abban az istállóban szállásolták el, amiben ottani versenyei előtt minden alkalommal, így a mai éjszakát ismerős környezetben fogja tölteni. A csapat a tervek szerint holnap a kölni lóversenypályáig utazik, ott töltik az éjszakát, és csak vasárnap kelnek át a csatornán. Az egy napos késedelem nem jelent fárasztóbb utazást Overdose számára, talán jobb is, hogy kettő helyett három etapban teljesítik az utat, így ugyanis ezeken a napokon többet pihen, többet áll istállóban. Mikóczy Zoltán csak annyit fűzött a mai napon történtekhez, hogy „Áh! Péntek tizenharmadika…”
[2011.05.14. – Pozsony-Köln]
A tegnapi izgalmakat követően ma már minden a terv szerint alakult, reggel nyolc órakor gördült ki a lószállító a pozsonyi lóversenypályáról. Útközben kétóránként pihenőt tartottak, a harmadik megállóban kapott Overdose inni, a továbbindulással pedig megvárták, amíg néhány dekával könnyebben folytathatják az utat. Ezeket azért kell pontosan tartani, mert az utazás alatt a ló állva tart ellen a kanyaroknak, és ugyan nem száll ki, de ez a kis szünet is elég arra, hogy kicsit kipihenje magát. A csapat este fél hétkor érkezett meg a kölni pályára, Overdose otthonosan érezte magát, kicsit ismerkedett a boxával, majd fél órát sétált, hogy átmozgassa tagjait a több, mint 900 kilométeres út után. A csapat a PannoniaOverdose.hu-n keresztül is köszönetét fejezi ki Böröcz Józsefnek, a Német Galoppdirektórium tagjának, közbenjárásáért az elsőrangú ellátásért, amiben Overdose részesül.
[2011.05.15. – Köln-Calais-Pulborough]
A kora reggeli etetést követően reggel nyolc órakor gördült ki a lószállító a kölni versenypályáról, ahol aki csak jelen volt, elbúcsúzott Overdose-tól, Benedikt Faßbender pályaigazgató is tiszteletét tette. A csapat fél kettőkor érkezett meg a Calais-i kikötőbe. Ott már egy tágasabb kamion várta Overdose-t, a csatornán ugyanis gyakori az erős hullámzás, ezért fontos, hogy a tengeren szállított lovak meg tudjanak maguk körül fordulni. Az utánfutós lószállítóban ezt nem tehette volna meg. A komp három órakor indult el velük, és két óra alatt, nyugodt vízen ért Angliába, ahol az útjuk először a Folkestone-i Versenypályára vezetett. Itt Overdose visszaszállt utánfutójába, majd újabb két és fél órás utazást követően megérkezett angliai bázisára, a Pulborough-i tréningközpontba. Két éve már töltött itt néhány hónapot, most egy másik, tágasabb, elkülönített istálló várta. Megvacsorázott, és sétált is fél órát. Mikóczy Zoltán szerint jó a kedélye, az utazást is jól viselte, amihez minden bizonnyal hozzájárult az a kiemelt figyelem, amiben Kölnben részesítették őket, amiért ismételten kifejezi az egész csapat köszönetét.
Ha tehát úgy vesszük, Overdose e három nap alatt két tréningközpontban (Alag, Pulborough) és három lóversenypályán (Pozsony, Köln, Folkstone) járt.
Előzmények
Mivel Kincsem 133 éve futotta goodwoodi futamát, így azokat a részeket is idézzük Till Antal művéből, amelyek a versenyt mutatják be, illetve Kincsemnek e versenyre történő benevezését taglalják. Különös egybeesés, hogy a csodakanca pont azon a berlini pályán futotta első versenyét, és pont ezer méteren, ahol legutóbb Overdose is diadalmaskodott, ezért az erről született beszámolót is felidézzük.
A Goodwoodi pályáról.
Emlékezzünk meg néhány sorban a goodwoodi pálya múltjáról. A XIX. századnak még a vége felé is Newmarket, Epsom, Doncaster és Ascot mellett Goodwood az elsőrangú gyepek közé számított, amelynek nemzetközi jelleget adott az az körülmény, hogy Franciaországból, sőt Németországból is szorgalmasan jöttek pályázók a billikomért. Az 1857. évben még amerikai ellenfelek is akadtak, hogy megmérkőzzenek érte az angolok legjobbjaival. A Bell’s Life Observer a goodwoodi versenypályán lejátszódó színes eseményeket mint valamennyi nemzet lovainak tárlatát emlegette.
Az 1853-57. években, tehát 5 éven belül négyszer győzedelmeskedtek a billikomért folyó küzdelmek során a sovén franciák, miért is nagy öröm és büszkeség volt odaát. Ez a körülmény szintén nagy mértékben járult hozzá a goodwoodi miting sikeréhez.
Későbben azután, amidőn az ascoti és goodwoodi versenyek időpontja közé beékelődött Newmarket a maga második nyári mitingjével, majd Sandown Park, Kempton Park és Hurst Park is a mind gazdagabb díjak egész sorával, Goodwood jelentősége csökkenni kezdett s a Cup versenyértéke is már csak olyan szinten mozgott, amilyen díjazású verseny manapság legalább két tucat van Angliában.
A goodwoodi háromnapos miting eredményeiről szóló hivatalos versenyjelentést első ízben 1802-ben tették közzé. Az 1812. évben futottak az első Cupért, de 1815-ben, továbbá az 1817-1824. években a díjat nem tűzték ki. Az első Cupnyerő a 4é Shoestrings (7 st 12 ft) volt, amely ötös mezőnyben győzött.
Mai alakjában a Cupöt tulajdonkép csak 1825-ben írták ki. Ez évben a Cup nyerője a 3é Cricketer (7 st) volt. A verseny 3 éves és idősebb lovak számára volt nyitva 2 angol mértföldre. Az 1833. év óta oly lovaknak, amelyek apja vagy anyja keleti származású volt (ezek közé tartoztak a perzsa és török lovak is), a versenyfeltételek 7 font súlyengedményt biztosítottak. Ezt az engedményt a következő évben a kétszeresére (14 font), illetve amennyiben mindkét szülő keleti származású volt, a négyszeresére (28 font) emelték. Az 1836-ik esztendőtől kezdve pedig az engedményt már 18, illetve 36 fontban állapították meg. Ezeket a súlyengedményeket azután a keleti származású lovak részvételének hiányában 1897-ben teljesen megszüntették.
A verseny régebbi nyerőinek sorában – a díj jelentőségének megfelelően – számos első klasszisú telivér nevével találkozunk, így Priam, Favonius, Doncaster, Glencoe, Alice Hawthorn, Hampton, Isonomy, St. Simon, The Bard sokat jelentő neveivel, amelyek közül az elől említett 3 telivér epsomi derbyhős volt. Érdekes sajátossága volt a Cupnek a benne megismételt győzelem. Így egymásután kettős diadal jutott Fleur de Lis, Priam, Harkaway, Charles XII., Canezou és Count Schomberg osztályrészéül.
Maga a pálya egyike Anglia legnehezebb kurzusainak. Hurok alakban vezet és hol lejt, hol emelkedik. A kb. 1000 méteres célegyenesen a lovaknak emelkedő pályán kell a finisht megfutniok, ami kemény próbára teszi a telivérek tüdejét és szívét.
[1878.05.30. – Budapest]
Kincsem-mel, miután már 36 győzelem dicsősége koszorúzta nevét s veretlenül került ki valamennyi mérkőzéséből, nagy és merész vállalkozást kockáztat meg tulajdonosa. Elvégre már bebizonyosodott, hogy Kincsem kivételes képesség birtokában van, de eddig nem volt alkalma erejét a klasszikus gyepek nagy telivéreivel összemérni. Kincsem-et gazdája benevezi augusztus 1-re a Goodwood Cupre és augusztus 18-ra a deauvillei Grand Prixre.
[1876.06.21. – Hoppegarten]
Hesp időt engedett a kancának, hogy bele nőjjön rámájába s csak június végére hozta őt teljes versenykondicióba. Blaskovich Ernő már ekkor tudatában lehetett annak, hogy lovában csakugyan ritka kincset bír, mert arra az elhatározásra jut, hogy a Waternymph-kanca képességeit külföldön próbálja ki először. Első 6 startját Németország külömböző versenypályáin abszolválja.
A csodakanca az 1876. június 21.-én lép először pályára az 1000 méteres berlini Criteriumban, ahol 3 inferioris ellenfelétől hosszakkal szalad meg.
Bizonyára nem sokan tudják, hogy Kincsem első sikereinek emléke gr. Sztáray János sárga-kék versenyszíneihez fűződik. Blaskovich Ernő ugyanis 1876-ban még nem volt tagja egy külföldi egyletnek sem s így az akkori versenyszabályok alaki követelményeinek eleget téve gr. Sztáray János, a vele korábban gyepszövetségben volt sportférfiú nevezte a tápiószentmártoni földesúr lovát külföldi versenyeire. A következő években azonban a Waternymph-kanca már külföldön is tulajdonosa színeit hordozta.
