Paolo Cesare Maldini, a Milan klubikonja és technikai igazgatója ma ünnepli az 54. születésnapját.
Maldini 1968. június 26-án Milánóban született. Öt testvére van, három nővér és két öccs. Gyermekként zongorázni tanult és angolórákat vett. Jó tanuló volt, kitűnő sportoló lett belőle. Dacára annak, hogy édesapja, Cesare Maldini nagy játékos volt az ifjú Paolót többen győzködték, hogy ne legyen labdarúgó, azonban ő mégis ezt a pályát választotta magának. Nem hiába! Maldini már kissrácként nagy tehetségnek tűnt a szakértők szemében. Nereo Rocco, a Milan akkori edzője beszélt Cesaréval, hogy nevezze be fiát egy toborzóra. Mindez 1978. szeptember 12-én történt, Paolo 10 éves volt ekkor. Ezen a napon kötelezte el magát örökre az AC Milan csapatához. A kezdeti időkben a félénk srácon – amit évekkel később Billy Costacurta is megerősített – már látszott, hogy mennyire határozott és meggyőző lesz a gyepen. Első alkalommal 1985. január 20-án szerepelt a Serie A-ban egy Udinese elleni idegenbeli meccsen. Ekkor Nils Liedholm volt a csapat edzője, a „Báró” állította be Paolót Sergio Battistini sérülése miatt a csapatba. Legenda született! Liedholm mester Paolóhoz fordult és így szólt: „Öné a pálya, ha akarja!” Természetesen erre nem lehetett nemet mondani. Maldini már húzta is magára a 14-es számú mezt és elindult a taccsvonalhoz, hogy életében először pályára lépjen a felnőttek között. A mérkőzés 1-1-es döntetlennel zárult, a Milan egyenlítő gólját Hateley szerezte. A találkozó annyira kimerítette a mindössze 16 és fél éves srácot, hogy következő napon kimenőt kért a suliból, amit meg is kapott. Maldini kiszoríthatatlan lett a védelemből és megkapta az azóta védjegyének számító 3-as mezt. A következő szezonban, 1987. január 4-én – s majd két évre a bemutatkozásához képest – megszerezte az első gólját és ekkor még 20 éves sem volt.
Arrigo Sacchi érkezésével új korszak köszöntött a Milanra, sorra nyerik a trófeákat és lassan körvonalazódik a legeredményesebb klub titulusa. Némi súrlódás és incidens is akadt Paolo és Sacchi viszonyában. Sacchi szóvá teszi: “Vagy playboy leszel, fiam, vagy normális futballista! Dönts!” Maldini összeszedte magát és még abban az évben megnyerte az első trófeáját, ami egy Scudetto volt az 1987/88-as szezonból. A válogatottbeli bemutatkozás sem váratott sokat magára. 1988. március 31-én Jugoszlávia ellen debütált Azzurri mezben 19 esztendősen. Azeglio Vicini úgy döntött, hogy az ifjú titán Maldinit teszi a csapatba a rutinos Francini helyett. Ez a mérkőzés is 1-1-el végződik. A meccs után a rivális Inter klasszisa, Giuseppe Bergomi ódát zeng Paolóról: “Maldini egy jelenség a pályán. Úgy játszik, hogy nyugalmat és biztonságot sugároz a többiek felé. Egy igazi klasszis.”
Részt vett az 1988-as NSZK-beli Eb-n, ahol a Squadra Azzurrát a szovjet válogatott állította meg az elődöntőben. Ezzel Európa bajnoki bronzérmesnek mondhatja magát.
1988-ban a belgrádi BEK meccset meg kellett másnap ismételni, mert a bíró félbeszakította a nagy köd miatt. Mindkét találkozó 1-1-el zárult és csak 11-esekkel ment tovább a Milan. Nagyon nehéz ütközet volt ez. A negyeddöntő sem ígérkezett egyszerű feladatnak. A Werder Bremen nagyon jól helyt állt, de végül továbbment a Rossoneri. Az elődöntő amilyen félelmetesnek tűnt, mégis gála lett belőle. A Real Madridot összesítésben 6-1-el búcsúztatták a fináléba jutásért, a barcelonai döntőben pedig a román Steaua Bukarest próbált ellenállni esély nélkül, ugyanis a Milan legázolta ellenfelét és Maldini megnyerte élete első BEK trófeáját. 24 év után ismét Európa trónján a Milan.
1987-ben megismerkedett a venezuelai Adriana Fossával és 7 évvel később feleségül veszi. Kezdetben Fossa nem értette, hogy a San Siróban kifeszített Fossa Dei Leonis transzparenseken miért az ő neve szerepel. 2 fiúgyermekük született, Christian és Daniel Maldini.
Az 1989/90-es idényben Maldini elszenvedte az első komolyabb sérülését. A Milan Paolo nélkül is menetelt a bajnokságban és nagy versenyt vívott a Napolival a bajnoki címért. 1990. április 22-én elérkezett egy döntő meccs a Milan számára, amelyen 2-1 arányú vereséget szenvedtek Veronában, így elúszni látszott a bajnoki cím… Az utolsó fordulóban a nápolyiak nem botlottak a Lazio ellen, ezzel övék lett a történetük 2. Scudettója. 1. Napoli 51 pont; 2. Milan 49 pont
1990. május 23-án a BEK-döntőben Bécsben Rijkaard góljával a Milan felülkerekedett a Benficán, ez volt Paolo második BEK győzelme. 1990 júniusában kezdődött a Mondiale Olaszországban. A hazai csapat is nagy favorit volt, különösen Roberto Baggio zseniális játékának és Toto Squillacci gólképességének köszönhetően. Vicini csapata az elődöntőben éppen Nápolyban Maradonáékkal futott össze. A mérkőzés 1-1 után pokoli tizenegyespárbajban dőlt el. Sergio Goycochea kivédte az olasz válogatott szemét. A finálé hatalmas csalódás volt, egy Matheus-büntető döntötte el, míg az előtte való napon az olasz csapat legyűrte Angliát a bronzmeccsen 2-1-re. Paolo Maldini világbajnoki bronzérmet nyert.
1990 decemberében újabb kihívás előtt állt a Milan. Tokióban kellett megnyerni a Világkupát és ez könnyedén sikerült a piros-feketéknek a paraguayi Olimpia Asuncion elleni 3-0-s győzelemmel. Maldini újabb trófea birtokosa lett, elképesztő karrier. Ilyen fiatalon sorra halmozta a serlegeket. A következő szezonban több sérülés is gyötörte, de bizakodott, hogy egymás után háromszor meg tudják nyerni a BEK-et . A marseille-i meccsig semmi gond nem volt, ott viszont egy áramszünet vetett véget a milánói álmoknak. Az első meccsen a San Siróban elért 1-1 után 1-0-s vereségre álltak a francia kikötővárosban, amikor sötétség borult a pályára. A Milan játékosok 2 perccel a játék vége előtt kérték a játékvezetőt, hogy szakítsa félbe a meccset. Ez így is történt, de az UEFA ezt rossz szemmel nézte és zöldasztal mellett 3-0-s gólaránnyal a franciáknak adta a meccset. Utólag Maldini elismerte, hogy butaság volt, amit tettek, de így sem képes elfogadni azt a vereséget, amit az UEFA rájuk rótt. A szezon végén távozott Sacchi mester és a válogatott kapitánya lett, Fabio Capello vette át a Milan edzői posztját. Berlusconi merészet húzott és egy rutintalan fiatal edzőt ültetett a padra. Sokakban kételyek merültek fel, hogy hogyan fogja megállni a helyét. Nos a válasz utólag ismert: nagyszerűen.
1993-ban elérkezett a Marseille ellenében a visszavágás lehetősége, ezúttal a müncheni BL fináléban egy Basile Boly fejes döntött ismételten a franciák javára. Óriási csalódás volt ez a Milan számára. Közben a bajnokságban azóta is egyedülálló tettet hajtott végre a Milan azzal, hogy zsinórban 58 mérkőzést lehozott vereség nélkül. A parmai Faustino Asprilla gólja volt a végállomás, pont a San Siróban…
1994 tavaszán úgy vágott neki a csapat a BL döntőnek, hogy most először a Cruyff vezette Barcelonát tartották esélyesebbnek a meccs előtt. Az ellenfélnél a megállíthatatlan Romário vagy Sztoicskov voltak a legveszélyesebb emberek, a Milan mégis 4-0-ra átgázolt rajtuk. Maldini ekkor még csak 25 éves volt és már a harmadik BEK/BL trófeáját nyerte. Fabio Capellót pedig végleg elismerte a világ ezután a fényes siker után.
USA 1994, világbajnokság: Sacchi és csapata magabiztosan utazik ki, megpróbálják megnyerni a vébét. Az akkortájt a világ legjobb csapatának számító Milanból 7 (!) játékos szerepelt a válogatottban. Olasz szokás szerint kudarccal indult a vb, egy kínos vereség az írektől (0-1), majd javítás nyögvenyelős meccsen a norvég csapat ellen (1-0) és végül egy X a mexikóiakkal. Kínkeserves továbbjutás a csoportból, majd következett az addig remeklő Nigéria. Baggio-Nigéria 2-1. Ezt követően az olaszok a spanyolokkal játszottak és elképesztő izgalmak közepette olasz továbbjutás született. Az elődöntőben Bulgária volt az ellenfél, kemény meccsen továbbjutott Sacchi csapata és bejutott a döntőbe. Ott Brazília várt Maldiniékre és sokak számára örökké emlékezetes maradt, ahogy Baggio fölévágta a büntetőt a tizenegyespárbajban. Olaszország elbukott. Egy rendkívül fáradt csapat ezüstérmet nyert és Paolo Maldini második vb-érme ezúttal már ezüstösen csillogott. A meccs után Maldini letört volt, akárcsak a többi társa, viszont egy életre emlékezetes momentum maradt számára az USÁ-ból, amikor Franco Baresi a torna végén odaadta neki a csapatkapitányi szalagot.
A következő idény (1994/95) gyengére sikerül. A bajnokságban csak 4. lett a csapat és elveszítette a BL döntőt az Ajax ellen. Az 1995/96-os szezonban a Capello éra utolsó bajnoki címét gyűjtötte be a Milan. Hamar búcsúzott a csapat az UEFA kupától, a Bordeaux állította meg Maldiniéket a negyeddöntőben.
1996, Európa bajnokság, Anglia. Maldini először kapitány nagy válogatott tornán. Sajnos rosszul sült el a torna a Squadra Azzurra számára, rögtön kiestek egy nagyon erős csoportból (Oroszország, Csehország, Németország) – végül utóbbi két csapat játszotta a döntőt.
A Milan nehéz időket élt meg Capello mester távozása után. Az uruguayi Oscar Washington Tabarez csúnyán „megbukott”. Csak 11. helyen zárták a bajnokságot az 1996/97-es szezonban. Csúfos kudarc. A következő idény elején visszatért Capello, de csak a 10. helyen zártak. A csapat ekkor szenvedte el a Juventus elleni 1-6-os vereséget és a Roma is kitömte a csapatot egy ötössel.
Franciaország, ’98 : Az olasz válogatott ezúttal nem szenvedett a csoportkörben, A legrosszabb meccsük a Chile elleni 2-2-es döntetlen volt. Természetesen sikerült továbbjutni a csoportból és a norvégok nehézkes kiejtése után a francia csapat várta őket a Stade de France gyepén. Elképesztően kilátástalan játékkal kihúzták a büntetőpárbajig, de ott elvéreztek. Maldini és csapata súlyos kudarccal a háta mögött távozott a rivális otthonából.
A klubcsapatnál új idény, új remények. Berlusconi ismét merészet lépett és előhúzta a cilinderéből Alberto Zaccheronit. Kevesen gondolták volna, de 10 hónap elteltével a csapat megnyerte a történetének 16. bajnoki címét. Maldini immáron hatszoros bajnoknak mondhatta magát. Paolo szavai: “Zaccheroni egy új háromvédős taktikát (3-4-3) játszatott velünk. Először picit furcsa volt, meg kellett szokni, de bevált a mester húzása. Abban a szezonban tőlünk jobb volt a Lazio és a Parma is. Ez a szív, a lelkesedés diadala volt. Talán életem legnagyobb sikere.”
2000-ben járunk a belga-holland Eb-n. Maldini jó szokása szerint ismét kapitánya a már Dino Zoff vezette csapatnak. A csapat elsőként jutott tovább a török, a belga és a svéd válogatottat megelőzve a csoportjából. A negyeddöntőben 2-0-ra verték Romániát. Az elődöntő nem mindennapi izgalmakat hozott a házigazda Hollandia ellen. Megint a büntetőpárbaj döntött, ezúttal Itália javára. Toldo kapus önkívületben védte a tizenegyeseket és következtetett a finálé, ismét a nagy rivális franciák ellen. Delvecchio gólja szinte már a győzelmet jelenti az Azzurriknak, amikor az utolsó percben egyenlített Wiltord. Olaszország összeomlott és a győzelem is kicsúszott a markukból. David Trezeguet gólja csak ezüstérmet hoz Paolo nyakába – ez már a 2. EB érme 1988 után. Óriási a csalódottság az olasz oldalon, pedig Maldini megfogadta az amerikai vébé után, hogy Olaszországgal valamilyen trófeát nyer. Sajnos ez nem sikerült neki…
A Milannál újabb edzőváltások jöttek: előbb Paolo édesapja, Cesare került a kispadra, majd a török Fatih Terim. A török szakember kalandja csúfos véget ért. Elérkezett Carlo Ancelotti nagy korszaka.
2002 Japán, Korea VB: A Trapattoni vezette olasz csapat nagy nehézségek árán túlélte a csoportot (Mexikó, Ecuador és Horvátország). A nyolcaddöntőben Ahn Dzsung Hwan és az ecuadori Byron Moreno jelenti az Azzurri csapat búcsúját, kritikán aluli bíráskodás mellett. Maldini számára ez a kudarc jelentette a válogatottbeli búcsúzást. Sokan próbálták győzködni, de mindhiába… Paolo összesen 126 alkalommal szerepelt a nemzeti színekben és 7 gólt szerzett. Olaszország mély letargiában… Berlusconi megpróbált egy új arcot hozni Paolo mellé a Milanba, aki nem más, mint Alessandro Nesta a Lazióból. Sok elemző szerint a Maldini-Nesta duónál nem volt jobb belsővédő páros Olaszországban. Az egyikük hihetetlen rutinja, másikuk fürgesége miatt alkotta a Milan történetének legjobb védőpárosát.
2003 tavasza: a Milan szárnyalt a Bajnokok Ligájában és egészen a manchesteri döntőig jutott, ahol az ősi rivális Juventusszal mérkőzhetett Európa trónjáért. A nagy várakozás rányomta bélyegét a játékra, szinte eseménytelen 0-0 után a Nelson Dida és Gianluigi Buffon igazolhatta kivételes képességeit. A milánói kapus nyert a párbajt, ezzel hozzájuttatta Paolót a 4. BEK/BL-elsőségéhez. Paolo Maldini édesapja után 40 esztendő elteltével emelhette fel a serleget. A 2003-as év megkoronázásaként még Európai szuperkupát és Olasz kupát is nyert, valamint decemberben egy ezüstérmet a tokiói Világkupa döntőn.
2004-ben a Milan és a Roma uralta a bajnokságot. Utóbbinak Capello volt az edzője. Amennyiben 2004. január 6-án legyőzik a Rossonerit, akkor aligha veszi el tőlük bárki a bajnokságot. Nem így történt… A Milan az Olimpicóban 2-1-re győzött és végül felőrölte a római riválist a bajnoki hajrában, megszerezve a 17. bajnoki címét. A Scudettót 2004. május 16-án ünnepelte a San Siro közönsége egybekötve a másik lombard csapat sztárjának, Roberto Baggionak a búcsújával a futballtól (Milan-Brescia 4-2).
Maldini 36 esztendősen már a visszavonulását fontolgatta, de előtte még szerette volna ötödjére is megnyerni a BL-serleget. Ezért Isztambulba kellett utazni és a Liverpool csapatát legyűrni. Maldini szerezte az első gólt a meccs 1. percében és közelinek tűnt az álom, amikor már a félidőben 3-0 állt a Milan neve mellett. Sajnos a 2. félidőben a Liverpool minden erejét összeszedve lefaragta hátrányát és egyenlítettek. Shevchenko eldönthette volna a meccset, de ajtó-ablak helyzetet puskázott el. Jöttek az idegtépő büntetők, amit már csak a lelkileg feltámadt angol csapat nyerhetett meg a letört Rossonerók kárára.
A következő idény volt az olasz futball legszégyenteljesebb időszaka. A Juventust megfosztották a bajnoki címétől és száműzték a másodosztályba. A Milan, a Lazio és a Fiorentina is súlyos pontlevonást kapott. Közben a piros-feketék 2006. tavaszán elvéreztek a BL-ben a Rijkaard edzette Barcelonával szemben, ez majdnem Maldini búcsúját jelentette a nemzetközi porondtól.
2006 nyara, világbajnokság: Ezúttal már Maldini nélkül Lippi válogatottja óriási daccal, hogy feledtesse a Calciopoli fekete árnyékát. És láss világ csodát, nem a legnagyobb favoritnak számító Azzurri megnyerte a világbajnokságot.
A következő szezont (2006/07) 8 pontos hátránnyal kezdte a Milan. Óriási lelkesedéssel, motivációval küzdöttek a felzárkózásért, amely végül egy bajnoki 4. helyezésben testesült meg. Inzaghi vezérletével menetelt a csapat a BL-ben. Egy könnyű csoportból továbbjutva (AEK Athén, Lille, Anderlecht) a nyolcaddöntőben a Celticet kínkeservesen, majd a Bayernt a 4 közé jutásért könnyebben ütötte ki a Rossoneri. Az elődöntő mondhatni álomjátékot hozott, az Old Traffordon ugyan 3-2-re kikapott a Milan, de a visszavágón szakadó esőben nem kegyelmeztek Kakáék az angoloknak. Sima 3-0 lett a vége. Irány az athéni BL döntő és ott megint a Liverpool volt a legyőzendő fél. Inzaghi mestermunkája meghozta Paolo számára az ötödik BEK/BL trófeát. Maldini Athénban játszotta 8. BEK/BL döntőjét, ebből 5 győzelem és 3 vereség, ami rekordnak számít. Erre csak Francisco Gento volt képes az ’50-es és 60-as években. (6 győzelem, 2 vereség).
Paolo ismét a pályafutása lezárásán gondolkodott, mondván, hogy a csúcson kell abbahagyni, de meggyőzték, hogy játsszon még. Maldini igent mondott a folytatásra. 2007 augusztusában megnyerte az Európai szuperkupát egy Sevilla elleni mérkőzésen, amely gyászos hangulatú volt. Antonio Puerta, a spanyolok játékosa 3 nappal a finálé előtt hunyt el. Decemberben Maldini a magasba emelhette a Klubvilágbajnoki trófeát, miután 4-2-re verte a Milan a Boca Juniorst. Akkor még nem tudta, hogy ez lesz pályafutása utolsó trófeája.
A 2007/08-as szezonban a bajnokságban botladozott a Milan és végül lecsúszott a BL-indulásról. A Fiorentina az utolsó körben vívta ki az ottani részvételt. Közben a BL-ben is elvérzett a csapat az Arsenal ellen, pedig az első mérkőzés bizakodásra adott okot a londoni 0-0-val. A San Siróban lefocizták Ancelotti csapatát az Ágyúsok és megérdemelten jutottak tovább. Paolo Maldini utolsó BL meccse tehát rosszul sikerült.
2008 nyarán Paolo bejelentette, hogy még a következő szezont végigjátssza és utána visszavonul. A csapat megerősödni látszik, miután Berlusconiék megszerezték a Barcelonától Ronaldinhót és Zambrottát, valamint visszatért a tékozló fiú Andriy Shevchenko. Minden adott volt egy jó szezonhoz. Az UEFA kupában a későbbi döntős Werder Bremen jelentette a végállomást a Milan számára. Ez volt Paolo utolsó nemzetközi kupamérkőzése. Egyetlen cél maradt ezután a Milan számára, elérni a BL-indulást. Maldini utolsó fellépése a San Siróban több ok miatt is keserűre sikerült, Francesco Tottiék elrontották a szép búcsút (Milan-Roma 2-3) és a Curva Sud egy transzparenst rakott ki, amelyen az állt, hogy kapitány csak egy van, Baresire utalva. Ez nagyon rosszul esett Paolónak és hiába az elnézéskérés a klubtól, szomorú befejezés lett. A bajnoki bronzérem sikerült és Paolo az utolsó bajnoki mérkőzésén a firenzei Stadio Franchiban szép győzelemmel búcsúzott. Sebastien Frey, a Fiorentina kapusa teljesen meghatódott, hogy részese lehetett egy élő legenda búcsújának: “Maldini egy példakép minden labdarúgó számára. Büszke vagyok, hogy többször is játszhattam ellene.” – mondta a francia hálóőr.
Maldini összesen 25 szezonon keresztül volt a Milan játékosa és 902 tétmeccsen lépett pályára a csapatban.
MALDINIRŐL MONDTÁK…
Rino Gattuso: “Mindig Milan tifo voltam, emlékszem amikor srácként a tévén néztük őt a barcelonai BEK-döntőben a Steaua ellen. Egy bálvány, nagy példakép mindenki számára. A hihetetlen játékintelligenciája, lelkesedése elképesztő. Ő bátorított, amikor a csapathoz kerültem. A hozzáállása példaértékű, egy zseniális embert ismertem meg benne”
Mauro Tassotti: “Maldini nagyon elegáns futballt játszott és még a nehéz időkben sem adta fel ezen hozzáállását.”
Alessandro Nesta: “Nagy bajnok a pályán és az életben is.”
Ronaldo: “Úgy vélem, hogy Maldini volt a legjobb hátvéd, aki ellen játszottam. Mindig odaért én megpróbáltam őt kijátszani azzal, hogy nem rá, hanem a másik védőre vezettem a labdát.”
Zinedine Zidane: “Nagyon nehéz volt ellene játszani és passzolni. Szinte alig hibázott a játék során. Amíg fizikailag rendben volt és fiatalabb volt, még a támadásoknál is besegített. Kénytelen voltam a jobb szélen játszani ellene, mert nagyon jól lezárta a bal oldalt.”
Bobo Vieri: “A legnagyobb rivális legjobb védője volt. Gyors és erős, nagyon taktikusan zavart meg illetve szerelt. Egyszer megesett, hogy eltörtem véletlenül az orrát, ez nekem fájt. A lelkemnek fájt.”
Arrigo Sacchi: “Ő az egyik legnagyobb bajnok és nemcsak az olasz, hanem a világ futballjában is.”
VISSZAVONULÁS UTÁN:
2018 nyarán igent mondott a Milan hívására és a vezetőségben kapott munkát Leonardo mellett. Egy évvel később a brazil szakember benyújtotta lemondását, miután a Milan egy ponttal lemaradt a célkitűzésnek számító Bajnokok Ligája-indulásról. Ekkor az Elliott Management egy nagy hatáskörrel rendelkező vezető pozíciót ajánlott fel Maldininek, aki elfogadta az ajánlatot és a Milan technikai igazgatója lett. Az elmúlt években ő felelt az átigazolásokért és az igazolások által óriási szerepe volt abban, hogy a csapat hosszú évek után 2021-ben kiharcolta a Bajnokok Ligája-indulást, majd egy évvel később megnyerte a Scudettót.
PAOLO MALDINI
ADATOK:
Születési dátum: 1968.06.26.
Születési hely: Milánó, Olaszország
Poszt: balhátvéd, középhátvéd
Eltöltött szezonok a Milanban: 25
Mérkőzések a Milanban: 902
Gólok a Milanban: 33
DEBÜTÁLÁS:
Serie A – 1985.01.20. Udinese-Milan 1-1
Olasz kupa – 1985.08.21. Genoa-Milan 2-2
BEK – 1988.09.07. Levski-Milan 0-2
UEFA kupa – 1985.09.18. Auxerre-Milan 3-1
MEGNYERT TRÓFEÁK:
7x Scudetto: 1987/88, 1991/92, 1992/93, 1993/94, 1995/96, 1998/99, 2003/04
1x Olasz kupa: 2002/03
5x Olasz szuperkupa: 1988, 1992, 1993, 1994, 2004
5x BEK/BL: 1988/89, 1989/90, 1993/94, 2002/03, 2006/07
5x Európai szuperkupa: 1989, 1990, 1994, 2003, 2007
2x Interkontinentális kupa: 1989, 1990
1x Klubvilágbajnokság: 2007
Isten éltesse sokáig!
